Natália
-3 °C
8 °C

Alternatív ultrahang

2003.09.26. 17:20
Kapcsolódó cikkek (1)
Tizenhárom országból érkezett közel harminc művész, négy nap, hat helyszín - az eddigieknél bőségesebb betekintést ad a kortárs kísérleti elektronikus zenébe, s némi akusztikusba is az idén harmadik alkalommal, szeptember 25. és 28. között, Budapesten és Szegeden megrendezésre kerülő Ultrahang Fest.
Változatos helyszíneken (bábszínház, underground klub, reform étterem és teázó, dunai állóhajó, zeneakadémia, régi zsinagóga) csendülnek fel az itthon általában kevéssé ismert, ám a műértő közönség által elismert előadók kompozíciói. Olyan előadóké, akik távol állnak ugyan a mindenkori fősodortól, ám hatásuk általában (és idővel) még a populárisabb stílusokon is tetten érhető.

Szokatlan, néha meghökkentő hangzásokat és esztétikát hoznak létre új alkotási módszereikkel/technikáikkal. A XX. századon végigvonult "izmusok" jelenkori képviselői: híven a hagyományhoz, ellenére az eklektikus trendeknek, művészeink a zenei progresszió letéteményesei. És progresszión ezúttal még véletlenül se a mind gyakrabban, mind nagyobb szeretettel egy-egy (szuperszonikus sebességgel regresszívvé váló) dance-stílus elé biggyesztett címkét értsünk.

Kísérletezés a kulcsszó, ami egyben a technikai-taktikai sokszínűségre is utal: átértelmezett tánczene, improvizáció, hangkutatás, térakusztika, muzikális játszadozás, mikroszkopikus esztétika egyaránt szerepel a bő repertoárban.

Főleg live act-ek

A fellépők között akadnak lemezlovasok is, de azért - mint a hasonló jellegű összejöveteleken, például az X-Peripherián - a live act-eké a főszerep. Az Egyesült Államokból, Ukrajnából, Izlandról, Szerbiából, az Egyesült Királyságból, Ausztriából, Finn-, Német-, Olasz-, Spanyol-, Svédországból érkezett egy vagy többszemélyes formációké. Természetesen a stílus hazai főszereplői se maradnak ki, azaz az egyre ismertebb Tigrics, illetve Nicron mellett kevésbé megszokott arcokat (Prell, Én, Fluidum, vagy az osztrák-magyar illetőségű Abstract Monarchy Quartet) szintén lefülelhetünk.

Nevek, felsorolásszerűen: a "konkrét zenében" jeleskedő AGF (Németország), az "elektronikus népzenét" szerző Alejandra and Aaron (Spanyolország/Egyesült Államok), a konkrét és elektroakusztikus világokba kiránduló Andrej Kiricsenko (Ukrajna), a legendás B92 rádióból kinőtt Belgradeyard Sound System (Szerbia), a reggae-t drum and bass-el és dubbal felpörgető, dzsesszel színező DJ /rapture (Egyesült Államok), a poszt-punk techno különc Dwayne Sodahberk (Svédország), a Mille Plateaux-nál is megforduló Frank Bretschneider (Németország). És így tovább: F.X. Randomiz, Gert-Jan Prins, Goem, Heimir Björgúlfsson, I-Sound, Kid606, Kim Cascone, Larsen, Massaccesi, Sheriff, Stephan Mathieu, Thilges3, Wasteland_

Egy, azaz két nevet emelnék ki: a táncosabb (deepet, minimált, popot és diszkót elegyítő) Luomo-projektjével szintén színre lépő finn Vladislav Delay-t, aki még további négy pszeudó - Sistol, Conoco, Silex, Uusitalo - mögött bújik meg. A Mille Plateaux egyik alaposzlopa, hangdesign-okkal kísérletezik, rendkívül sokoldalú, a kortárs elektronika legnagyobbjai között tartják nyilván.