Mekkora Picasso egója?

"Picasso nem volt ártatlan, de bűnös sem" - mondta Olivier az El Pais című spanyol lapnak a könyve bemutatója kapcsán. Olivier nem osztja Marina kijelentéseit, mely szerint a XX. század egyik legnagyobb festője "kombinációja volt a nem teljesített ígéreteknek, a hatalommal való visszaéléseknek, megalázásnak, lebecsülésnek."

A madridi nemzeti művészeti központban tartott bemutatón Juan Manuel Bonnet igazgató méltatta Olivier kötetét: "A picassói bibliográfia óriási, de ez az írás nem egy könyvvel több. Olivier több mint két évig gyűjtötte hozzá az anyagot, beleírta saját és családja emlékeit."

Picasso utálta a hangját

Olivier Widmaier

Olivier több mint 400 oldalon olyan ember portréját rajzolta meg, akit foglyul ejtett saját bonyolult személyisége, aki soha nem ismerte be, hogy féltékeny és birtokló természetű. Aki megszállott, mániákus, hipochonder volt. Akinek tetszettek a szép ruhák, aki mindig magán érezte a szegénység stigmáit. Aki nem szerette saját hangját, rossz francia kiejtését, akit mindig körülvettek az örökkévalóság és a halál kísértetei - írta az El Pais.

"Picasso halhatatlan volt, de Pablo halandó. Nagyapám varázsára akkor döbbentem rá, amikor meghalt" - emlékszik vissza az unoka arra, hogy Picasso haláláról a hírekből értesült a család. Ő akkor 12 éves volt.

Egyetlen bűne: az álmodozás

"Nekünk, utódoknak vannak jogaink, de kötelességeink is. Mi csak részletek vagyunk és én ezzel a könyvvel csupán világossá akartam tenni a dolgokat. Azt akartam, hogy ez egyszer felejtsék el a Picassókat és emlékezzenek Picassóra. Egész életemben bűnösnek láttam nagyapámat, de csak abban, hogy álmodozásra, gondolkodásra késztetett bennünket. Halála után megpróbáltak bűnöst csinálni belőle a szó legrosszabb értelmében.

Neki akkor már nem volt lehetősége védekezésre. Úgy gondoltam, hogy kötelességem ezt megtenni. Ha volt valami igazán negatív a személyiségében, az a kommunikációs készség hiánya. Nem szerette ezzel vesztegetni az idejét."