Milongérák és milongérók a milongán

Azt mondják, a tangó a kurvák és a kurta bajszú macsók tánca, ahol a nő ernyedten omlik az erős férfi nyakába. A II. Kelet-Nyugat Tangó Fesztivál megnyitóján a moderátor hölgy azt mondta, ez nem így van, a tangó egészen más. Két napot végignézve ez igaz is, meg nem is.

A péntek este kezdődő tangó fesztivál késve indult, és a kissé döcögős bemondónőt látva el is bizonytalanodhatott a kósza néző. Elmondása szerint most megtudhatjuk "mi fán terem az argentin tangó", ami az elavult nézetek szerint "szenvedély, tragédia ezerrel", és az sem baj, ha "időnként rózsatövis bök a nyelvünkbe."

Bordályokban kezdődött

A bevezető után szerencsére elindult a valódi műsor. Megtudtuk, hogy a milonga az a hely, ahol a tangót járják, és az izmos női vádlik kivillannak a vörös ruhából. A színpadon a párok bemutatót is tartottak a különböző stílusokból. Végre kezd felforrósodni a levegő. Amint a zenész kimondja hogy senor, és az ondolált hajú nő rádől a viccesen kettéválasztott hajú férfira, aki lengeti a lábát, a néző önkéntelenül is elmosolyodik. A nők egyébként nagyon jók voltak a színpadon, a férfiakból viszont hiányzott az a valami, amit úgy hívnak, férfiasság.

A tangó nagy előnye, hogy a tánc előtt, és közben a párok nem beszélnek. A férfiak stratégiailag fontos helyeket foglalnak el a helységben, ami az esetek többségében a bárpult. Innen mustrálják a nőket, akik a terem különböző pontjain várják a szemezést. Ha létre jön ez a kontaktus, akkor már semmi akadálya egy szenvedélyes táncnak.

A zenészek három-négy számonként játsszák a különböző blokkokat, kis szünetekkel, így ez a megfelelő alkalom, hogy párunktól megszabaduljunk. Európában az is megengedett, hogy a nő kérje fel a férfit. Ebből is látszik, hogy férfiasságban még nem vagyunk egy súlycsoportban Argentínával.

A bemutatott előadások között megtudjuk, hogy a táncot eredetileg a bordélyokban, és kocsmákban táncolták, így nem alaptalan a kurvák, és a tánc összefüggéséről kialakított sztereotípia. Állítólag az is csak egy torz elképzelés, hogy a párok a tánc után legtöbbször vízszintes helyzetben kötnek ki.

Remélem azért nem olyan torz. Az egyik legjobb tánc alatt is az ragadott magával, hogy egy epedő nő simul a férfinak, fütyi punci nem ér össze, a lábak pedig egymást kigáncsoló játékba kezdenek. Közben a test olyan pózban van, mint aki beszart, a közönség legnagyobb újjongására. Élvezetes, mégis magával ragadó. Nem vagyok persze nő, de azt gondolnám, hogy igenis, döntsenek le, ha már valaki férfiasan megmarkolja a derekam. Mindegy, jó volt ez így is, megfűszerezve a nap végén a Sexteto Andorinha & Sergio Gobi élő koncertjével.

Össztánc a kultúrban

A szombati nap a már megismert milongára volt szánva. Tehát a női táncosok a milongérák, és a férfi milongérók gyűltek össze egy közös táncra. Az estét egy magyar tangó együttes, a Tangó Experimento nyitotta.

A koncert kicsit vegyes volt. A hegedű néha úgy sírt mint egy Seres dalban szokott, a harmonikánál pedig egy törékeny nő küzdött átszellemülten a férfias hangszerrel. Aztán voltak After Crying-os elemek, majd olyan jazzszerű valami, mint amilyen a méltán híres Linda sorozatban szólt anno, mikor Görbe Nóra repesztett keresztül Budapesten Babettájával.

A koncert után előad egy tangót Glotz Mária és Budai László. Ez az a pillanat, ahol megértjük igazán a tangó lényegét. Olyan táncot lát a közönség, ami tényleg varázslatos. Szenvedélyes, profi, magával ragadó pár perc. Minden száj nyitva áll.

A tangófesztiválon talán csak én voltam az egyedüli kívülálló. Az este előre haladtával a közönség előveszi lakk, köröm, és egyéb táncos cipőjét, átöltöznek idősek és fiatalok, hogy megkezdődhessen a milonga. A nők csínosak, és mintha egy Menzel fílmből léptek volna elő. A legjobb hely a táncolásra, és a csajozásra. Tangózni tehát jó. Jövőre talán elkezdek egy kurzust én is, hogy nők lihegjenek a nyakamba. Persze nem erotikusan. Csak úgy.