Alternatív ultrahang

Változatos helyszíneken (bábszínház, underground klub, reform étterem és teázó, dunai állóhajó, zeneakadémia, régi zsinagóga) csendülnek fel az itthon általában kevéssé ismert, ám a műértő közönség által elismert előadók kompozíciói. Olyan előadóké, akik távol állnak ugyan a mindenkori fősodortól, ám hatásuk általában (és idővel) még a populárisabb stílusokon is tetten érhető.

Szokatlan, néha meghökkentő hangzásokat és esztétikát hoznak létre új alkotási módszereikkel/technikáikkal. A XX. századon végigvonult "izmusok" jelenkori képviselői: híven a hagyományhoz, ellenére az eklektikus trendeknek, művészeink a zenei progresszió letéteményesei. És progresszión ezúttal még véletlenül se a mind gyakrabban, mind nagyobb szeretettel egy-egy (szuperszonikus sebességgel regresszívvé váló) dance-stílus elé biggyesztett címkét értsünk.

Kísérletezés a kulcsszó, ami egyben a technikai-taktikai sokszínűségre is utal: átértelmezett tánczene, improvizáció, hangkutatás, térakusztika, muzikális játszadozás, mikroszkopikus esztétika egyaránt szerepel a bő repertoárban.

Főleg live act-ek

A fellépők között akadnak lemezlovasok is, de azért - mint a hasonló jellegű összejöveteleken, például az X-Peripherián - a live act-eké a főszerep. Az Egyesült Államokból, Ukrajnából, Izlandról, Szerbiából, az Egyesült Királyságból, Ausztriából, Finn-, Német-, Olasz-, Spanyol-, Svédországból érkezett egy vagy többszemélyes formációké. Természetesen a stílus hazai főszereplői se maradnak ki, azaz az egyre ismertebb Tigrics, illetve Nicron mellett kevésbé megszokott arcokat (Prell, Én, Fluidum, vagy az osztrák-magyar illetőségű Abstract Monarchy Quartet) szintén lefülelhetünk.

Nevek, felsorolásszerűen: a "konkrét zenében" jeleskedő AGF (Németország), az "elektronikus népzenét" szerző Alejandra and Aaron (Spanyolország/Egyesült Államok), a konkrét és elektroakusztikus világokba kiránduló Andrej Kiricsenko (Ukrajna), a legendás B92 rádióból kinőtt Belgradeyard Sound System (Szerbia), a reggae-t drum and bass-el és dubbal felpörgető, dzsesszel színező DJ /rapture (Egyesült Államok), a poszt-punk techno különc Dwayne Sodahberk (Svédország), a Mille Plateaux-nál is megforduló Frank Bretschneider (Németország). És így tovább: F.X. Randomiz, Gert-Jan Prins, Goem, Heimir Björgúlfsson, I-Sound, Kid606, Kim Cascone, Larsen, Massaccesi, Sheriff, Stephan Mathieu, Thilges3, Wasteland_

Egy, azaz két nevet emelnék ki: a táncosabb (deepet, minimált, popot és diszkót elegyítő) Luomo-projektjével szintén színre lépő finn Vladislav Delay-t, aki még további négy pszeudó - Sistol, Conoco, Silex, Uusitalo - mögött bújik meg. A Mille Plateaux egyik alaposzlopa, hangdesign-okkal kísérletezik, rendkívül sokoldalú, a kortárs elektronika legnagyobbjai között tartják nyilván.