Stand projekt - Időművek kiállítás

Sajnálatos módon az Időművek című kiállításról nem írhatok nagyon kedvezőeket. Pechemre szép, napos, szombat délután tekintettem meg, amikor ezer jobb dologgal is elüthettem volna az időmet. A nagyformátumú kiállítás esetleg szorgalmas általános iskolai hallgatók számára nyújthat maradandó élményt - gyanítom, azt is csak abban az esetben, ha tanteremben való üldögélés helyett irányítja oda őket a lelkes tanerő. A kiállítás legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabja talán az ormánysági főkötő vörösből fehérbe hajló színeváltozásának nyomon követése - viselője korának tükrében. Nem ez a helyzet az éjjel nappal megtekinthető - nappal azért egyszerűbb - alternatív fotókiállítással, a Stand bódéval.

Az újságosbódé annyira hiteles és igazinak tűnik, hogy először észre sem vettem, pedig tudtam a projektről. Másnap azonban mégiscsak sikerült megtekintenem a mesterien álcázott kiállítóhelyet, amely a legnagyobb nyilvánosság lehetőségével kecsegtet. Az alkotók egyéni elképzeléseik szerint használták a forgalomban lévő újságokat fotóik bemutatására. Személyes élményeik, rokonaik és saját maguk kerültek az álsajtó érdeklődésének középpontjába. A "Népszabadság" főoldalán például átadják a forgalomnak a greenwichi hosszúsági fok első átkelési pontját. A "CKM" címlapján buja kék fűben, zöldre festett talpú férfi lábak hevernek aranyszandálos női alsó végtagok között. A "Computer Aktív - az érthető PC magazin - elején kietlen havas tájon apró emberalak rohan. A "Playboy magyar kiadásának" címlapján magányos párna hever hívogatóan. A "Kiskegyed" megtalálható fekete-fehér és színes változatban és több különböző példány található a "Tiffany"-ból is. Vannak kreált ál-újságok is, mint pl. a "Váláskor" című családbarát magazin. A "Magyar Konyha" pedig magányos recepteket ajánl, elején szomorú szemű, levesestáljára meredő női arccal.

Az alkotók célja az volt, hogy minél többen lássák a kiállítást és, hogy "public art" eseményükkel hozzájáruljanak a város és annak lakói jó közérzetéhez. Mindenki számára elérhetővé akarták tenni a kiállítást - akár beugratás árán is -, hogy a villamosról leszálló ember, aki csak a szokásos újságját kívánja megvenni, egy képzőművészeti esemény részesévé váljon.

Végezetül egy idézet Vilém Flussertől: "Az esti város a maga kivilágított utcáival és kirakataival és fényreklámjaival, tovaszáguldó autóival és tarka öltözetű járókelőivel, a mozikban futó filmekkel, a lokálokban szóló lemezekkel, az újságosbódékkal és a bennük díszelgő képes magazinokkal -, nos az efféle esti város a tömegkultúra műtárgyainak olyan ünnepi kiállítása, amivel erő és méret tekintetében semmilyen más kultúra, semmilyen más kiállítása nem képes felvenni a versenyt."