Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

No Woman - No Art?

2000.11.02. 20:16
A minden tekintetben felújított Ernst Múzeumban - lásd: új női vezetés - nemrég zárult A másik nem című történeti kiállítás, amely már elnevezésében is jelzi, hogy a női művészetet véletlenül sem csupán kilúgozott esztétikai jelenségként veszi számon. A feminista problematikára utaló s az utóbbi negyven év magyar nőművészeinek produkcióját összegző tárlat angolul tálalt katalógusát kiegészítendő jelent meg a Modern magyar nőművészettörténet című tanulmánykötet (Kijárat Kiadó). Ez jóval előbbre, a század elejére nyúl vissza, s azt a szituációt eleveníti fel, amelyben a női nem művészeti érdeklődése még sajátos hőstett volt, s nem kis kockázattal - sok esetben társadalmi kirekesztéssel - járt.

A századeleji női alkotók gondjai jórészt ma is fennállnak, s így lesz ez mindaddig, amig a nők vállalják azt a küldetésüket, amit a teremtő eredendően rájuk ruházott. Elsősorban a családalapítást és a gyereknevelést. Az anyagi biztonságot szavatoló és önként vállalt szakmai hivatással szemben ez a két dolog ősi elvárásokon alapul. Persze, ez sem mindenki számára oly egyértelmű. Mint például a válogatásban nem szerepelő El Kazovszkij esetében, akit sokan az egyik legmarkánsabb honi művésznőnek tartanak, ha egyáltalán nő lenne, illetve annak titulálná magát. A nőkiállítást koncipiáló Keserü Katalin szerint Kazovszkij művei azért nem voltak láthatók az Ernst Múzeumban, mert a "művésznő" elzárkózott attól, hogy őt a nők közé sorolják. Ha A másik nem című válogatás felvetett jelentős dilemmákat és női magatartásforma-torzulásokat, akkor azoknak egyike mindenképpen az El Kazovszkij-jelenség, ami lényegében a nemiség vállalásának problematikája: kötelesek vagyunk-e vállalni a születésünkkel kapott nemi meghatározottságot?

Más síkon mozogva ugyan, de hasonló gondolatokat vet fel az óriásplakátokról ismerős Nagy Kriszta alias Tereskova, aki egyszerűen kijelenti, hogy "Kortárs magyar képzőművész vagyok". Sőt - az El Kazovszkij-féle nemiségértelmezéshez igen közeli pozícióból - olyat is mond, hogy "Én interszexuális lány vagyok". El Kazovszkijjal egyetemben az ő intellektuális megnyilvánulásaiban tetőzik a mai magyar nőművész identitáskeresésének egyik legradikálisabb és legkorszerűbb revelációja. Mindemellett az sem lényegtelen, hogy Nagy egy teljesen új médiumot von be az eddigi eszközhasználatba.

A kiállítás és a tanulmánykötet nyújtotta összkép alapján mindenképpen szembeötlő, hogy a mai magyar nőművészet híján van az olyan radikális megnyilvánulásoknak, melyeknek központi eszköze az emberi test. A magyar nőművészet az aktuális műfajokban - például a performanszban - nem tud felmutatni olyan jelentős teljesítményeket, mint amilyen például a francia Orlané vagy a szerb Marina Abramovicé. Attitűdjükhöz leginkább Drozdik Orsolya áll közel, illetve a néhai Ladik Katalin, akit azonban mellőztek a válogatók, holott már tíz éve Magyarországon alkot és közép-európai viszonylatban is a happening és a performansz egyik első meghonosítója.

A nőművészeti téma ürügyén ezúttal inkább a hiányra figyeltem. Bár azt is kétségesnek tartom, hogy létezik külön nőművészet. Inkább csak nők művészete. Így sokkal egyértelműbb és egészségesebb.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!