A Krisztus oratórium a Mátyás templomban

Pál Tamás

- A Krisztus oratórium előadása mindig hatalmas kihívás a muzsikusok számára. Miért erre a darabra esett most a választás?
- Nem véletlen, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál Musica Sacra sorozatának középpontjában idén Liszt Krisztus oratóriuma áll, hiszen 2000-ben a kereszténység kétezredik születésnapját is ünnepeljük. Krisztus alakja, személyisége és példája még ragyogóbban bontakozik ki ilyenkor. Az emberekben óriási vágyakozás él a megváltó istenember iránt, mert úgy érzik, hogy a mi világunkban nem az igazság és a jog érvényesül, és újra szükség van arra, hogy a kisemmizettek, a megalázottak felé forduljunk. Talán nem véletlen, hogy ezt az oratóriumot, amit majd' egy évszázadig a feledés homálya borított, most egyre gyakrabban tűzik műsorra. A magyaroké az érdem, hogy újra felfedezték, annak idején Forray Miklós dirigálásával készült el belőle az első lemezfelvétel. Doráti Antal vezényletével, neves szólisták közreműködésével született meg a második lemez. Mára kiderült, hogy a Krisztus oratórium egészen kivételes alkotás. Régóta biztos vagyok benne, hogy Liszt az emberiség egyik legnagyobb zsenije. Ezt nem mindenki tudja, zeneszerzőként gyakran lesajnálják, legfeljebb azt mondják rá: zongoravirtuóz, sikerember, káprázatos romantikus figura, Wagner barátja és patrónusa. Kevesen ismerik fel, hogy mekkora géniusz komponistaként is, mert a valódi művészete elrejtőzik a csillogó külső mögött. A Krisztus oratóriumra való felkészülés hatalmas élmény számomra, remélem, hogy ebből az előadásban is átjön valami.

- Miért a szegedi zenekar és kórus kapott lehetőséget a mű előadására?
- A fesztiválközpont jól ismeri a szegedi együtteseket és nagyon bízik bennük. Már tavaly is sikerrel szerepelt a Salieri Zenekar az Elektra előadásain. Szerencsére nincs már a két intézmény között feszültség, így a Szegedi Szimfonikus Zenekart kiegészíthettük a színházi zenekar tagjaival és a Vaszy Viktor Kórusban is ott vannak a színházi kórus tagjai. Timothy Bentch, a szegedi operatagozat tagja énekli a tenor szólót, rajta kívül Somogyi Eszter, Wiedemann Bernadett, Massányi Viktor és Bátor Tamás működik közre szólistaként. Gyüdi Sándor karnagy úr nemcsak karigazgatóként vesz részt a koncerten, hanem az igéket is ő fogja felolvasni.

- A mai hallgató számára meglehetősen hosszúnak tűnhet a darab, a teljes verziót szólaltatják meg?
- Eredeti formájában olyan hatalmas ez az oratórium, hogy még az is felmerült, hogy egymást követő két estén mutassuk be. Végül úgy döntöttünk, a nagy fesztiválforgatagban ez nem lenne szerencsés megoldás. Magam vállalkoztam arra a hálátlan feladatra, hogy meghúzzam a darabot. Kevésbé brutális megoldást választottam, mint általában szokás, azaz nem hagytam ki teljes tételteket, inkább megpróbáltam a tételeken belül úgy rövidíteni a darabot, hogy a kompozíció egésze ne sérüljön. Úgy érzem, így minden tétel zenei-drámai lényege benne marad a produkcióban.

- Mi történt azóta, hogy lejárt a zeneigazgatói mandátuma a szegedi színházban?
- Huszonöt év után visszaköltöztem Budapestre, igyekeztem a régi szakmai kapcsolataimat felújítani. Érdekes érzés volt visszatérni pályám kezdetének két legfontosabb helyszínére az Operaházba és az Erkel Színházba. Sok feladatot kapok, nagyszerű darabokat dirigálhatok, legutóbb négy Turandot-előadást vezényeltem egymás után. A szombati koncertet követően A végzet hatalma felújítására készülök Tokody Ilona és a betegségéből felépült Kelen Péter főszereplésével. Utána Oberfrank Géza kollégámmal Kerényi Miklós Gábor szegedi Pillangókisasszony-rendezésének operaházi adaptációján dolgozunk, ami egyben az őszi japán turnénk előkészítése is. Emellett tanítok a Zeneakadémián: posztgraduális kurzus keretében korrepetitorokat oktatok az énekesekkel való törődés, a betanítás szakmai fortélyaira, valamint végzős operaénekesek számára idegen nyelvű szerepgyakorlatot tartok. Mindkettőt boldogan csinálom.