Judit
-2 °C
8 °C

Fekete-fehér ötvenes évek

2004.01.26. 11:42
Riporterünk a Dorottya Galériában, Jürgen Schadeberg fotókiállításán szembesül azzal, hogy min nevettünk mi a nyolcvanas években. Felidézi, hogyan támadt rá egy talajegyengető szakmunkás a szomszédos romatelepre lánctalpas járművével és meghallgatja egy magyar emigráns kommentárját a búrok vérengzéseiről.
Ugyan milyen okosságokat lehet írni egy eddig nálunk ismeretlen német fotós szintúgy ismeretlen közegről készült képeiről? Jürgen Schadeberg fotóművész csaknem negyven fényképből álló, a Dorottya Galériában rendezett kiállítását nehéz önmagában értelmezni, a sajtóanyag és a közzétett háttér információk nélkül csaknem lehetetlen. Látunk szépen megvilágított portrékat gyönyörű fekete énekesnőkről, táncosnőkről, zenész férfiakról, sistergő életképeket, jól elkapott jeleneteket munkásokról, versenyt futó gyerekekről, tengerparti akrobatákról, bizarr szörfdeszkáról, egy vidám kislányról, aki egy kevésbé vidám malacot dédelget. Az utcai fodrász akár lehetne Indiában, Szíriában, a lebontásra ítélt ház az előtte búslakodó batyus asszonyokkal akár nálunk a IX. kerben. Ellenpontként néhány kép a dekadens fehérek párhuzamos világáról, esküvő kutyával, taverna, élettelen jampik, teltkarcsú nők ugrókötéllel.

Világsiker volt a faji humor

Tekintse meg képeinket!
Ha nem olvastuk volna a kiállítás előtt az ismertetőt, amiből kiderül, hogy dél-afrikai képeket látunk, leginkább New Orleans-re asszociálnánk. Dél-Afrika, amiről szinte csak annyit tudtunk az apartheid alatt, hogy szívatják a négereket, nem mintha most nem ez történne, csak burkoltabban. Dél-Afrika, free Mandela, Sun City, az egyetlen ország, ahol betiltották Pink Floydtól a Falat, nagyjából ennyi, ami lecsapódott a sötét időkből. Módszeresen adagolta a sajtó a szörnyűségeket, és mélyen hallgatott a saját, hazai szabványú apartheidünkről. Közben jót röhögtünk Jamie Uys (dél-afrikai) filmjén, a Hóbortos népségen - egyfajta kandi kamerás produkcióként futott a mozikban - ami szintén a négerek szívatásáról szólt. Fehér ember csapkod a szárnyaival, arra jön két fekete munkás, bojtos sapkában. Most szálltam le a hegyről, mondja a fehér ember, kéne segítség a repülési sebesség eléréséhez. A feketék bugyuta arccal készségesen segítenek, az egyik nyakába felül a fehér ember, csapkod a tollas szárnyaival, a másik kötélen húzza őket, később beszáll egy arra járó harmadik is. Ilyen kedves kis történetek mentek másfél órán keresztül.

Kotrógéppel a romatelep ellen

Emlékszem, az azóta megboldogult nagybátyámmal néztük a filmet, aki valami talajegyengető szövetkezetnél dolgozott, és a munkahelye telephelyén kialakított munkásszálláson lakott a Műkert negyedben, a palánkkal elkerített roma kolónia mellett. Harsányan mesélte a film után, hogy az egyik kollégája merev részegen miként indult neki a romatelepnek lánctalpas kotrógéppel, fogadásból. Talán egy-két házat meg is rogyasztott, miután áttörte a kerítést. És ez bocsánatos vicc volt akkoriban, miközben a munkásszálláson és a romatelepen lakók életkörülményei között gyakorlatilag annyi volt a különbség, hogy a romatelepen legalább voltak nők.

Okos búrok

Visszatérve a kiállításra, üldögélt az egyik asztalnál egy idősödő úr egy fiatalemberrel. A fotós könyvét lapozgatták, amely olyan képeket is tartalmazott, amelyeket nem szerepeltek a kiállított anyagban. Az úr - mint kiderült Dél-Afrikából visszatántorgott hazánkfia - hangosan kommentálta a képeket. "Nézd ezt a fekát, hogy táncol.. Milyen kormos ez a kiskölyök, és még szalad is." Volt egy kép, egy vérengzés halottait temették. "Milyen okosan csinálták akkor a búrok, sokkal több halott volt, mint amennyit hivatalosan bevallottak. A fekák tüntettek, a búrok körbevették őket harckocsikkal, szerencsére esélyük sem volt." Minden valószínűség szerint ilyen közegbe robbanhatott be az ötvenes években egy fiatal német fotós: átjárkál a két világ között, felfedezi, hogy a négerek is emberek, sőt jóval élettelibbek, mint fehér társaik, és valóban jó fotókat készít róluk. Magazint szerkeszt feketékkel, feketékről, harcol az apartheid ellen, ki is utasítják.

Ma is világsiker a faji humor

Klikka képre!
Ja és néhány éve olvastam egy nagy példányszámú bulvárlap johanesburgi tudósítójának hírét, miszerint Dél-Afrikában feltalálták a négerelhárító berendezést, amit autókra lehet szerelni. A cikk szerint erre azért van szükség, mert az apartheid megszűnése óta a feketék nagyon elszemtelenedtek, többnyire rablásból élnek, körbeállják a piros lámpáknál a fehérek autóit, jobb esetben csak kirabolják őket, rosszabb esetben meg is ölik, persze nemi erőszak után. A négerelhárító berendezés erre kínál megoldást. Minden irányba egy lángcsóvát lövell ki lángszórófejekből, gombnyomásra. Állítólag nagyon hatásos.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!