Alternatív szekta-szeánsz a Szkénében

A színpadon a függöny előtt két szék, szürke kosztümös nő, átlagos srác. Az előadás bevezetéseként rövid párbeszéd - spontán ismerkedés, suta udvarlás - és a sosem múló első szerelem. A lány a pontos idővel indít, de rövidesen megfenyegeti kiszemeltjét, aki is bűnös életet él, alkoholista és hamarosan meghal, hacsak...

Hősünk komolyan beijed, követi a lányt, aki megváltást ígér. Szektagyanús közeledés. A függönyön túli reflektor éles fényében tovább folytatódik a fenyegetés, mikrofonos kérdező faggat, hősünk megtudja: sosem-volt bűnei húzzák lefelé, egyenesen a pokolba. Nemsokára meghal, nincs menekvés, hacsak...

Bizarr szekta közepén találjuk magunkat. Andrást maguk közé fogadják, megtisztul, új életet kezd. Közben a színen másik nyolc narancs és szürke színekben pompázó hittárs jelenik meg. A rendszerváltás óta gomba módra szaporodó kisegyházak kifigurázott rajza ez, csupa narancs, ikeás plasztik kiegészítőkkel, rengeteg villogóval, amerikai vendégpappal. Megtudjuk, hogy valójában nem is szektával van dolgunk, hanem a harmadik vonalas bibliaértelmezés egyetlen igaz útjával, rádásul a földet isten által küldött minibolygó becsapódása veszélyezteti. Kipusztul az emberiség, miként tették tízmillió évvel ezelőtt a dínók.

Az első rész - beavatás egy szekta mindennapjaiba - kicsit hosszúra nyúlik, a majd háromnegyed órás élőzenés örömdalolással feldobott szeánsz kezd unalmassá válni. Ekkor a Kórház Bakonyhoz hasonlóan eredeti ötlettel átrendezik a teret. Számítógép választott csöppnyi erdélyi faluba indul András és a szekta vezére - terjeszteni az igét. A színpadot középen elválasztó fal négyszögletű dobogót metsz, melynek elfordításával vonatbelsővé majd katolikus templommá, táncházzá alakul a tér.

Pintérék megint nagyon ötletes díszletet kreáltak, mindez ezúttal is Horgas Péter érdeme. Bár korábbi darabjaikhoz képest többet költöttek - főleg az egyenszabott szektaruhára -, de így is minimál költségvetésből hozták ki az előadást.

A darab második fele izgalmasabb, gyorsabb folyású, az erdélyi kalandokban újra előkerül népi kultúra, a táncház - élő zenei kísérettel, legényesekkel és ízes beszéddel díszítve. A címadó téma - a szekták sehova vezető kapuja - többszörös áttételeken keresztül, a katolikus egyház és a szekták összehasonlításáig, a budapesti fertő és a népi kultúra ellentétein át, a másság kivetésig, a szexualitás álszent tiltásáig, össznépi orgiáig és egy megtért színikritikus önvallomásán át a színész szakma romlottságáig vezet.

A haláltól való félelem, a hit, a szeretet magasztos gondolatai laza történeti szálra fűzve - nem állítom, hogy remekmű, inkább könnyen felejthető, kedves, szórakoztató darab, rengeteg ötlettel, apró geggel. Mindenesetre érdemes ellátogatni a Szkénébe, kellemes másfél óra, ideális szürke téli esték feldobására, és utána még mindig be lehet ülni a szomszédos Libellába egy jó korsó sörre.

Alkotók Szereplők: Hernádi Csaba Pintér Béla Szalontay Tünde Szemerédy Virág Terhes Sándor Csatári Éva Thúróczy Szabolcs Enyedi Éva Bencze Sándor Péterfy Borbála Nagy-Abonyi Sarolta Deák Tamás Zenészek: Darvas Bence Pelva Gábor Nyíri László Koreográfus: György Károly Díszlet: Horgas Péter Tamás Gábor Jelmez: Horgas Péter Rendezte: Pintér Béla