"Most kell igazán kapitánynak lenni" - mondta Hegyi Árpád Jutocsa az MTI-nek arra a kérdésre válaszolva, megfordult-e a fejében, hogy idő előtt lemond vezetői tisztségéről.
A lázadókkal szemben
A főigazgató kijelentette, a "lázadókkal szemben" következetesen kiáll a dalszínház modernizációjáért, s a legjobb tudása szerint folytatni kívánja a tavaly augusztusban megkezdett munkát. Hegyi Árpád Jutocsa kitért az elől a kérdés elől, hogy személy szerint felelősnek érzi-e magát a kialakult helyzetért.
Mint ismert, Keveházi Gábor balettigazgató pénteken szólította fel lemondásra a főigazgatót, mivel szerinte az hozzá nem értő módon csökkentette a bemutatók és balettek számát, s teljesen önhatalmúan belenyúlt az Operaház, a Nemzeti Balett 2006-2007-es műsortervébe, anélkül, hogy vele előzetesen egyeztetett volna.
Hétfőn Kesselyák Gergely főzeneigazgató írt levelet a dalszínház főigazgatójának, mert ő is elfogadhatatlannak tartja a jövő szezon tervezetét, amelyben 52 előadást hagynának el, s az Operaház így mindössze 265 előadást tartana.
"Irreális a modernizáció"
Az Operaház vezetőivel kedden tárgyalt Bozóki András kulturális miniszter az intézményben kialakult helyzetről, de a tárca azt közölte, hogy a minisztérium vezetése nem kíván beavatkozni az intézmény vezetőinek szakmai kompetenciájába.
Eközben Hegyi Árpád Jutocsa főigazgató és az általa kinevezett vezetői gárda visszahívását kezdeményezték Bozóki András kulturális miniszternek írt keddi levelükben a Magyar Állami Operaház Közalkalmazotti Tanácsának tagjai is.
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete szerint az Operaház a csőd felé sodródik, komoly anyagi gondokkal, működési zavarokkal küzd, s az állami támogatás drasztikus csökkentése mellett teljes mértékben irreális a "modernizáció" végrehajtása.
Füttyös kezdet
Hegyi Árpád Jutocsát már tavaly augusztusi kinevezésekor többen támadták, az Operaház évadnyitóján pedig Bozóki András kulturális miniszterrel együtt kifütyülték.
Akkor a főigazgató azt mondta, hogy "az elmúlt korszak hétköznapjai magukban hordozták a hanyatlás kellemetlen atmoszféráját. Az Operaház nem állt fejlődési pályán, nem szárnyalt, nem voltak fényes perspektívái". Szerinte "az a művész, aki a fejlődést tagadja, elavult, s nincs rémesebb az elavult művészetnél, az elavult művésznél".