Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Újra harcba szállhat Magyarország a Seuso-kincsekért

2005.10.26. 12:20
A kulturális minisztérium kezdeményezésére zárt ajtók mögött, szakértők meghallgatásával kezdődött az a polgári per, mely összefüggésben lehet azzal, hogy a Balatonnál régészek bizonyítékot találtak arra, hogy a kincsek egy IV. században élt gazdag tulajdonosé lehettek. A magyar állam feltehetően újabb kísérletet tesz a felbecsülhetetlen értékű Seuso-kincsek visszaszerzésére.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) támogatásával közel egy évtizede folyó régészeti munkálatok során feltártak egy 12 ezer négyzetméteres, római kori palotát is Szabadbattyán határában.

Nincs bizonyíték a Seuso-kincs magyarországi eredetére

A tárca titkolózik

A feltárás során olyan, az NKÖM által meg nem nevezett bizonyítékokat találtak, amelyek bizonyíthatják, hogy a Seuso-kincs a IV. században élt igen gazdag tulajdonosé lehetett.

A palotát barbárok rombolták le, de a régészeti lelet szerint az értékeket a tulajdonos elrejthette. Vélhetően ezen bizonyítékok alapján indult kedden polgári perben előzetes bizonyítási eljárás a bíróságon az NKÖM kezdeményezése alapján.

A kulturális tárca sajtóirodája kedd délutáni közleménye szerint a minisztérium a Seuso-ügyről - az állam érdekeire való tekintettel - nem kíván tájékoztatást adni, és a sajtóhíreket sem kívánja kommentálni.

Zárt ajtók mögött

A zárt ajtók mögött tartott szakértői meghallgatáson elsőként egy olyan régészt szólaltattak meg, aki részt vett Polgárdi környékén az ásatásokon, további kincsek után kutatva - írja a Magyar Hírlap.

Utána az a szakember következett, aki egy New York-i aukciós kiállításon elsőként ismerte fel a tálakon és kancsókon a magyarországi eredetre utaló szövegeket és mintákat.

Vér tapad a kincsekhez

A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legnagyobb ismert leletgyűjteménye, amelyet díszített ezüstedények, egy lakomakészlet darabjai alkotnak. Négy körülbelül 70-50 cm átmérőjű tál, nyolc mintegy négy kilogrammos kancsó és vödör és egy szelence tartoznak a készletbe. Az ismert 14 darabnak összsúlya 66 és fél kilogramm.

Anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. Nevét az egyik tálra vésett, versben is megörökített ókori tulajdonosáról, "Seuso"-ról kapta. A kincs, mivel nincsen hiteles eredetigazolása, legálisan nem kerülhet a műkincspiacra.

A több százmillió angol fontra becsült leletegyüttes a hetvenes években véletlenül bukkant Sümegh József Polgárdi közelében. A férfi öngyilkosságnak álcázott meggyilkolása után a római kori ezüsttárgyaknak nyomuk veszett - emlékeztet a Magyar Hírlap.

Egy elvesztett per története

A tanúvallomások szerint eredetileg két rézüstben mintegy negyven tárgy került elő a földből. Az ezután kicsempészett és szétszóródott együttes tizennégy darabja és az egyik rézüst a nemzetközi műkereskedelemben bukkant fel, és a nyolcvanas években Angliában Lord Northampton birtokába került.

A származási papírok nélküli kincsekhez a lord ügyvédje hamis libanoni eredetpapírokat vásárolt. 1990-ben a lord a Sotheby's Aukciós Házon keresztül akarta elárvereztetni a kincseket, ám azok tulajdonjogáért még az árverés előtt pert indított Libanon, majd Jugoszlávia (később Horvátország) és Magyarország.

Libanon már a per elején visszalépett, Horvátország a kincs dalmáciai lelőhelyéről időközben elterjedő híresztelésekre támaszkodva hazánkkal együtt folytatta a pert. A per tárgya nem a kincs lelőhelyének felderítése, és ezzel a jogos tulajdonos megállapítása volt, hanem az, hogy tud-e a két felperes elegendő bizonyítékot felmutatni ahhoz, hogy a tárgyak a birtokába jussanak.

A pert 1993-ban New Yorkban mindkét ország elveszítette. A bíróság döntése szerint Magyarország nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy földjéből került elő a kincs. A perköltségre és a Lord Northampton által benyújtott kártérítésre mintegy hárommillió dollárt költött el a magyar állam.