Miklós
-7 °C
2 °C

Megjelenés: ufódokumentum-kiállítás

2001.05.22. 11:29
Rögtön be kell vallanom, hogy előnyben voltam a nézőkkel szemben, mert nekem már napokkal ezelőtt megmondták, hogy a kiállítandó munkák - amelyeken földönkívüliek is szerepelnek - a dokumentálással, az ál-dokumentum és a befogadó viszonyával foglalkoznak.
Először úgy gondoltam, hogy én is így fogok tenni. El is kezdtem gondolkodni, hiszen azt már tudtam, hogy a modern művészet alapja a gondolati előkészítés. De csak ilyenek jutottak eszembe, hogy

"ha kitartóan állítanám, hogy van egy fényképem Szűz Máriáról, akkor elmebetegnek néznének és senki sem vizsgálná meg a fotómat, hogy eredeti-e. Bezzeg ha azt mondanám, hogy lefotóztam egy földönkívülit, az emberek első reakciója az lenne, hogy megvizsgálják, valódi-e a kép. Na de mi a helyzet, ha van egy festményem Szűz Máriáról, illetve egy ufóról?"

A kiállítandó munkák - amelyeken földönkívüliek is szerepelnek - a dokumentálással, az ál-dokumentum és a befogadó viszonyával foglalkoznak
Na mi? Hát semmi különös. Vallásos vagyok vagy Nagy Gabi-gyűjtő. Gyorsan beláttam, hogy ilyen módon nem fogok sokra jutni, így a gyakorlat oldaláról közelítettem meg az idegen lény-dokumentum-áldokumentum problémakört.

Ismerek egy embert, aki azt állítja, hogy fél éven keresztül látogatták az ufók. Ez az ember Babai Sándor barátom, a tolnai orvhorgász elefánttermetű leánya.

Sanyiékhoz évente két-háromszor szoktam benézni. Egyszer hosszabb szünet után jelentem meg náluk.

Minden lépésemet dokumentumokkal támasztom alá, így jöjjön egy részlet a titkos naplómból erről a napról:

"S. barátom háza tája általában csendes (egy kivétel volt, amikor a csivava méretű Dugót megerőszakolta a szomszéd német juhásza), úgyhogy meglepett a kertből kihallatszó vidám zsivaj.

- Szopd ki anyádból a fehér tejfölt buzilány, teeee! - mondta egy csengő lánykahang, amiből rögtön kiderült, hogy megjött a rokonság. A férfiak egy hosszú asztalnál cigarettázva a tetoválásaikat vakargatták és nézték, hogy milyen gyorsan nő a kukorica. A nők egy része fát vágott, a többiek a szeneskamra falát vakolták."

Szóval ilyen körülmények között tudtam meg, hogy a hatalmas leányt egy ideje idegenek látogatják, méghozzá a tévéképernyőn keresztül. Az apa - aki láthatóan zavarban volt - elmesélte, hogy egyik este a kikapcsolt készülék képernyőjén színes foltok jelentek meg, majd a lány önkívületi állapotba került. Órákkal később mondta el a szüleinek, hogy idegen lények jöttek el hozzá, akik nagyon kedvesek, annyira, hogy megígérték, egyszer elviszik magukkal a bolygójukra. A szülők nem látták a lényeket.

A rákövetkező fél év során néhányszor benéztem Sanyiékhoz. Kiderült, hogy a lények rendszeresen eljönnek Szilviához, akit többször magukkal vittek a bolygójukra. (A teste közben a Meder utcai házban pihegett.) A lány több füzetet telerajzolt az idegenekről és lakhelyükről készített vázlataival, de én csak egyszer pillanthattam bele az egyikbe, amelyik egy Rendező Pályaudvart ábrázolt.

Legutóbb, amikor Tolnán jártam, szokás szerint benyitottam orvhorgász barátom konyhájába. Közben arról fantáziáltam, hogy az asztalfőn egy zöldes, nagyfejű lény ül. A konyhába lépve rémülten megtántorodtam, mert tényleg ez volt a helyzet, de az illető nem földönkívülinek, hanem jehovista térítőnek bizonyult. Az illető, mint később kiderült, túl erős konkurenciát jelentett a földönkívülieknek, akik többé nem jöttek vendégségbe.

Tehát amikor erre a megnyitóra készülve megakadtam a gondolkodásban, elhatároztam, hogy megkeresem Szilviát, és elbeszélgetek vele az ufó-dokumentumokról.

Sanyiék udvarába belépve a szokásosnál is megdöbbentőbb kép fogadott. Először csak egy nagy embergomolyagot tudtam kivenni, aztán lassan tisztult a kép. A családtagok - ideértve Dugót, illetve a szomszédból megint csak átszökött német juhászt - mindannyian a körbe-körbe rohanó Szilviát üldözték, akinek az utolsó látogatásom óta jó huszonöt centis, hártyás lemezben végződő, hajlékony orra nőtt. Ez volt az a pillanat, amikor majdnem megdőlt az áldokumentációs koncepcióm. "Mi van, ha elrabolták, és szörnyű fajtanemesítő műtétet végeztek rajta?" Sanyi ekkor merész ugrással elkapta a termetéhez képest kifejezetten fürge leányt, majd mindent megmagyarázott.

Szilvia reggel kievezett a Holt-Dunára süllőzni. Élő kishalat tűzött a horogra. Kapása volt és rövidesen kiemelt egy méreten aluli csukát, amely olyan mélyen lenyelte a csalit, hogy a horgot sehogyan sem lehetett kiakasztani a szájából. A legendásan spórolós Szilviának nem volt más választása, mint elharapni a damilt, mivel nem vitt magával kést.. De annyira fukar volt, hogy a lehető legkevesebb zsinórt akarta elveszteni, ezért közvetlenül a hal szája előtt kapta be a zsinórt. Az elkínzott csuka ráérzett e megfelelő pillanatra és azonnal ráharapott a lány orrára. Bár a csuka és a bulldog között nincs sok hasonlóság, abban közösek, hogy ha egyszer elkaptak valamit, azt nem eresztik el. Minél erősebben rángatta a horgász a halat, az annál mélyebbre vájta a fogait. Szilvia ezért kénytelen volt az orrára nőtt csukával kievezni és segítséget kérni a családjától. Azonban ők is rosszul kezdtek bele, mert a folyamatos cibálástól a hal csak dacosabb lett.

Nem bírom a vér látványát, a drámai helyzetben esélyem se volt sem valódi, sem ál-dokumentumok szerzésére, így leléptem. Hazafelé jövet elképzeltem, hogy ha nem sikerül leszedni a halat és Szilvia elvérzik, majd a csukával együtt balzsamozzák be és olyan koporsót kell ácsolni neki, amelyiken a fejrésznél van egy hosszúkás kitüremkedés. (Megnyugtatásul: túlélte.)

Nagy Gabriella és Pacsika Rudolf megmutatják, mi a helyzet a trükkös ál-dokumentumokkal
Hazatérve (ez tegnap délután történt) bekapcsoltam a számítógépet. A sors a kezemre játszott: e-mailt kaptam egy barátomtól (szinte hátborzongató koincidencia, de őt is Sándornak hívják) aki amerikai túrája során éppen most érkezett meg Arizonába, amely köztudottan a földönkívüliek kedvenc turistacélpontja.

Izgatottam nyitottam ki a levelet, hátha értékes információkat tartalmaz. Ígéretesen kezdődött:

"nem felek semmitol, sas vagyok, magasan szarnyalok a mohave sivatag folott. itt vagyok amerikaban, arizonaban, tenyleg a sivatag kozepen, ahol legalabb 50 fok van es autoval jottem at az ut tuloldalara ahol az internetkafe van. boldog vagyok, mert mar volt dolgom

- itt 2000 fölé szaladt a pulzusom -

igazi, mattdamon hasonmas, fekete inges, bermudas, nagysevroletes...igen...amerikai rendorrel."

Püff, lőttek ennek is. Kikapcsoltam a számítógépet és levittem sétálni a kutyát, hogy végre át tudjam gondolni, mit is gondolok az ál-dokumetumokról, hogy létezik-e például olyan ál-dokumentum, amely annyira nyilvánvalóan álságos, hogy nyugodtan nevezhetnénk valódi ál-dokumentumnak.

Csendesen motyogva köröztem a Városmajorban, amikor rám köszönt egy ismerős kutyagazda. Konszolidált, középkorú asszony szellemi fogyatékos angol szetterrel.

- Tudja maga egyáltalán, ki volt az a Királyhegyi Pál? - kérdezte minden átmenet nélkül. Riadtan néztem rá.
- Ilyen kis zsidó ember volt - mondta és a kezével megformázott egy ilyen kis zsidó embert. - Komikus. Nagyon szerette a hatalmas termetű nőket. - Szilvia jutott eszembe, az orrán csukával, és csodáltam Királyhegyi Pált.
- Nagy sztár volt, de mindig minden pénzét elverte - folytatta a kutyás asszony révetegen. - Csak ágybérletre futotta neki. Egyszer felvisz magához egy ilyen nagydarab szőkét. Hamar bedönti az ágyba és ráveti magát. A nő eddig hagyta magát, de most felcsattan: mit képzel, én nem olyan nő vagyok. Engem meg kell ostromolni. Mire azt mondja neki Királyhegyi Pál: hát akkor bassza meg magát a Dzsingisz kán.

Hát ezután már valóban képtelen voltam összeszedni a dokumentálás vizsgálatának terén végzett kutatómunka tapasztalatait, pedig három egész napot áldoztam rá. Be kellett látnom, hogy hiába minden lelkesedés, egy lépéssel sem jutottam közelebb a probléma megoldásához. Ne is hallgassanak tovább engem, figyeljenek inkább a művészekre. Nagy Gabriella és Pacsika Rudolf szépen megmutatják, mi is a helyzet ezekkel a trükkös ál-dokumentumokkal.

MEGJELENÉS
Nagy Gabriella festő és Pacsika Rudolf képzőművész kiállítása
Liget Galéria
Budapest, XIV. Ajtósi Dürer sor 5.

Megtekinthető: május 31-ig