Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Hat színész keresi a szerepet

2002.04.05. 23:30
Színészek szerepelnek, szereplők színészkednek, és egy titokzatos szerző is feltűnik a Bárka színpadán, ahol a Nobel-díjas Louis Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című drámáját mutatják be.
Hat furcsa idegen zavarja meg a délelőtti színházi próbát, azt állítják, hogy ők nem egyszerű emberek, hanem egy soha meg nem írt dráma szereplői, egy író képzeletéből kipattant létezők, akik itt és most be akarják váltani végzetüket, és színre akarják vinni személyes drámájukat. Ebből a furcsa, groteszk alaphelyzetből bontja ki a darab cselekményét Pirandello, ráadásul mindezt a századelő kicsit didaktikus, színpadias és száraz stílusában, ezért ezt a művet jól, az értékek kiemelésével és a hibák elrejtésével előadni nem kis feladat. A Bárka az utóbbi években Budapest egyik legjobb alternatív színházává nőtte ki magát, ahol a kísérletezés nem csupán olcsó lázadás vagy kétségbeesett magamutogatás, hanem igazi útkeresés. A társulat eddigi előadásaival bebizonyította, hogy nem szétverni, hanem kitágítani akarja a színjátszás hagyományos kereteit, éppen ezért én mégis nyugodtan, a kellemes este reményében indultam a színházba.

Sajnos csalódnom kellett, mert megpróbáltatásaim már a büfében elkezdődtek. A színház stúdiójának fiatal színészei ugyanis itt és a ruhatárban Pirandello Forog a film című regényéből adtak elő részleteket, ezzel megkeserítve a kabátjukat szorongató vagy szalámis szendvicsért sorban álló leendő nézők életét. Valószínűleg a színpad és a nézőtér közt tátongó szakadékot akarták feltölteni, illetve a darabban később vissza-visszatérő némafilm utalásokat szerették volna megalapozni ezzel a pantomim mozdulatokkal kísért felolvasóesttel, de csak annyit sikerült elérniük, hogy már alig vártam, hogy elfoglaljam a helyemet az utolsó sorban, ahonnan nem rángathatnak bele semmilyen társas interakcióba. Még a jegykezelés alatt is végig attól rettegtem, hogy ha valamilyen előre kiagyalt inzultus ér a színészek részéről, akkor a darab szerkezetét felrúgva, magamról elfeledkezve ki fogom fejteni, hogy nem vágyom a szereplésre, különben nem színházba jöttem volna, hanem önképző körbe, vagy otthon maradtam volna bábszínházast játszani.

A darabot szerencsére már a frontális színjátszás megszokott keretei közt adták elő, ezért a nézőtér homályából nyugodtan követhettem az eseményeket. A rendező, az Olaszországban Pirandello darabjainak színpadra állításért életműdíjjal kitüntetett, román Cătălina Buzoianu a néhol mesterkélt szöveget a comedia dell' arte vidám tónusaival próbálta meg színesíteni, illetve a Bárka társulat mindennapjainak bemutatásával igyekezett életszerűbbé varázsolni. A Pirandellonál kidolgozatlan színészek így a reneszánsz színjátszás tipikus karaktereivé változtak, de emellett, a jó szereposztásnak köszönhetően, mindenki egy kicsit saját magát is játszhatta. A merev színdarabból így élettel teli előadás lett, ami elvont tézisek mellett a mai magyar színjátszásról is mond valami újat. A dráma néha nyomasztó hangulatát ráadásul Pirandello különös humorának bemutatásán túl, pár, a Bárkától már megszokott, eredeti hand made poénnal is megpróbálták ellensúlyozni. Az ügyelőt játszó Scherer Péter ugyan már kicsit fáradt és szürke volt a szerencsétlen balek, az örök Pepe szerepében, de a női ruhába bújtatott, vastagon kifestett Cseh Tamás rövid, transzvesztita shownak is beillő magánszámával mindezt pillanatok alatt elfelejtette velünk.

Pirandello elképzeléseit tovább gondolva a rendező a szerzőt is beemelte a darabba, ezért ebben az előadásban nem csak a szereplők keresik drámájuk íróját, de az alkotó is kutat elkóborolt figurái után. A szerző, akit a színházigazgatót is játszó Garas Dezső alakít, hol a háttérben feltűnő, némafilmeket idéző táncbetétekben jelenik meg, hol pedig titokzatos isteni hangként szól bele a történetbe. Feltűnésével a darab sötét társadalomrajzból egyszerre Pirandello személyes gyötrelmeinek krónikájává alakult át, ami nem csak az őszinte emberi kapcsolatok lehetetlenségéről, de a művészi munka nehézségeiről is szól.

A valóság és a művészet közti különbségek bemutatása mégsem sikerült a Bárka színészeinek, de mentségül szolgáljon, hogy talán ezt a szembenállást a művészet keretei közt nem is lehet ábrázolni. A darabban a szereplők drámáját kétszer láthatjuk: egyszer valóságként, egyszer pedig a színészek előadásában. Pirandello elképzelései szerint ez a két jelenet rávilágít a művészet és az élet közt feszülő ellentétekre, de a Bárka előadásából csak a túljátszott, érzelmektől csöpögő előadásmód, és az olcsó vásári paródia közti különbségeket ismerhetjük meg.

A Hat szereplő szerzőt keres feldolgozása így ötleteivel, érdekes koncepciójával ugyan átértelmezi Pirandello nyolcvanéves művét, de sajnos a színészi játék hiányosságai miatt a gondolatok nem kelnek életre a színpadon.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!