Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

56 hiábavaló krónikája

2006.10.25. 14:55
Neves támogatókkal impozáns riportalbumot jelentetett meg 1956 50. évfordulója alkalmából az ontheglobe.com. Szerzője, a kanadai magyar Andrew Princz felkutatott 15 Kanadába emigrált magyart és itthon maradt rokonaikat, és párhuzamos életútinterjút készített velük. Nagy ívű vállalkozás, szomorú eredménnyel.

Andrew Princz jó szándéka és munkabírása kétségbevonhatatlan, afféle rendes második generációs bevándorlóként elkezdte kutatni gyökereit és rájött 56 igazi tragédiájára, arra, hogy a forradalom családokat és szerelmeseket szakított szét.

A téma mindenkit érint, hiszen talán nincs olyan magyar, akinek közeli-távoli rokonságában ne lenne külföldre szakadt hazánkfia, akinek 89 előtt ne fordult volna meg a fejében, hogy felkutassa emigráns rokonait, és hozzájuk meneküljön. Az Ötven év távlatából az ilyen, néhol kusza rokoni szálakat próbálja felkutatni és bemutatni, hogy mi történt a két alsógatyával útnak induló kamaszokkal és mi itthon maradt, ragadt rokonaikkal. Tizenötször két élet, Toronto és Budapest, Abbotsford és Écs, Victoria és Debrecen.

Életútinterjúkat felvenni - ha valaki komolyan belevág - kemény dolog. Az alanyok napok, hetek alatt nyílnak meg és ha sikerül bizalmukba férkőzni, akkor talán olyan dolgokat mondanak el, amiket még sohasem.

Az interjúalany talán akkor először mer szembenézni a múltjával, mélyre ásni az emlékezetében, a mesélés vallomássá válik, a sírások és a nevetések heves váltakozása katarzist okoz, és a „főhős” a történet végére megtisztul és feloldozást nyer. Ha szerencsés, akkor a riporter is megélhet egyfajta katarzist, elméje kitisztul, akár a fehér vászon, amelyre az alany festi a képeket, beleérző képessége révén életeket kap ajándékba és élhet át anélkül, hogy újra kéne születnie.

Az ilyen munka megterhelő és felemelő, a külső szemlélő számára is, legyen az dokumentumfilm-néző vagy riportkönyv-olvasó.

Hogy Andrew Princz és interjúalanyai átéltek-e ilyen katarzist, nem tudni, mert a végeredmény, a dokumentumkötet ugyanis nem hagyja. Nem derül ki, hogy a szerző a párhuzamos életútinterjúkat napok, hetek alatt vette-e fel vagy „elég volt” rá néhány óra, hogy aludtak, ettek, sírtak-e alatta vagy csak fecsegtek teasüteményt ropogtatva.

Száznegyven oldal tizenötször két életre fájóan kevés, főleg, hogy a könyv kétnyelvűsége (angol és magyar) és fotókkal, dokumentumokkal gazdagon illusztráltsága miatt tulajdonképpen csak alig 70 oldal jutott az interjúalanyokra, azaz kétéletenként 4-5.

Annak, hogy ez a riportkönyv nem kerülhet be az 56-ot megemésztését segítő irodalmak sorába egyszerűen terjedelmi okai vannak. Négy-öt oldalban elmesélni két rokon életét, annak minden történésével, tapasztalataival és tanulságaival lehetetlen. Az eredmény egy erősen húzott szöveg, egy felszínes, mélységek nélküli, stilizált magántörténelem, mely az olvasót nem érinti meg, mert nincs ideje megismerni a szereplőket, habitusukat, motivációikat és életkörülményeiket.

Az Ötven év távlatából így vált minden szándéka ellenére hideg, rideg riportkönyvvé, ami csak külsőre tetszetős, belülről viszont üres. Hiába nyíltak meg miatta az interjúalanyok, kaparták elő korabeli hajójegyeiket, dokumentumaikat,rajzaikat, engedték magukat lefotózni (by Sándor Katalin), semmit, pontosabban semmi igazán fontosat nem kapunk belőlük. Pedig biztos megérdemelték volna.

ontheglobe.com
Budapest, Montreal 2006.
140 oldal, 3900 Ft.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!