Torgyán József, a zsidók királya

De én annak a fiatalsága ellenére bölcs New York-i rabbinak a véleményével értek egyet, aki a Magyar Köztársaság Országgyűlésének épületében, a Független Kisgazdapárt által a Házba bevezetett ökumenikus istentiszteleten azt fejtegette, hogy teljesen mindegy, hogy Mózesről mit gondolunk (...)

Milyen nyelven beszélt az Úr a prófétákkal? És látta-e Mózes az Urat szemtől szemben? Vagy csak a fenekét egy sziklahasadékon keresztül? Vagy azt sem, csak puszira elhitte, hogy nem Szabó Gyula mennydörög a szikla túloldalán? Egyáltalán, van-e feneke, esetleg háta istennek?

Például a fenti kérdésekre is választ ad Torgyán József új könyve, ami olyan meghökkentő vállalkozás - mind témájánál, mind méreténél, mind a borító hirtelenrózsaszín alapon aranykeresztes dizájnjánál fogva -, amilyet még nem látott magyar könyvolvasó.

Nincs szex és aktualizálás

Meglátva a vaskos csomagot, benne a krucifikszes borítóval, először azt hittem, valamelyik könyvkiadó Bibliát küldött recenzióra. Végül is majdnem, bár ez feltétlenül szórakoztatóbb, mint a Könyvek Könyve, csak kevesebb benne a véres szex és a verselés.

Nem is tudom, mire számítottam a KERESZTÉNYSÉG az ezer vallás világágában (KEVV) címet olvasva, de talán valamilyen vallási-aktuálpolitikai röpiratra az egykori pártelnöktől, minisztertől és szórakoztatóipari szakembertől. Szó sincs azonban erről, szerencsére.

Zsidó, király

A KEVV olyan, önmagában álló, egy tömbből faragott, mégis ezer értelmezést kínáló, enigmatikus műalkotás, mint mondjuk a Kába kő, csak ezt könnyebb lapozgatni, és nem üldöz százmillió muzulmán vérben forgó szemmel, ha kivisszük a vécére. Ha hiszik, ha nem, a kötetben a saját egóját meghökkentően háttérbe toló Torgyán klasszikus talmudista Biblia-magyarázóként jelenik meg.

A flaszteron termett agrármókamester a legkirályabb zsidónak bizonyul, amikor a könyv jelentős részében mást sem tesz, mint az Ószövetséget magyarázza. Amikor feltűnik a Zsidók Királya, gond nélkül vált judeóról keresztényre. Torgyán azért íróasztalhoz láncolt tudósként sem hazudtolja meg régi önmagát. Talán erről vall szemérmesen, amikor azt mondja: "A pszeudepigrafikus és az apokrif könyvek értékelése kapcsán rá kellett jönnöm arra, hogy az Ó- és Újszövetséget kanonizálók is emberek voltak."

Az ismeretlen bábizmus

A kötetből - hiába próbál rejtőzködni - egy ezerarcú Torgyánt ismerhetünk meg. Megvesztegetően őszinte ("bábizmust, baháizmust, vagy a baszkok ismeretlen vallásos meggyőződését pedig már egyenesen olyannak vélem, melyhez a lexikont is elő kell vennünk, ha meg akarunk tudni róluk valamit"), érzékeny ("talán nem kell bizonygatnom, hogy a kisdedek azon célból való megragadása, hogy a sziklákhoz verjék őket, minden keresztény számára elfogadhatatlan") és fogyókúrapárti ("a zsidók pusztai bolyongása idején Mózesnek még igen határozottan kellett fellépnie az egyiptomi húsos fazekak utáni vágyakozás ellen").

Ez a kötet világos szerkezete ellenére nem olyasmi, amit a XXI. századi, kényszeresen analitikus elme igazán értelmezni tudna, inkább egy kis hordó nemes konyakhoz hasonlítanám, amit néha csapra ver az ember, kortyol belőle párat, de semmiképpen sem issza meg egy húzásra. Ebből a szempontból tényleg hasonlít a Bibliára.

József szerint a világ

A szerző már azokon a lapokon is, ahová mi eljutottunk, ígéretes felfedezéseket tett. Például hogy Isten hány évvel ezelőtt teremtette Ádámot. Vagy hogy az Ószövetség egy istene valójában kettő volt. Emellett igazán liberális vallásmagyarázónak bizonyul, hiszen amellett, hogy kimerítő részletességgel ismertet egy rakás világvallást, olyanokat mond, hogy "a politika és a vallások számos kapcsolódási ponton találkoznak egymással, de az sohasem vált a vallások hasznára", vagy hogy "a vallásos buzgalom egyszerre lehet kultúrát teremtő és romboló is."

Szent R2D2 és 3CPO, könyörögj érettünk!

A legjobb azonban a Földönkívüliek a Bibliában - Eszkatológia és apokalipszis című fejezet, igaz, nem volt időnk elolvasni azt, ami arról szól, hogyan találtak rá a napkeleti bölcsek a betlehemi jászolra. De hát a Mester szavaival, "ne akadékoskodjunk feleslegesen, mert a ma élő ember aligha hasonlítható össze a legősibb leleteinkkel."

Hogy is akadékoskodhatna az ember, ha egyszer "a közelmúltban elhalt tudós szerint Ezékiel próféta látta, amint egy fékezőrakétákkal ellátott leszállóegység leereszkedik, továbbá észlelte a rakéták félre nem ismerhető fényességét. Látta a holdkompszerű földkomp egyenes lábait, az ütközőtalppal." No, és arra varrjanak hiperűrsebességre is képes gombot, hogy a holdkompszerű földkomppal nem humanoidok, hanem robotok érkeztek hozzánk. Ha ehhez hozzávesszük a Teremtés Könyvéből Torgyán által korábban idézett passzust, kiderült, hogy telivér robotorgia zajlott az ember lányaival. Mák, hogy Semjén Zsolt nem volt jelen, ő még egy hidegen sajtolt acéleszköz libidóját is képes lenne lelohasztani.

Amúgy is, "Ezékiel próféta igen jámbor, istenfélő személy volt, ezért semmiképpen sem szeretném a látomásait minősíteni."

Szóval olyan könyvvel állunk szemben, amit nehéz lesz 2007-ben túlszárnyalnia bárkinek. Doktor Torgyán művét a legőszintébben ajánlom mindenkinek, végső idézetként pedig sorakozzanak itt a kötet utolsó sorai:

"Kelt az Úr 2006. évének
esztendejében
Torgyán József tollából."

Ámen.