Az Orb lelke és Pansonic az A38-on

A PanSonic - Mika Vainio és Ilpo Väisänen kettőse - május közepén a Mute gondozásában megjelent (négy CD-ből álló) Kesto "nagylemezük" anyagát mutatja be. A nyolcvanas években kezdték, néha noise-ba váltó indusztriális csapatok (Throbbing Gristle, Einstürzende Neubauten) és az új hullámokra, technora szintén kiható new yorki Suicide jelentették a főinspirációt. Később bejött a reggae, a hip hop, valamint - magától értetődően - az experimentál is. Számos album, live act jelzi pályájukat. Magyarországot is megjárták már, tehát az értő közönség vágja, mire számíthat: Vainio kedvenc festője, Francis Bacon inspirálta, epikus, hardcore kísérletezésben és furcsa, disszonáns hangokban bővelkedő zene- és zajfolyamra.

DR (és nem Dr.) Alex Patterson személyében viszont egy tényleges legenda, a The Orb teszi tiszteletét. Ezúttal DJ-szettel - minden bizonnyal klasszikusokkal és a nemrég napvilágot látott hetedik album dalaival - szórakoztat. A nyolcvanas évek legvégén alakult formáció tagjai jöttek, mentek, csak Alex maradt rendületlenül.

Újraértelmezte, dance-nyelvre fordította Brian Eno ambient-elméletét, s némi house-zal, dubbal fűszerezve gyorsan a chill out szobák elsőszámú kedvencévé vált. Eno mellett is szorgoskodott anno, így még egyértelműbb, mire predesztináltatott. Fura zenéket készít, és ellenére annak, hogy a legutóbbi nem talált telibe, igencsak komoly élmény áll előttünk.

Kozmikusan szálldosunk, galaxisok között repkedünk - akár húsz-huszonöt perces, nyolcvanas évekre emlékeztető (anakronisztikus?) szintifutamokkal támogatott, széteffektezett számokon át. Minden bizonnyal felcsendül majd a klasszikusok klasszikusa, a Little Fluffy Clouds is. Kicsi pelyhes felhőkön úszunk az ultravilágon túli égitestek felé.

Előtte és utána pedig az Ultrahangnál már albumot jegyző, szűk szakmai berkekben egyre elismertebb Marton Péter aka Prell live act-jén, illetve a ParaRadioban tevékenykedő Kraak levezetésén csiszolhatjuk újdonságra éhes füleinket.