Ilona
16 °C
33 °C

Végy egy kiló nemzeti zászlót

2007.06.01. 16:00

Ki gondolta volna, hogy a Jobboldal Egyetlen Reménysége egyszer majd Urbán Flóriánt fog idézni és a helyes nemzeti politika ellenségének tartja az interaktív iskolai táblákat. Most eljött ennek is az ideje.


Különös vírus támadja meg a magyar miniszterelnököket 44 éves koruk táján. A merevgörcs akkor csap le, amikor leülnek az íróasztalhoz: a fejük enyhén jobbra és felfelé billen/fordul, majd úgy marad, a szemük kiakad és az úgynevezett "elgondolkodó" pózban megmerevedik, miközben a kézfej kompútert vagy tollat markolász. A tetanusz-rokon betegség következő tünete, hogy az áldozat könyvet ad ki Magyarország felemeléséről.

Végy egy kiló nemzeti zászlót

Maga Orbán Viktor mondta az Egy az ország bemutatóján, hogy a kötet nem memoár, végrendelet vagy hitvallás. Na de akkor micsoda? Külsőre-tapintásra leginkább Gundel-receptkönyvre hajaz: igényes nyomdatechnika, szép, az ételfotóknál megszokott, mélységélességgel játszó fényképek, százoldalasnál is karcsúbb terjedelem, csak itt a kaják nagy részét nemzeti zászlóból főzik az ábrák tanúsága szerint.

Orbán, az ismert bestsellerszerző a bemutatón megpróbált összezavarni minket és "tömbszerű gondolatokból felhúzott építménynek" nevezte a könyvét, ami mégsem piramisépítési szakmunka, hanem leginkább vázlatos programnak nevezhető, aminek kábé az a tételmondata, hogy Magyarország gyenge, mert a politikusok tönkretették, viszont erőssé kéne tenni. Ehhez egy olyan csodalényre van szükség, aki egy személyben Pataky Attila, Vörösmarty Mihály, neoliberális guru, Kozsóba oltott Gandhi, az új Schmuck Andor és európai értelemben vett harmadikutas jedimester.

El is mondom miért, hiszen az éjszaka háromszor is elolvastam a művet.

Politikus gyalázza a politikusokat

A feltűnően visszafogott hangvételű - egyáltalán nem fordulnak elő benne olyan szavak, mint kommunista, Gyurcsány, MSZP, nemzetrontó - Egy az ország alapvetése tehát az, hogy az országot két dolog gyengítette meg. A politikusok, illetve a politikusok azon téveszméje, hogy a piac minden és mindent pénzzel lehet mérni.


Fotók: Barakonyi Szabolcs

Ez eddig világos gondolat, függetlenül attól, hogy egyet ért-e vele az olvasó, bár a legtöbben nyilván igen. A kifejtés viszont - hogy is fogalmazzak - olyan barokkosra sikerült, hogy Pázmány Péter sírva fakadna rajta féltékenységében. Hevenyészett kutatásaim szerint Orbán a kötetben a következő, egymásnak általában élesen ellentmondó maszkokban tűnik fel, hangsúlyozottan többek között:

Az Ezeracú

*Az új Seres László, úgyis mint neoliberális guru: A politika a maga gyengeségeivel a gazdaságot is csak terheli, ahelyett, hogy az emberek erejét igyekezne összeszervezni, megsokszorozni, a piac erejét hagyná érvényesülni. (...) A gazdaság jól tud teljesíteni ott, ahol az állam és a politika nem tudja legyengíteni.

* Orbán, a piacellenes guru: Le kell számolnunk a piac mindenhatóságának doktrínájával.

* Orbán, a jobboldal ichtiológusa: A vállalkozók helyett egyre gyakrabban cápák és spekulánsok tűnnek fel.

* Orbán, a misztikus-nemezföveges paleo-kisgazda. (Legfrissebb információink szerint a fiatal szavazóbázis kedvéért júniustól Grandperre Attila helyett ő fog nagybőgőzni és hörögni a Vágtázó Csodaszarvasban): Ragaszkodásunk a magyar földhöz legmélyebb ösztönvilágunkból ered. A magyar társadalom történelme során azt tekintette hivatásának, hogy termővé tegye a Kárpát-medence földjét.

* Orbán, a nemzeti erők Kozsóba oltott Gandhija: A szeretetlenség társadalmában élünk. A magyarok politikán túli legnagyobb próbatétele az lesz, hogy újra megtanuljanak szeretni, és ezt megtanulják elmondani egymásnak.

* Orbán, az európai értelemben vett harmadikutas jedi: Látom, hogy az erők kölcsönhatásban állnak egymással.

* Orbán, az antikapitalista Vörösmarty Mihály a végső, apokaliptikus korszakából: Ott álltak a szocializmus romjainak kősivatagában (...) megverten, a felperzselt föld közepén, amelyen hamarosan megjelentek a (...) brutális kapitalizmus monstruózus alakzatai.

* Orbán, a TGM-et saját pályáján leverő, Geyer Flóriánba ojtott ősbaloldali Robin Hood: A plebejus politika lényege, hogy kiváltságellenes. (...) Az emberek oldalán áll a hatalmasokkal szemben, elsősorban azokat képviseli, akiknek nincsenek kiváltságaik.

* Orbán, az Új Többség Pataky Attilája: A legszentebb dolgokból csak egy van. Egy életünk van, egy édesanyánk. Egy hazánk, egy becsületünk.

Pinától a csecsemőig

Egyes klubrádióhallgató, mellük fölé Szovjet József és Bolgár György képét tetováló, vásárhelyimáriai értelemben vett komenisták zagyvának minősítenék, de mi nem. Mi azt mondjuk, hogy a Pixar animációs filmjeihez hasonlóan széles közönséghez próbál szólni, a lelkes négyévesektől a beszívott anyukákon át a büdös kölykök mellett kornyadozó nagymamákig. Ki ne próbálkozna ilyesmivel, hogy mást ne mondjak, az Index is egyszerre pinázik és csecsemőblogol. Igaz mi szerencsére nem indulunk a választásokon.

Talán ennek az extrém széles merítésnek köszönhető, hogy a szövegben módjával fedezhetők fel koherens gondolatmenetek. Miközben szerzőnk végig - és ebből a szempontból következetesen - ekézi a pénz és a gazdaság elsőbbségét hirdető túloldalt, számtalanszor megrója őket a nem piacszerű magatartásuk miatt. Miközben teljesen jogosan azt harsogja, hogy a kormányzás nem csak gazdasági kérdésekből áll, pont a nem gazdasági dolgokat hagyja homályban, a konkrét javaslatai, programpontjai szinte mind költségvetési jellegűek.

Jönnek a csingek

Mint említettem, a hangvétel kifejezetten higgadt, konfliktuskerülő, az író a bemutatón el is mondta, hogy a baloldaliakhoz is ugyanúgy próbál szólni benne. Ehhez képest egészen a kötet elején azzal borzongat meg minden jóérzésű pannon ivadékot, hogy Ma már ott tartunk, hogy a hatalom a biológiai önfenntartásra is képtelennek nyilvánít bennünket, s egymillió ázsiai bevándorló betelepítését tervezi.


Hadd húzzam rá a kínaievő szerzőre az uszkárvéres lepedőt. Az előzmény ugye az volt, hogy Semjén "Börtönbe a Piercinges Buzikkal" Zsolt kereszténydemokrata mókamester egy papírcsomót lóbálva azzal vádolta meg év elején a kormányt, hogy egymillió ázsiait akar betelepíteni a magyarság vérének frissítése végett. Az Index február 26-án leplezte le, hogy az emlegetett kormányzati munkaanyag alapjául egy olyan tanulmány szolgált, ami 1999-ben az Orbán miniszterelnök által vezetett népesedéspolitikai biztosság számára készült. Ebben a tanulmányban szerepelt az a matematikai modell, hogy ha egyszeri betelepítéssel akarnánk elérni, hogy Magyarország lélekszáma 2050-re se csökkenjen tízmillió alá, akkor 1,8 millió emberre lenne szükség.

Magyar embernek nem kell robot

Sejtette-e drága olvasó, hogy az Új Jobbos Többség élesen és elvből interkatívtábla-ellenes? Na fogadjunk, hogy Ön például már a Hősök terén, a Nagy Imre temetésen érezte Viktor beszéde közben, hogy ezek a büdös kommunisták egyszer interaktív táblákkal fogják majd szétbombázni a polgári társadalom alapegységeit, bármit is jelentsen ez, ugyanis: A kölcsönös felelősségvállalás társadalmi rendje nem támogatja, hogy olyan iskolák jöjjenek létre, ahol a pedagógusok helyét számítógépek és interaktív táblák veszik át.

Feltűnő, hogy az egykor ízesen dakotaközmondásozó exminiszterelnök totálisan áttért a focihasonlatokra, konkrétan több helyen azt mondja, hogy a nemzet legyen olyan, mint egy focicsapat. Ez jó hír, mert ha nyernek, ezek szerint onnantól szabad, sőt kívánatos turházni meg ujjal kifújni az orrunkat, amit az Új Többség kialakulása előtt szocializált szüleim direkte tiltottak. Plusz lesz gyúrás, amit a papi gimnázium hatása miatt -helytelenül - mindig is olyan gyanús-buzis dolognak tartottam, pedig jó lehet. Az új tematika megjelenése gyanúsan összecseng azzal, hogy a Felcsút csapata feljutó helyen áll a másodosztályban.

No de ki viszi előre az országot?

Orbán szerint A reggel korán kelő, mindennapi nehézségekkel szembenéző, megküzdő, munkát végző, vállalkozó, tanító, alkotó, gyógyító, földművelő emberek. Nem a spekulánsok, nem a miniszterek, nem a média. És hogy milyen pozitív példákat hoz a múltból az Új Többség Yoda mestere? Nem fogják elhinni, de a szoftkádárizmus gmk-világát és a régi arisztokráciát, amely pontosan tudta, éppen kiváltságos helyzete kötelezi, hogy vészterhes időkben védelmezze, ha kell vérével is védje, békeidőben pedig gyarapítsa hazáját. Erre varrjanak plebejus gombot!

Tisztelet és felelősségvállalás, bármit is jelentsenek ezek

De térjünk vissza az eszmei mondanivalóra. Mi lenne az a nem gazdasági többlet, amit az Új Többség győzelmes esetén a választók kapnának? A szerző itt hagyja leginkább homályban az olvasót. Rengeteget olvashatunk az úgynevezett kölcsönös felelősségvállaláson alapuló együttműködésről, mint az egész lényegéről. Hogy mi ez? Az emberek között az egymás iránti felelősség terem erős és tartós kötődést. Bevallom, harmadjára sem sikerült megértenem. A másik alapkő a schmuckandoros hangulatú "tisztelet kultúrája", amit a szerző a könyvbemutatón úgy magyarázott, hogy Oxfordban, ahol ösztöndíjas volt, a milliárdos fia úgy tudott beszélni a portással, hogy nem éreztette a köztük lévő társadalmi különbséget. Demcsák Zsuzsának eszerint rossz lesz nemsokára.

A következő konkrét programpontokat-javaslatokat sikerült kibogarásznom a fantasztikus kanyarokat vető szövegből:

* Mozduljunk el a közvetlenül gyakorolt demokrácia irányába.

* A megbillent államháztartási egyensúlyt a gazdasági növekedésre épülő válságkezelő programmal állítsuk helyre.

* A nincstelent is vegyék emberszámba, aki dolgozik, annak lehessen is valamije, aki a szociális lépcső legalján van, képességeinek mértékében feljebb is juthasson. Ehhez hozzátenném, hogy a nőknek legyen 22 százalékkal nagyobb térfogatú mellük.

* Teremtsük meg a teljes foglalkoztatottságot.

* A növekedéssel, a teljes foglalkoztatással, a munkához kapcsolódó levonások csökkentésével, a befektetésekkel, a képzésekkel húzzuk felfelé a béreket.

* Fizessenek több adót azok a vállalkozások, amelyek álláshelyeket szüntetnek meg, és kevesebbet azok, akik befektetnek és munkahelyeket teremtenek.


* Támogassák a kézműveseket, kisiparosokat és kisboltosokat a nagy cégekkel szemben.

* Arra törekedjünk, hogy mindenki valamilyen tulajdonhoz jusson, mert ha tulajdonos valaki, akkor felelőssé válik.

* Az legyen természetes, hogy aki többet dolgozik, többet is keres.

Matek

Mit hagytunk még ki? Ja igen, Orbán, a jobboldal Gaussa ezt mondja egy helyen: Mindenki tapasztalhatta a saját bőrén, hogy egy tülekedő tömegben hiába furakszik, mindenki lassabban ér a célhoz, mint ott, ahol az emberek kölcsönösen előreengedik egymást. A helyzet az, hogy ebben a második esetben mindenki egyhelyben állva maradna.

A könyvben, ami egyébként hemzseg a szomorú magyar valóságot találóan jellemző meglátásoktól, a legmegrázóbb, legszemélyesebb rész az, amikor Orbán, ha jól értettem, arról vall, jedi-miniszterelnökként hogyan kísértette meg a Sötét Oldal: A miniszterelnöki hivatás intellektuális szempontból legizgalmasabb része, (...) sőt adománya (...) az a sajátos látószög, ahonnan nemcsak Magyarország máshonnan nem látható arca, de az ember kultúrantropológiai szempontból máshonnan nem vizsgálható rétegei, metszetei, lelki bugyrai is megpillanthatóak. A hatalom, a pénz, a teremtés, a korlátlannak tűnő lehetőségek csábítása, a másik ember alávetettségbe kényszerítésének vágya ez. Az emberi egónak az öntörvényűség emberbaráti jelmezét levető, mezítelen, pőre megmutatkozása ez.

Zászló a köbön

A talán legkevésbé sikerült megoldás viszont a könyvön végigvonuló szétszabdaltzászlós allegória, aminek a borítót is köszönhetjük. Orbán annyira rápörög erre a képre, hogy hasonlóvá válik a Horváth Mihály téri katolikus templom egykori debütáló papjához, aki szűzbeszédében elkezdett egy hetes buszos allegóriát, de nem vlt képes leszállni róla, egyre vadabbul dülöngéltek az esendő lelkek, Jézus két lábbal nyomta a féket, fél óra múlva meg azt vettük észre, hogy már a differenciálmű spirituális megfelelőjéről hadovál egyre kókadtabb hangon.

Búcsúzzunk ebben a szellemben Orbán atya és Ezékiel közös szavaival: Mindannyiunk megnyugtatására itt érjük be ennyivel: az Úr elveszi a nyájat azoktól, "akik nem a nyájat, hanem magukat legeltették".

Ámen.