Mihály
11 °C
25 °C

Tényleg ezt akarod, virtuális szexet?

2000.04.09. 19:22
Kapcsolódó cikkek (1)
Nem kell megijedni: lehetetlenül tudálékos - szigorúan véve értelmetlen - főcíme ellenére a Ludwig Múzeum nemrég nyílt kiállítása kifejezetten élveznivaló dolog. Látványos és mulatságos, pedig valami régi eredetű idiotizmus folytán a köz szereti úgy vélni, hogy ami 'modern' képzőművészet, az ab ovo érthetetlen, ennélfogva unalmas és reménytelen. (Lásd - ha már nem nézed - ,,absztrakt művészet" és társai.) Ugyanezen okból viszont a ,,hozzáértők" szívesen tesznek úgy, mint akik mégis értik és élvezik.
Sarló és kalapács, MMKSLW
Hát nem. Egyáltalán nincs abban semmi beavatottaknak való, ellenben erős látvány, ha Braco Dimitrijevic óriás méretű arcképfotóit látjuk felfüggesztve - egyszerű utcai járókelők buta arcai, épppoly kifejezéstelenek és ostobák, mint a politikai vezéreké, akiknek helyére Zágráb házfalain kerültek. És egyáltalán nem titokzatos, ellenben harsány nyerítésre késztet, ahogy Milan Knizák high-gagyi műanyag terepasztalán tarkabarka bolondgombák és tűzűlló kertitörpék mellett Václav Hável mohazöld portréja is elősarjad a cseh-nemzeti talajból (A nájloncsomagolású fröccsöntött politikai giccs nem dr. Torgyán József találmánya - pedig, istenem, milyen jól bírja eladni...De azért az figyelemre méltó nemzeti sajátosság, hogy magyar művész ilyen direktben sohasem játszik el a politikusaival.)

"...magyar művész ilyen direktben sohasem játszik el a politikusaival"
Aztán itt van a szex, az sem egy kimondott absztrakt dolog. A bejárattól balra mindjárt a lengyel Zbigniew Libera Pénisz-nyujtó expander-e, ami valójában monumentális kondigép az összes alkalmas rugóval, kengyellel, ellensúllyal, támlával és kapaszkodóval - továbbá részletes, nyolcnyelvű használati utasítással, dokumentációval, magyarázó ábrákkal, fotókkal és fölkasírozott reklámemberrel, akinek orbitális farka a tényszerűség erejével mutat rá a készülék kivételes hatékonyságára.

Mellette egy osztrák művésznő, Elke Krystufek fotózza magát különféle pornográf pózokban és játszik el műfajok és médiumok zagyválásával. Nekem a legjobban Zuzanna Janin (Tényleg ezt akarod, virtuális szexet?) c. installációja tetszett: egy női és férficsípő, egymásba illeszkedő genitáliák vékony rézdrótból hajtogatott háromdimenziós plasztikáján videóprojektor fénye világít keresztül: asztráltestek finom térkonstrukciójára brutálpornó videófilm közelképe vetül. Az üzenet ennyi: a testet nem az különbözteti meg a képtől, hogy eggyel több dimenziója van. A hiányzó hús problémáján el lehet elmélkedni, végülis itt vannak a bécsi akcionisták (Otto Muehl, Hermann Nitsch, Rudi Schwarzkogler) is, hozzájuk vehetjük Forgács Péter pompás Magyar totem c. videóinstallációját, amelyen kitömött kispolgári disznó bámulja merev tekintettel a tévén egy vérvalós disznóölés brutális dokufilmjét.

"Aztán itt van a szex"
Szóval, Közép-Európa legutóbb olyan hihetetlenül abszurd, nyers és testközeli ötven évet produkált, hogy annak a kiállításnak, amely e korszak művészi dokumentumaiból válogat (és azt elég jól csinálja), bizony nem szabad a vájtszeműek belügyének maradnia. Köszönet érte a rendezőknek, cserébe még a súlyos katalógusszövegekért is megbocsátunk.

(PS. Egy online magazin szemlézője nem teheti meg, hogy a kiállítás egyetlen magányosan árválkodó internetes művét ne hozza szóba: ha másért nem, hát ezért érdemes a szerb Milica Tomic médiaszabatos önarcképével elbíbelődnünk - a nő szép és lágyan pulzáló gifek ütnek ki pörsenésként az arcán.

Ja, és a tárlaton láthatunk még sok szép absztrakt festményt is. Irány a múzeum!)

Nézőpontok/Pozíciók: Művészet Közép-Európában 1949-1999 Kortárs Művészeti múzeum/Ludwig Múzeum, március 15-május 28.