1994 márciusában Ivádon megöltek egy idős asszonyt. A gyilkosságért hevenyészett bizonyítékok és vallomások alapján az ártatlan és agyi sérüléssel terhelt Pusoma Dénest ítélték el. A valódi gyilkos két évvel és négy hónappal később került a hatóságok kezére. Míg Pusoma börtönben volt, meghalt az édesanyja. A temetésre nem engedték el. Szabadulása után az állam megtagadta kártérítési kérelmét azzal, hogy megtévesztette a hatóságokat. A férfi végül felakasztotta magát az ivádi erdőben.
Pusoma álmai megtévesztették a vérabszurd valóságot. Ismétlem: valóság. A történetből Magyar Elemér írt drámát, aki a kártérítési perben képviselte a férfit.
Nem szimulál
Az érdeklődők elsőként az interneten nézhetnek szembe a drámával és talán az eléréssel nem rendelkező állampolgárok is igényt fognak tartani rá. Az Index Kultúrpolitikai Befolyásoló Alosztálya egyöntetűen a Nemzetit javasolta a színrevitel helyének, továbbá egy másik pecsételt űrlapon a jogszakos felvételibe való beillesztése mellett kardoskodik.
Ezek után képzelhetik, hogy Magyar Elemér darabját sem stiláris, sem dramaturgiai téren nem éri kifogás. Talán csak annyi, hogy vállalni kell a gondolkodással járó fájdalmat és felindultságot, amelyet viszont vállalni szükséges.
Ha nem rontják el, és érthetővé válik, hogy a dokumentumszínház szól valamiről, akkor sikerülhet. Ha a cigány Krisztus csak egy embert szabadít ki a gyűlölet börtönéből, akkor már megérte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
