György
2 °C
15 °C

Élettér útikalauz hígmagyaroknak

2006.10.03. 14:16
Kapcsolódó cikkek (1)
Ha jobban meg akarjuk érteni, mi mozgatja a Kossuth téren nemzetgyűlést, Nagy-Magyarországot és más képtelenségeket követelő tarsolylemezes-nemezsapkás ősmagyarokat és újkeresztényeket, érdemes ellátogatni a Centrális Galériába. A Magyarországon és Közép-Kelet-Európában a rendszerváltás után feltámasztott, és azóta gazdagon burjánzó, mutálódó keresztény, pogány és nacionalista kultuszokról, illetve a politikával az ideálisnál gyakran szorosabbnak tűnő kapcsolatukról rendeztek a témába vágó fotókkal és relikviákkal gazdagon illusztrált kiállítást.

A Klaniczay Gábor, Tóth G. Péter és Dobó Katalin által összeállított tárlat egyik fele a keresztény kultuszok megerősödését és az állammal való újraösszefonódását mutatja be. A szentképekkel és a klerikális reakció prominens figuráival gazdagon illusztrált tabló a rendszerváltás után felpörgetett szentté avatásoktól indul: a szocialista rezsimekkel szemben állók szemében eleve szimbolikus figurának számító II. János Pál pápa ezt az eszközt használta az egyház tekintélyének megszilárdítására a posztkommunista államokban, pápasága alatt több szentet avatott, mint amennyit a 13. századtól valamennyi elődje együttvéve.Közép-Európában elsősorban a politikai üzenetet is hordozó uralkodószentek kultusza erősödött, Magyarországon például Szent Istváné.

Az erősödő szentkultuszt új ereklyekultusszal, például Boldog Gizella ereklyéinek hazahozatalával támogatta meg a katolikus papság, amihez helyenként az állam is asszisztált: az állami ereklyekultusz leglátványosabb megnyilvánulása a Szent Korona a Parlamentbe történő átvitele, illetve esztergomi utaztatása volt a kiállítás rendezői szerint. A Szent Korona áthelyezését "a királyi jelvények republikánus transzlációjaként" mutatja be a kiállítás: utazásai mellett a milleniumi években a korona államilag finanszírozott emlékműveken és műalkotásokon, köztéri szobrokon és filmekben is feltűnt.

A milleniumi ünnepségek Magyarországon újabb lökést adtak a középkorkultusznak, de más közép- és kelet-európai államoktól sem volt idegen, hogy "középkori eseményekből és tárgyakból modern politikai szimbólumokat formáljanak". Ezek a reciklált szimbólumok aztán akár más nemzetek ellen is irányulhattak, illetve háborús helyzetben célponttá válhattak. Kolozsvár főtere például a 90-es évek óta aktuálpolitikai felhangokkal terhelt szimbolikus csata színtere. Horvátországban a háború folyamán háromszáz templom és egyházi épület semmisült meg, Dubrovnikban a középkori városmag is a célpontok között szerepelt.

A tárlat másik fele a különféle nacionalizmusok, a politikai okkultizmus, az ősmagyardivat, az alternatív eredetelméletek és más összeesküvéselméletek káeurópai burjánzását szemlélteti rengeteg relikviával. Az összeállítás rávilágít, hogy mindez nem tipikusan magyar jelenség, a többi posztszocialista országban is divatba jött a történelmi retró: nemezsapkát és tarsolylemezt, visszacsapó íjat például a bolgár hagyományőrzők is előszeretettel hordanak. Az egész térségben reneszánszukat élik a lovagi tornák és a pogány kultuszhelyek, a történelmi tárgyú rockoperák és az ijesztgetős, például a középkori kínzási módszereket bemutató panoptikumok.

A vendégkönyvben ingerült bejegyzések tanúsítják, hogy a tárlat a mondanivaló - hogytudnillik a politikával összefonódott és néhol militáns hagyományőrzés nem feltétlenül pozitív dolog - érdekében meglehetős nagyvonalúsággal mossa össze a szimpla hagyományőrzéstől, örökségipartól a politikai okkultizmuson keresztül a kőkemény nacionalizmusig, nemzeti vagy vallási fundamentalizmusig terjedő skálán mozgó kulturális jelenségeket. "Botrányos kiállítás! Összemossa a keresztény és az újpogány ősmagyar szimbólumokat, és egyenlőségjelet rak közéjük. Tipikus liberális módszer!" - írja egy látogató.

És tényleg, de attól még tanulságos bemutató. Míves munka, tetszett, ahogy egy rovásírásklub vezetője fogalmaz ugyanott.