Miklós
-7 °C
2 °C

A magyar sex&drugs&rock'n'roll hiteles története

2002.11.21. 09:02
A Sziget fesztivál tíz évét bemutató könyv a jelen bulizóinak és a jövő buli-kutatóinak. Történeti és hangulati áttekintés zenéről, szervezésről, egy álom végéről és egy másik kezdetéről.
Bár témánk a Sziget fesztivál tíz évét összefoglaló könyv, kezdjük távolabbról. Húszéves korom nagy kalandja jut eszembe, amikor a rendszerváltás utáni, idealista korhangulat hatása alatt néhányan elhatároztuk, hogy befejezzük Kőrösi Csoma, a XIX. századi világutazó terveit, és átgyaloglunk Indiából Tibetbe, nem zavartatva magunkat a tényektől, hogy még sosem jártunk Európán túl, nincs pénzünk, a Himaláját pedig csak kalandregényekből ismerjük. Bár a helyszínen kiderült, hogy a tervezett vidéket háborús konfliktus miatt még megközelíteni sem lehet, mi befejeztük az utat másképp, úgy ahogy a lelkesedésünktől meggyőzött szponzoroknak vállaltuk, igaz őket később egyáltalán nem érdekelte a dolog.

Az ártatlanság kora
Hogy jön ez ide? Azóta sem tudok elfogulatlanul beszélni naivitástól turbózott kalandunkról, és gondoltam, így lehet a Szigettel az alapítókat és a kezdeteket ismerő szerző, Jávorszky Béla Szilárd is. A politikai és pénzügyi realitásokat figyelmen kívül hagyó utazás terve nem volt elszáltabb a magánlakásba kommunaként beköltöző baráti társaságétól, akik egyhetes rockzenei fesztivált akartak szervezni, pénz, segítők és háttércsapat nélkül.

Hogy ez sikerült, sőt, hogy az "egy hét együttlét" évtizedes múltú mega-rendezvénnyé vált, tulajdonképpen a paratudományok vizsgálódási körébe tartozik. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a műkedvelő szervezőgárdának az újtól, a szabadságtól és az alulról jövő kezdeményezésektől idegenkedő magyar társadalom viszonyai közt kellett megvalósítania terveit.

Az alaphelyzetből következően - negatív vagy pozitív érzelmektől - de jellemzően túlfűtött sajtóbeszámolók után kellemes meglepetésként ért, hogy a Nagy Sziget Könyv komolyan veszi célkitűzését, és valóban történeti áttekintés kíván lenni. Bár a szerző érezhetően szimpatizál a fesztivállal, mégsem egy szimpla sikersztori bontakozik ki az interjúkra, dokumentumokra és korabeli cikkrészletekre támaszkodó könyvből.

Nem volt könnyű talpon maradni
Szó van persze koncertekről, sztárokról, hangulatról, de a könyv összességében mégis inkább egy civil szerveződés tíz évéről szól, amelyet tekinthetünk akár a rendszerváltás utáni Magyarország sajátos lenyomatának is. A Nagy Sziget Könyvből végigkísérhető a növekedéssel, gazdagodással, de ideológiaváltással és elüzletiesedéssel is együtt járó folyamat, amely az 1993-as, vicces nevű Diákszigettől, és a 94-es, közel 19 milliós veszteséget produkáló, nosztalgikus Eurowoodstocktól indult, és lett a karszalag bevezetése, Tarlós homofób kirohanásai, a Pepsivé keresztelés, a techno megjelenése és az alapító baráti társaság felbomlása közepette szigorú üzleti szerveződés.

A szponzorerőben azonban egyre nagyobb helyet kapott a rétegkultúra, és széles nyilvánosságot a civil szervezetek. Az, hogy legutóbb már a hivatalban lévő miniszterelnök is körbemosolyogott a hajdan drogos-szigetként emlegetett rendezvényen, kétségkívül jelzi, a Sziget végül beágyazódott a magyar közgondolkozásba, részünkké lett, foglalkozni kell vele.

Amellett, hogy a Nagy Sziget Könyv dokumentumként szolgál majd az utókor számára, képanyaga pedig az apukákká és anyukákká váló bulizók ellen valló kompromittáló bizonyíték lesz, még élvezetes olvasmány is. Megszólalnak benne az alapítók, a szervezők, a fellépők, a biztonsági őr, a detoxikáló- sátor ügyeletese, és az újságírók, akik tíz éven keresztül osztották az észt szabadságról, elidegenedésről, lázadásról és manipulációról, meg kicsit a zenéről. Ja, és az alcím, "10 év hév", különösen jó.

Jávorszky Béla Szilárd - Nagy Sziget Könyv (10 év hév)
Crossroads Records 2002