Árpád
3 °C
12 °C

Vér csordul a maciból, mintha megfojtanád

2006.11.17. 13:30
Kapcsolódó cikkek (1)
A 24 éves, ausztrál Peter Fahey évek óta turnézik ezer pár cipő, a gördeszkája, és barátnője társaságában a Sneaker Pimp cipőkiállítás és partisorozat keretein belül. A madárlátta tornacipőket péntektől egy hétig a Merlinben láthatják azok, akiket itthon is elkapott már a sportcipőláz.

Pénteken este nyolckor a Merlin Színházban kezdődik a hiphop partival és élő graffiti show-val egybekötött nyitópartija a világ egyedülálló utazó tornacipő-kiállításának, a Sneaker Pimpsnek. Az öt éve működő, a világ minden pontját bejárt cipőkulturális vándorcirkuszon az ezer pár különleges tornacipő mellett itthon hazai dizájnerek Tisza-cipő parafrázisait láthatjuk. A Tiszák ezentúl tovább utaznak majd a Sneaker Pimps kollekcióval, így hirdetve, hogy Magyarországon is van lábfejkultúra. A kiállítás már áll, a Sneaker Pimps ausztrál agytrösztjével, Peter Fahey-jel pedig csütörtök este beszélgettünk.

Honnan jössz éppen?

Hong Kongból. Most ott lakom. De már három napja Budapesten vagyok, azóta próbáltam csekkolni, mi van a városban. Hát sportcipőből nem túl nagy a választék. Eddig nem sokat hallottam erről az országról, és az itteni street artról, ezért minden érdekes számomra.

Láttad már a magyar tervezésű cipőket? Emlékszel valamelyikre belőlük?

Ma néztük meg őket, mindegyik nagyon jó minőség. Amire emlékszem, mert nagyon tetszett, az a mackós volt: a fűző alatt egy kis teddy bear van, és ha bekötöd a cipőt, akkor vér csordul a maciból, olyan mintha megfojtanád. Nagyon cool. A másik emlékezetes pedig egy egész sztorit mesél el, egy szerelmi történetet kis figurákkal, ilyet eddig sehol nem csinált senki.


Balra Peter Fahey, sneaker pimp

Az ARC és az RH+ szervezésében jöttél hozzánk. Hogy találtatok egymásra?

Ők emaileztek a honlapomra, látták az egyik Sneaker Pimps videót, a Cool huntingot, ha jól tudom, és szerették volna, ha Budapesten is tartunk egy showt. Általában nagy cipőgyárak hívnak meg, ezért mindig örülök, ha egy kisebb cég áldoz ennek a kultúrának a terjesztésére. Ők mindig extra erőfeszítéseket tesznek, és ez tiszteletre méltó. Általában mindenhol Adidasok, Nikek és Pumák vannak, nagyon jó látni ritkaságokat.

Milyen gyakran tartasz Sneaker Pimps-bulikat? Nincs néha eleged abból, hogy folyton cipőkkel kell foglalkoznod?

Általában kéthetente van egy show. Nem fogok hazudni, néha már tényleg elegem tud lenni kicsit. De elképesztő kreatív emberekkel dolgozom együtt, ez pörget. Én magam nem vagyok semmiféle művész, csak egy deszkás, ezért is örülök, hogy ilyen alkotó közegben lehetek folyton. Meg például eljöhetek körülnézni akár Magyarországra, és láthatom, hogy mi is ez valójában.

Gondolom a spéci cipők gyűjtése nem annyira jellemző a gazdaságilag rosszabb helyzetben lévő országokra. Csak gazdaságilag fejlett országokban szoktál műsorozni?

Nem, egyáltalán. Természetesen inkább a gazdagokra jellemző a sportcipőgyűjtés, de voltam már vele Thaiföldön, és a Fülöp-szigeteken is, ahol szembetűnő az utcán a szegénység, mégis az utóbbi országban ezer ember jött el megnézni a műsort. Ebből az látszik számomra, hogy inkább szól ez az egész egyfajta vizuális kultúráról és a street artról, mint a cipőkről.

Amúgy ebből hogy tudsz pénzt keresni? Mert még ha árulnád is a cipőket, akkor ez nem lenne kérdés, de úgy tudom nem foglalkozol cipőkereskedelemmel.

A pénz szponzoroktól van. Az én munkám nagy része támogatókat találni, akik a költségeket állják, és még azon felül valamennyit, ami a keresetem. Néha jól keresek egy bulival, néha meg mínuszba jövök ki. A saját ruhamárkánkból, a Sneaker Pimpsből is bejön valamennyi pénz.

Hogy látod, melyik városokban a legvirágzóbb a sneaker kultúra?

New Yorkot, Tokiót, Sanghajt, Pekinget és Londont tudnám említeni. Két hónapja New York Cityben turnézunk, és ott annyira népszerű cucc ez, hogy ötezer ember eljött a buliba.

Mióta csinálod? Hogy jött az ötlet, hogy ezzel fogsz foglalkozni? Egyáltalán hány éves vagy?


Peter Fahey Tiszát hord

Már öt éve turnézom a Sneaker Pimps-szel, az egész világot bejártam vele. Most vagyok 24. Nem végeztem semmilyen egyetemet, még a gimnáziumot sem fejeztem be, mindig is nonkonformista voltam. Az iskolában úgy éreztem magam, mint a börtönben. A haverokkal folyton gördeszkáztam, ez a kultúra érdekel, és ezzel jön a hiphop illetve a street art iránti szeretetem. Ausztráliában korábban hip-hop partikat szerveztem, és mindig odavoltam a különleges tornacipőkért, ezért a partikon kiraktam egy csomót a falra, és közben kiderült, nem csak én vagyok oda értük. Így indult az egész.

Azért szerencsés vagy, hogy ezzel foglalkozol, voltaképp azzal keresed a kenyered, hogy körbe bulizod a világot. Vagy ez nem szerencse?

Egyáltalán nem a szerencsémnek köszönöm, amit elértem, mert rettentő sokat dolgoztam ezért. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy csak utazgatok meg bulizok, de emögött néha 24 órában kell dolgoznom, szervezkednem. Sokszor egyáltalán nem volt pénzem, csak az utóbbi másfél évben vált önfenntartóvá illetve már nyereségessé az üzlet. Nem olyan könnyű ám összeszedni ezer dollárt egy showra.

Vázolnád röviden az edzőcipő-kultúra történelmét az Index olvasóinak?

A nyolcvanas évek elején indult az egész, a New York-i hiphop kultúrából nőtte ki magát. A rapperek mindig ki akartak tűnni a menő cuccaikkal, és ügyeltek rá, hogy a legújabb sportcipőket hordják. Akkor kapott nagy löketet a cipőmánia, amikor a Run DMC-t megszponzorálta az Adidas. Aztán a második nagy hullám akkor jött, amikor a kilencvenes években a Nike kijött a Jordan cipőkkel. Akkoriban sokat lehetett hallani arról, hogy az emberekről az utcán fényes nappal lelopták a cipőjét, ha az mondjuk egy értékes Air Jordan volt. Aztán 2000-2001-ben vált igazi kultúrává és világméretűvé. Már mindenütt ismert jelenség a világon a sneaker kultúra, persze még mindig az USÁ-ban a legnagyobb az őrület, és Japán is jön fel.

Hogyan magyaráznád a jelenséget az olyan emberek számára, akiknek még nem találkoztak vele?

Tulajdonképpen ugyanolyan gyűjtőszenvedély ez, mint a könyv- vagy a bélyeggyűjtés. Aki benne van, folyton a különleges stílust és színeket keresi, és erre hajlandó sok pénzt áldozni. Amolyan hóbort.

Mennyibe került a legdrágább sportcsuka, amiről eddig hallottál?

A rekord eddig az volt, amikor a Nike összeállt az eBay-jel, terveztek egy cipőt az eBay színeivel, ami 46 000 dollárért (9,2 millió forint) kelt el. Ez jótékonysági akció volt, ezért ennyire extrém az összeg. De sok olyat hallottam már, hogy 10 000 dollárt fizettek egy párért. A japánok teljesen őrültek ilyen szempontból, röhejes összegeket kifizetnek ritkaságokért. Egy csomó híresség is eljár amúgy a show-imra.

Kicsoda?

Mondjuk Brad Pitt vagy legutóbb Torontóban eljött Samuel L. Jackson. Jackson teljesen el volt ragadtatva. Szoktak gratulálni, mert tetszik neki, de néha látom, csak azért jönnek, mert valamelyik haverjuk ajánlotta nekik, hogy ez jó buli, és ilyenkor engem kérdezgetnek, hogy mi ez.

És mi volt eddig a legsúlyosabb cipőfüggőség, amivel találkoztál?

Például az egyik amerikai hiphop dj, Clark Kent, akinek 2000 pár cipője van. De van egy csomó gazdag ügyvéd, akik rengeteget költenek erre. Az igazi mániákusok olyanok, hogy amint megjelenik egy új típus, egyből hármat rendelnek belőle, egyet hordani, kettőt megőrzésre.

Neked mennyi van?

Olyan 1100 pár, de szétszórva a világban.

Milyen közönségre számítasz Budapesten a Sneaker Pimps nyitóbulin?

Inkább művészekre, mivel nem hinném, hogy itt sokan gyűjtenének sportcipőt. Általában, ha olyan országba megyünk, ahol nincs túl nagy sneaker kultúra, ott a hiphopperek és művészek szoktak jönni.