Szőnyegbe szőtt, szomorú számok

2005.12.09. 10:40
Bármelyik közepesen emancipált nappaliban jól mutatnának Szövényi Anikó szőnyegei, amelyek a Stúdió Galéria padlóján tekinthetők meg december 6-tól. És még az is rájuk van írva, hogy kire vár a porszívó.

Szomorú, bár századok óta változatlan tényt fogalmaznak újra Szövényi Anikónak a Stúdió Galériában kedden kiállított szőnyegei: azt, hogy a nők szívnak. A férfiaknál mindenképpen többet. A művész csendben a szívás mibenlétére hívja fel a figyelmet, arra, hogy ma Magyarországon a nők többet dolgoznak, kevesebbet keresnek és többet szoronganak, mint a férfiak, és aki diplomás közülük, az is inkább alsó szintű vezetőként, beosztottként szövögeti elnyomott életének szálait, szemben a férfiakkal, akiknek csaknem fele vezető pozícióból gyengébbiknemezi le a nőket.

Erre a különbségre utal a kiállítás címe, a "80 %" is: a nők átlagosan négyötödét keresik meg annak a pénznek, amennyit az ugyanolyan iskolai végzettségű, ugyanabban a pozícióban dolgozó férfiak - legalábbis a KSH 2003-as statisztikái szerint, amelyekből a művész dolgozott.

Társadalomkritika nappaliba, előszobába

#alt# A statisztikákat éppen szőnyegbe álmodni különös ötlet, különösen Szövényitől, aki a street art harcos, huzatos világából húzódott be a jól szigetelt nappaliba; de ha már üzenet, legyen rendesen kontextualizálva: a szőnyegszövésbe mint tevékenységbe könnyű beleképzelni a szótlan, munkás belenyugvást. Szőnyegbe szőni a genderkülönbségekkel való elégedetlenséget olyan, mint direkt elsózni a csülkös bablevest, nem lázadás, csak szólás, figyelemfelhívás az adott lehetőségeken belül, az adott keretek között. A szőnyegszövés, mint azt a megnyitóra szóló meghívó írja, hagyományos női munkafolyamat: az otthon készült szőnyegekbe a nők beleszőtték életük fordulópontjait, keserveiket és álmaikat.

A 80 % szőnyegei, amelyeknek legtöbbje - egy kisebb subagrafikonon és hagyományos szőttesen kívül - eredeti rendeltetésének megfelelően, a galéria kopottra járt fapadlóján hever, mondanivaló nélkül is jól mutatnak. A konszumerista látogató, aki a kognitivista percepcióelmélet alapelveit félretéve rendszerint az elfogadnám-faktor alapján osztályoz egy-egy kiállításon, szívesen elcserélné ikeás tucatszőnyegét Szövényi bármelyik művére.

A nagyméretű, sárgás-drappos alapon bordó-kék statisztikákkal sokkoló darab, az "Egyetemen/főiskolán tanulók aránya nemek szerint 1980 és 2003 között, összevetve a diplomás foglalkoztatottak foglalkozási rétegek szerint nemenként 2001 adataival" például kitűnően mutatna a nappaliban, míg a legelegánsabb darab, a hosszúkás, keskeny, mélykék "A férj és feleség átlagos munkaideje (kétkeresős háztartások), 1997"-nek egyértelműen az előszobában lenne a helye, a fogas alatt. De díszére válna bármely modern háztartásnak!

És bár a legkevésbé sem didaktikus, legalább rá van írva, hogy ki porszívózza ki, ha koszos lesz.