A világ legrövidebb diplomavédése

"A Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatójaként idén diplomázom. Diplomamunkámként egy Guinness-rekordot szeretnék felállítani, mégpedig a 'világ legrövidebb diplomavédése' kategóriában. A munka az én szereplésem lenne a vizsgabizottság előtt, mégpedig az a pár szó, hogy:

Tisztelt Vizsgabizottság! Diplomamunkám a világ legrövidebb diplomavédése kategóriában indul Guinness világrekord-kísérletként. Kérem, ehhez járuljanak hozzá, és kérdés nélkül fogadják el ezt az eseményt a munkámnak. Köszönöm."

Pofátlan első benyomás

A projektleírás magától értetődően felkeltette az Index mikrotörténeti rovatának érdeklődését. Így kétfős riporterosztaggal képviseltettük magunkat az intermédiaszakosok védésén a Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében, ahol Horváth Tibor arra a kérdésre kereste a választ, hogy a Tillman József, Beke László, Maurer Dóra, Sugár János, Peternák Miklós és Szegedy-Maszák Zoltán alkotta vizsgabizottság hajlandó-e mosolyogva együttműködni ennek az intermédia szakon relevánsnak tűnő poénnak a kivitelezésében.

Első benyomásunk persze az volt, ez egyértelműen a világ legpofátlanabb diplomamunkája. Létrehozásában bőven hagy teret a vizsgabizottság alkotókedvének. Igénybe veszi a sajtót, de cinikus mosollyal jó messzire el is tolja magától az egészet: "a figyelmet, melyet kaphat, megköszöni, de értelmetlenségét, mellyel teret nyert, természetszerűleg feláldozza."

Egyenesen a szülőszobából

Tekintse meg galériánkat Klikk a képre!

Tekintse meg galériánkat Klikk a képre!

Horváth Tibor lekési a fél tízre megbeszélt találkozót, ami megbocsátható, hiszen negyed kilenckor még a szülőszobában tartja fiát a csap alá. Amint megérkezik, foglyul ejti a City tévé stábja, amely magára vállalja a rekordkísérlethez szükséges dokumentálás feladatát is. A kezdés előtt nekünk már csak arra marad időnk, hogy későbbre halasszuk beszélgetésünket, és elnevetgéljünk (médiagecik egymás közt), hogy végül is ki használ majd kit és pontosan mire.

Ami a humort illeti, már az első védés sem ígért sok jót. Bodó Sándor, akit - ha jól értettük - a tények körül keringő valószínű és valószínűtlen valóságok nyelvtana és logikája foglalkoztat, védése záróaktusaként megpróbál a bizottság tagjainak egy-egy aláírásukkal díszített fehér selyemzsebkendőt ajándékozni, ha nevetni vagy sírni támadna kedvük, de határozottan rendre utasították, mondván, nincsen ennek még itt az ideje.

Bodó után Esterházy Marcell következik, aki négy videóanimációra - illetve az azokban mozgó objektumokra - komponáltatott egy barátjával zenét; nem is, inkább hangeffektusokat rendeltek az egyes képekhez és mozgásokhoz, így a négy videó közös lejátszása hozza létre a komplex hangélményt. Az alkotás leginkább arra hasonlít, amikor egy csehszlovák progresszív szintetizátorost bezárnak egy sötét szobába, ahol hónapokig kizárólag fénnyel és algával etetik. Az Index Rögtönítélő Műelemző Kuratóriuma szerint is előremutató munka rögtön elnyerte riportereink tetszését, sajnáljuk, hogy az eredetileg DVD-re készült filmek az intermédia szak hiányos infrastruktúrája miatt ITT Nokia videómagnókra kötött kisképernyős tévéken futottak.

Megköszönték, nem nevettek

Tekintse meg galériánkat Klikk a képre!

Esterházy fellépésének végéhez közeledve érezhetően nő a feszültség a teremben, a következő vizsgázó Horváth Tibor lesz. Próbálunk a vizsgabizottság kollektív arckifejezéséből következtetni: Sejtik mi következik? Esetleg készültek is rá? Ők már tudják, milyen választ ad a művészet a bulvármédiára? De a próbálkozás eredménytelen.

A játék főszereplői lassan készülődnek, a kameramann pozíciót vált, reméljük, hogy hamarosan fény derül rá, vajon miért van szükség a performanszhoz a ghettoblasterre kötött mikrofonra és faliórára, amelyek egy kisméretű termonukleáris töltet benyomását keltették, ezzel is a végletekig fokozva a riporterek kíváncsiságát.

Horváth Tibor szereplésén gyorsan túlesünk. A City tévé kamerája és a vizsgabizottság előtt melléhez szorítja a faliórát, és zavarában kissé tömörítve - ráadásul a mikrofon és radioaktív felhő nélkül - előadja szövegét. A bizottság válasza ígéretesen rövid: "Köszönjük, majd értesítjük."

Tekintse meg galériánkat Klikk a képre!

De Peternák Miklós hanghordozásában van valami, ami még a békés Etelét is annyira felbosszantja, hogy hosszasan kell győzködni, jó, menjünk ki rágyújtani, de Kaszás Tamás hordozható barikádját semmiképpen ne vigyük magunkkal. Talán egyedül Tillman tanár úr arcán futott át valami mosolyféle, mint amikor valaki a távolba révedve, egy szelet citrommal a nyelvén megpróbálja kimondani azt a szót, hogy önreferencia. (A vizsgabizottság mellett szól azért, hogy nem erre számítottak. Tibor néhány hete bejelentette, mégsem ez a projekt lenne diplomamunkája, de aztán következetesen újra meggondolta magát.)

Belső viharok, hangulatos parkoló

A felemásra sikerült védés után egy rögtönzött mélyinterjúval próbáljuk nyugtatni magunkat az egyetem udvarán, amelyet stílszerűen hangulatos parkolónak rendeztek be a diáksereg örömére. Bodó Sándor és Horváth Tibor gyorsan kalauzolnak bennünket az intermédia szak kalandos történetén, belső viharain, de szó esett a szakma mellőzöttségéről, az egy négyzetméterre jutó hallgatók számáról, termek belmagasságáról és a XXI. századi számítógépparkról.

Tekintse meg galériánkat Klikk a képre!

De ne legyünk kicsinyesek, mikor ennyi médiageci gyűlik össze egy helyen, a beszélgetés mindig lehetséges valóságaink szarkasztikus kritikájába torkollik. Repül az idő, ahogy röpködnek az ál- és szemicelebrityk nevei, de Réz András neve egyszer sem hangzik el, szerencsére. A búcsú után meg vagyunk győződve arról, hogy Horváth Tibor sikertelenül próbálta meggyőzni a vizsgabizottságot, ám a végeredmény legmerészebb álmainkat is felülmúlta: hamisítatlanul magyar csattanó született.

Nem sikerült megrezegtetni a lécet, meséli késő délután telefonon Tibor. A játékrontó vizsgabizottság végül egy közepessel jutalmazta akcióját. Akit pedig befejezésül az érdekelne, akkor most Horváth Tibornak sikerül-e Guinness-rekordot felállítania a világ legrövidebb diplomavédése kategóriában, annak búcsúzóul csak annyit javasolnánk, ha kíváncsi, járjon utána.