Kortárs romák és valódi anyai csöcsök

Kortárs Roma Galéria nyílik hamarosan az V. kerületi Tüköry utcában, a kulturális tárcához tartozó Magyar Művelődési Intézet (MMI) szervezetén belül, melynek bemutatóját kedden tartotta Bozóki András kulturális miniszter. A nagyjából 30 négyzetméteres, szürke padlószőnyeges teremben kábé 50 fős tömeg várja a lelkes tudósítót. A falakon Balázs János roma festőművész 10 darab képe hivatott ízelítőt adni a kortárs roma művészet krémjéből, kevés sikerrel. A tudósító kissé csalódott. Ezen még a kellemes élő jazz zene sem segít. A kevéske kép között azért akad érdekes, szép élénk színekkel, valószínűsíthető rejtett utalásrendszerekkel, melyek megfejtésére azonban nem marad idő, mert rögtön érkezik Bozóki András, hogy elkezdje a bemutatót.

„Elmúlt már az az idő, amikor azt gondolták, hogy ez naiv művészet, és az igazi fent van a Várban.” – indítja beszédét, majd megemlíti még az „emberi méltóság”, „a kulturális állampolgársághoz vezető út” és a „recognition” (elismerés) szavakat. Szerinte az integrációhoz az kell, hogy a roma művész a saját terében tudja bemutatni magát, és ne „partizán módon, periferizálva” kelljen működnie, ezért a bemutatóra meghívta Bereczky Lorándot, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját, illetve Fejős Zoltánt, a Néprajzi Múzeum igazgatóját, bekapcsolva így a galériát a nagyobb múzeumhálózatba. Az újságírói kérdéseket megelőzendő azt is elárulja, hogy a kialakításra 7,7 millió, míg a működésre 15 millió forintot fordít a minisztérium.

A beszéd végén beállt csendet egy magát Bozóki szavai ellenére „naiv festőművésznőként” definiáló hölgy töri meg, hogy heves gesztikulálással kísérve köszönetet mondjon Bozókinak, a kormánynak, „a Nemzeti Múzeumnak” (itt javítják, Nemzeti Galéria), „Gyurcsány miniszterúrnak” (megint javítás, miniszterelnöknek, ugye), meg az Úristennek.

Junghaus Tímea, a galéria négy tagú szakmai tanácsadó testületének tagja egyenesen történelmi jelentőségűnek nevezi a galéria létrehozását, mivel már a XIX. század óta téma egy hasonló megalakítása. Az összesen 180 négyzetméteres helyiség terveik szerint nem csak galériaként, hanem roma közösségi házként is üzemel majd, hiánypótló teret képezve a fiatalok és múzeumpedagógusok számára. Kérdésünkre elmagyarázza, sokan ellenezték a dolgot, mondván, hogy nincs szükség külön roma kiállítótérre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb állami művészeti intézmény egyrészt nem ismeri azt a 80 roma művészt, akik ma Magyarországon tevékenykednek, másrészt a legtöbb alkotónak nincs művészeti képesítése. Ezért gyakorlatilag sehova nem hívják őket, állandó kiállítási lehetőségük nincs. Kissé félve hozzáteszi még: a galériát egy „felsőfokú végzettségű kulturális menedzser” fogja irányítani.

A bemutató végén a „naiv festőművésznő” még beszédbe elegyedik egy másik hölggyel, bizonygatva, hogy mellei nem műmellek, hanem „valódi anyai csöcsök”, majd felajánlja, hogy készít Bozókinak egy „firkálmányt”, ám a miniszter úr udvariasan visszautasítja: „Majd ha már nem vagyok miniszter.”

A kábé 20 perces esemény és pár miniszendvics elfogyasztása után a tömeg lassan szétszéled a napfényben. Reméljük, júniusban tényleg történik valami történelmi jelentőségű.