Mihály
10 °C
25 °C

ÓÓÓóózás ÓÓÓóóbudán

2000.05.30. 21:21
Kapcsolódó cikkek (1)
Ó, milyen érdekes, ó, milyen döbbenetes, ó milyen modern, ó, milyen kedves, ó, milyen randa, ó, milyen bájos, ó, milyen undorító... szólt a felhívás a résztvevőknek ahhoz, hogy megfelelően meghökkentő művekkel vegyenek részt a nagyszabású kiállításon Óbudán.
Nos, az Óóó-kból úgy tűnik manapság egyre kevesebb van, mind a halódó művészet érdekességét, mind az eltanácstalanodó művészetbarát konzumensek megdöbbenthetőségét illetően. Ezen a kiállításon mégis van egy-két bájos alkotás, melyek az eleve könnyed meghökkentési felhívásnak eleget téve, irányt változtatva kissé eltérnek a mindenképpen moderneskedő-komolykodó, általában ennél komorabb alkotói vonaltól.

Gerhes Gábor az Őt követő Ó című alkotásával, melyen a kék égbolton egymást követő Ó és Ő betűt láthatjuk felhőformában kedves iróniával utal arra, hogy minden sóhaj Ő-érte van, szerelmünk elérhetetlen személye iránt. Ó, milyen elvágyódó! Elekes Károly kis üvegfigurákat sorakoztatott egy szerteágazó autóútra, amelyek kezükben pici bölcselkedő feliratokat visznek, mintegy propagálva létük miértjét. Ó, mily szimbolikus, mondhatnánk. Berhidi Mária rőzséből rakott meg egy ágyat, s a rajta pihenő paplanokat rőzsével tömte meg. Az ágak a többirányban növekvő, rügyező életet, álmokat és mindezek alapját, a szerelmet jelképezhetik. Ó, milyen egyszerű! Várnagy Tibor műanyagból készített milleneumi lekvároskenyeret, mely egy szánalmasan megviselt zsebkendőn pihen, felette a Lóvé című festmény, melyen mindössze a szó betűi láthatók a Love szótól a Lóvéig követhető átalakítás nyomaival. Ó, milyen aktuális! Szeift Béla egy, lépéseinek lenyomataiból összeillő abszurd applikációs festményt készített, melynek tetejére strandpapucsát szegezte jónéhány egyéb banális tárgy kíséretében. Tagadhatatlanul megmosolyogtató. S ó, mily otthonos! Rónai Péter videómunkáját a tévét védő börtönrács mögött láthatjuk, melyen ő jelenik meg szöveget mondva és gesztikulálva míg a kép ezer módon szabdalódik fel és számolja fel magát a művészt. Ó, mily önmarcangoló! Tolvaly Ernő barátairól-ismerőseiről készíttetett fotókat, melyek realista szomorúsággal bámulnak a számukra láthatatlan látogató képébe. Ó, mily mimetikus! Július Gyula egy nagy üveglapra folyatott savval maratja a lapra elhelyezett rézrudat, melyet kellemetlen szag kísér.A sav végez a rúddal, mint az idő az emberi élettel. Ó, mily véges!

A számomra talán legérdekesebb alkotás valahogy tényleg az Ózás közelébe férkőzött. Szegő György ugyanis, egy játékpapagájt állított egy nyitott ketrec elé, s az mondogatja a látogatónak az Óóóó-kat. Ez az alkotás számomra tartalmazza a megdöbbentési szándék banalitását, a helyzet banalitását, a művész üzenetének, s ez üzenet az üres térben való kongásának banalitását, a gyermeki, egyszerű, rokonszenves műállatnak mint önkurátornak a banalitását, s az újatmondás képtelenségének a humorral való feloldását. Ó, mily nevetséges! Ó, mily döbbenetes! Ó, mily nagyszerű, mondanám én, de a hivatalos kurátori ízlés mást mond.

Mert bizony Óóóztunk mindannyian, amikor a pénzjutalommal járó díjak átadását láthattuk, hisz azokat nem az ÓÓÓÓkat kiváltó alkotók munkái, hanem a megszokott irányzatokba belesímuló Óóótlan alkotók kapták. Óóóó, de kár. Mégis, létrejöhetett néhány figyelmet megérdemlő Óóóóó.

(Budapest Galéria Kiállítóterme - III, Lajos utca 158., Óbudai Társaskör Galéria - III. Kiskorona utca 7, megtekinthető hétfő kivételével 10-18 óra között június 25-ig)