Űrboksz Madrigálok

Először a Mercitől hallottam, hogy tudomány, kilencvennégyben földrajzóra előtt. Pirinyó lenyomat volt az egész, hogy tudniillik "mi a tudomány? egy lófasz.", szóval az egészből nem látszódott semmi, én mégis izgatott lettem, és még tesiórán is egészen vidám voltam, pedig a tesiórát nagyon utáltam, de aznap tollpárnákat dobáltak a csajkollégium harmadik emeletéről, továbbá volt fekvő ember rugdosásának szimulálása medicinlabdával.

Az elfogultságot most jelentsem be, vagy a végén? Azt mondjátok mindegy - jó, akkor majd a végén.

A kortárs művészi írogatás Janikovszky Éva és drMáriás között elhelyezkedő része puszta műmajré, ingyen bor és bizonytalan légzésű csajok/hapsik beszerzésére alkalmas dolog (vannak kivételek, de őket nem írom ide, hadd haragudjon mindenki), aminél csak az oktatás szánalmasabb, de annyival, hogy azt hiszem rossz szót használtam az előbb. De mindegy, négyes voltam, írjanak, vitatkozzunk.

drMáriás verseit azért szeretem, mert (akkor folyamatosan, de) néha még ma is érzem, hogy egy nagy szürke segg ül az országon, ami bennünk (elvonatkoztatott kollektív) végződik. Ferencéknél hallottuk, amikor bombázták Szabadkát, Szécsi Pál szólt a magnóból és igyekeztünk meghalni a röhögéstől. Több tehetséges embernek sikerült. A segg megbízható, jobban szigetel, mint a púrhab, de pont ezért megnehezíti a légzést.

Az egész indulathoz hasonlóan terheli az agyi hajszálereket. Felúszás előtti űrboksz, kimondottan kevés strandos hangulattal - ez az Űrboksz madrigálok.

Elfogult vagyok, mert mindezek miatt kritikátlanul tisztelem drMáriás verseit, rajzait és zenéjét. Aki értette a mercis, vagy a szécsipálos részt, azt mindent értett. Aki nem, az a könyvesboltban feltűnés nélkül lapozzon bele, és vegye meg ha tetszik.

drMáriás: Hatalom ha nincsen hatalmam a villamoson félrelöknek fáradt-olajat röhögve a fejemre kennek fülemet sárhányóval átszúrják horgász-damillal kifeszítve rángatják ha viszont hatalmon vagyok meglepő módon fárasztóan méltatnak és a hátsó fertályt behunyt szemmel kínos alapossággal és félelemkeltő átszellemültséggel zománcosra csókolgatják az átmeneti időszakok nyugodtak mert ilyenkor lehúzom a redőnyt szlovák detektívzenét hallgatok és hülyérezavargászom ágyamban a vonzó Micimackót