Mária
-7 °C
3 °C

Pi Patel úszó állatkertje

2004.05.28. 11:25
A spanyol születésű, Kanadában élő író harmadik könyvéért 2002-ben megkapta a legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Booker-díjat. Talányos mese a történetmesélésről, a képzeletről és a hitről hívőknek és hitetleneknek.
"Jézus, Mária, Mohamed, Visnu, de jó, hogy látlak, Richard Parker. Ne add fel, kérlek!" - kiáltozik Piscine Molitor Patel, magyarán Molitor Uszoda Patel, alias Pi egy mentőcsónakban állva a vízben küszködő három éves bengáli királytigrisnek, miközben a családját és a család állatkertjét Indiából Kanadába szállító japán teherhajót elnyeli el a tenger. Így kezdődik Pi 227 napos hányódása a Csendes-óceánon, kezdetben egy törött lábú zebra, egy nőstény orángután és egy foltos hiéna, az ötödik nap után pedig már csak egy bengáli tigris társaságában.

Két történet egy harmadikban

Pi furcsa fiú. Az könnyen érthető, hogy a Pisis név elől a "felfoghatatlan irracionális számban talál menedéket", azt viszont környezete nehezen emészti meg, hogy a felekezetek közötti párbeszéd megtapasztalása ellenére következetesen egyszerre akar hindu, muszlim és keresztény lenni. A vallási rajongásban élő, vegetariánus kamasz viszonylag gyorsan belejön a hajótörött életvitellel járó brutalitásba; halat fogni, szemét kinyomni, agyonütni, teknőst szétfűrészelni, madár nyakát kitekerni, gyomrában lévő halat evés előtt leöblíteni.

A legnagyobb gondot Richard Parker okozza. Miután mind a hét, elpusztítására kieszelt zseniális tervét feladja, Pi elhatározza, hogy megszelidíti; végül is egy csónakban eveznek. Programot dolgoz ki, hogy megértesse vele, ki az alfa állat a csónakban. Az idomítás, mely elhozza számára a békét és a teljességet, sikerrel is jár, de addigra már mindketten romlásnak indultak. Vakon sodródnak az óceán egyik áramlatán; bele a hallucinációk és látomások világába, ahol találkoznak egy szintén vak, ráadásul kannibál francia tengerésszel, aki egy testvéri ölelés keretében Pi szívére és májára pályázik, de Richard Parker lemészárolja. Mielőtt partot érnének Mexikóban, ahol a tigris, akinek Pi élni akarását köszönheti, egyetlen búcsúpillantás nélkül eltűnik a dzsungelben, erőt gyűjtenek egy botanika csodán, egy úszó moszatszigeten, melyről sajnos kiderül, hogy húsevő, pedig az idők végezetéig eléldegélhettek volna rajta.

"Nem hisszük el a történetét" - mondja Pi-nek egy mexikói kórházban Tomohiro Okamoto, a japán Szállításügyi Minisztérium tengerszállítmányozási osztályának alkalmazottja, aki a hajó katasztrófájának okát vizsgálja.

Nem tetszett a történetem? Egy másik történetet akarnak? Tudom, mit akarnak. "Olyan történetet akarnak, amely nem lepi meg magukat. Mely megerősíti mindazt, amit már tudnak. Amelytől nem látnak se följebb, se messzebb, se másképp" - mondja Pi, és elmesél egy szörnyűséges történetet, melyben nincsenek állatok.

"Mondják meg, melyik a jobb történet? Az állatos vagy az állatok nélküli?" - kérdezi végül.

"Az állatos."

"Köszönöm. Így van ez istennel is."

Yann Martel krisztusi korban

1996-ban Indiában, életének mélypontján, amikor 33 esztendős földi pályafutásának értelmetlenségét tökéletesen átérezte, Yann Martelnek - az "igazi történet" utáni éhségében - eszébe jutott egy tíz évvel korábban olvasott könyvkritika. A brazil Moacyr Scliar Max és a macskák című kisregényét boncolgatta, melyben egy zsidó kamaszfiú egy hajótörés után egy mentőcsónakban találja magát egy jaguárral. Így meséli egyik interjújában Martel regénye történetét. A mindig is irigyelt csónak megtelt különféle állatokkal; jött a másik történet és az alapötlet: "a valóság egy történet, és megválaszthatjuk a saját történetünket, hát miért ne választanánk a jobb történetet?"

Plágiumvád és az élet szikrája
Bár a regény bevezetőjében a szerző lerótta tiszteletét Moacyr Scliar előtt, akinek a Pi az "élet szikráját" köszönheti, Martel 2002-es Booker-díja után kisebb irodalmi botrány tört ki. A brazil meseíró, novellista kifogásolta, hogy Martel anélkül használta fel ötletét, melyet szellemi tulajdonának tart, hogy előtte konzultált volna vele. Martel azzal védekezett, hogy nyílt titok, amire a sajtó lecsapott. Egyébként pedig az "ember egy csónakban egy állattal" helyzetnek hosszú története van; mondhatta volna akárt azt is, hogy a Bibliából származik. Az ő könyve a hitről és a képzeletről szól, míg Scliaré a nácizmusról és a brazil katonai diktatúráról. Scliar végül nem vitte perre a dolgot; elolvasta a könyvet, melyet "nagyon jól megírtnak" nevezett, és egy személyes beszélgetés keretében fátylat borított az esetre.

Ezután hat hónapig mecseteket, katolikus és hindu templomokat, állatkerteket látogatott. Kanadába visszatérve másfél évig forgatta a Bibliát, a Koránt és a Bhagavad-Gitát, állattani könyveket és hajótörött-történeteket olvasott, majd két éven át írta regényét.

Kezdetben az írói munka része volt elképzelni, hogyan gondolkodik hőse, milyen lehet hívőnek lenni, hogyan lehet egy szörnyűség után is isten jelenlétét érezni. De mire a regény végére ért, hívő keresztény lett. "Meghoztam személyes döntésemet, hogy van magasabb értelem... És követem, természetesen kételyekkel... Ezekkel a gondolatokkal foglalkozni, és ezt a nyelvet beszélni engem boldogabb emberré tett... Az embernek döntenie kell, egyszerűen egzisztenciális okokból. Hoz egy döntést, él annak megfelelően, meggondolja magát, vagy bármi. De dönteni kell. Kényelmesen elkerülni a kérdést, nem kielégitő élet egy emberi állat számára."

A filozófia szakot végzett Martel meglehetősen kiábrándult a nyugati kultúra értelem- és ténykultuszából. Szerinte Nyugaton az emberek megszállottan ragaszkodnak a tényekhez. "Kemény tényeket akarnak, mert valahogy megnyugtatják őket, és mindent gyanúsnak találnak, ami a képzelet és a hit közreműködését igényli." Pedig a valóság az interpretációtól függ. "A képzelet és az akarat szerepet játszik ebben az értelmezésben, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig minden valóság fikció."

Mindenkinek a maga története

Martel kiszámíthatatlanul kanyargó, a filozofikus témák ellenére utolsó részletéig konkrét regénye nem ér véget az utolsó lapon. Ezután kezdődik az olvasó igazi kalandja, ha hajlandó e fájdalmas meséért némi intellektuális erőfeszítéssel fizetni. Nem zárja megnyugtató, kerek egésszé regényét, hanem döntési szituációba hozza olvasóját. Az olvasónak kell eldöntenie, miről is szól e két történetről szóló talányos harmadik történet.

"Van egy történetem, amitől hinni fog Istenben" - mondja a bevezetőben a narrátornak Francis Adirubasamy, Pi úszóbajnok névadója. Nem hiszem, hogy valaki Pi története alapján választana a magasabb értelem és az üres ég között, de ha nem menekül ki a kényelmetlen szituációból, melybe Martel állítja, akkor elgondolkodhat olyasmin, amin azért nem minden nap szokott. És ha egy kicsit tudatosabban keveredik ki kérdései közül, akkor Martel valószínűleg legszigorúbb hangulatában is elismerné, igen közel jutott az emberi állat számára kielégítő élethez.

Yann Martel
Pi élete
Fordította Szász Imre és Gy. Horváth László
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004
Ára: 2000 Ft.