Bence
11 °C
25 °C

Mexikói nátha

2009.04.30. 00:05 Módosítva: 2009-04-30 11:05:15
Kapcsolódó cikkek (1)

Egy influenzavírus alig több, mint nyolc szál ribonukleinsav-molekula meg egy enzimmolekula (RNS-polimeráz) egy fehérjeburokban. Ennek a buroknak az anyagában van két, elektronmikroszkóppal is megfigyelhető izé (fehérje, glükoprotein, antigén, enzim, mindegy). Az egyiket hemagglutinin-nek, a másikat neuraminidáz-nak hívják. Előbbinek az a szeretetre méltó szokása van, hogy összeragasztja (agglutinálja), azaz kicsapja a vörösvértesteket, és arra kell a vírusnak, hogy ráakassza magát vele a megfertőzni kipécézett sejtre, utóbbi meg arra, hogy (ugyancsak mindenféle sejtfali disznólkodás révén) oda tudja hagyni.

Amikor az influenzavírus rákattan a gazdasejtre, a vírus burka és a sejt burka nemes egyszerűséggel összeolvad, és a vírus beltartalma belecuppan a sejt belsejébe, a citoplazmába. Ott minden szükséges anyag rendelkezésre állván, és a körülmények is ideálisak lévén, a vírus enzimje elkezdi másolgatni azt a nyolc RNS-t. Az új RNS-ek aztán új vírussá állnak össze, szegény gazdasejt felrobban, az új populáció távozik, és egy tüsszögő-köhögő emlős taknyában vagy egy fosó madár ürülékében új fertőzni valót keres (az orgia lényről lényre járván megvan a járvány).

ott úszkál és másolódik tizenhat RNS-szál a citoplazmában, és összevissza gruppenszexelnek

Az RNS-molekulák másolgatása nem szokott tökéletesen menni, az új molekulák többnyire különböznek kicsit a mintapéldánytól, a szaporulatban ott vannak az eredeti vírus genetikai változatai. Ez a változatosság fontos, főleg a hemagglutinint és neuraminidázt kódoló RNS-eké. Miután vírusunk gazdasejten kívül nem folytat anyagcserét, a szervezet immunrendszere (vagy a doktor bácsi) ennél a két felszíni pernahajdernél tudja megragadni a vírus grabancát. Ami azt jelenti, hogy ha az immunrendszer megtanulta egy vírus hemagglutininjét felismerni, meg tudja akadályozni, hogy behatoljon egy sejtbe, vírusunk tehát szaporodás helyett éhendöglik. Az ilyen tanult immunrendszerű szervezetben már csak egy új hemagglutininnnel felszerelt vírus tud fertőzni. Ezért variálódnak olyan lelkesen.

Influenzavírusokban – eddig – tizenhat különféle hemagglutinint és kilenc neuraminidázt mutattak ki, nevük minden különösebb fakszni nélkül H1, H2... H16, ill. N1, N2... N9. Vagyis csak ez a két komponens 16 × 9 = 144 variációt képes összehozni. Ehhez jön még, persze, hogy a vírus többi része is változékony, a variációk száma tehát, mint a csillagos ég. Sőt!

Az is előfordul, hogy egyazon gazdasejtet két különböző influenzavírus szerencséltet. Ilyenkor ott úszkál és másolódik tizenhat RNS-szál a citoplazmában, és összevissza gruppenszexelnek (ezt hívják reasszortáció-nak). A most felbukkant vírus is ilyen korcs zagyvalék („an unusually mongrelised mix of genetic sequences”).

Az a sokféle vírus sokféle élőlényben sokféle disznóságra képes. Van, amelyik csak ezt az állatot fertőzi meg, van, amelyik csak azt. Ugyanannak a vírusnak a fertőzése az egyik állatfajban nem okoz tüneteket, a másikat csuklóból kinyírja. Az egyik vírustól csak tüsszög meg borzong kicsit az ember, a másiktól égig megy a láza, fáj mindene, és úgy leépül, hogy nem tud ellenállni a leggyengébb másodlagos fertőzésnek sem, és lehet hívni a papot.

influenza A/California/04/2009(H1N1)

A víziszárnyasok például ősidők óta képesek tünetmentesen hordozni – és ürülékükkel vígan terjeszteni – mindenféle influenzavírust. (Ez elég veszélyes, gondoljuk meg, egy jó zsúfolt libatelepen mekkora koncentrációban tudnak mutálódni a vírusok, amíg egyszer csak elő nem áll az a mutáns, amelyik hirtelen mégis kinyírja az állományt. Tartsunk gyöngytyúkot a libatelepen!, az a szerencsétlen az első fertőzésre taknyos lesz, kifekszik, és lehet hívni a lódoktort, szervezze meg a karantént.)

Rendszertanilag egyébként az influenzavírusok három nemzetségbe (genus) tartoznak: Influenzavirus A, B és C. (Ők hárman meg az Isavirus és a Thogotovirus alkotják az Orthomyxoviridae víruscsaládot).

Ennyi tudománnyal talán nekiláthatunk az influenzanevek megfejtéséhez.

Egy influenzavírus „rendes” nevében megadják, hogy melyik nemzetségről van szó (nekünk többnyire az A-val van dolgunk), továbbá a szerotípusát (azaz hogy hányas hemagglutinin és neuraminidáz van benne), és azt is, hogy mikor és hol határozták meg, tenyésztették ki először.

Mostani sertésinfluenza-vírusunk ilyen nevekkel van dokumentálva a szakirodalomban és a vírusadatbázisokban: influenza A/California/04/2009(H1N1), A/Texas/05/2009(H1N1), A/New York/19/2009(H1N1), A/Kansas/03/2009(H1N1) stb.

Járványveszély! Mexikóban felbukkant az influenza A/California/04/2009(H1N1)!

a bird flu meg a swine flu csak két szótag, és üt, mint a pöröly

Ideális újságcím, nem? Hát, nyilván nem. Miután új vírusunkról hamar kiderült, hogy ő is korcs, humán és sertésbetegséget okozó influenzavírusok génszekvenciáit mutatták ki benne (más források szerint madárinfluenzáét is), kézenfekvő volt a hasonló influenzakorcsok okozta öt évvel ezelőtti madárinfluenza-pánik analógiája, és az új mutánsra azonnal és globálisan ráragadt a sertésinfluenza név. Jó név. Pláne angolul, a bird flu meg a swine flu csak két szótag, és üt, mint a pöröly. Ideális bulvármédia-hívószavak. És azonnal és globálisan kitört a pánik, megint.

Először is, az ember ősidők óta hoz összefüggésbe állatokat mindenféle undok betegségekkel. Ott van mindjárt a rák. Béka (’nyelvdaganat’, de a zsába is béka szlávul), egér (’nyakdaganat’), pók (’ínhüvelytágulat’). Aztán madárkórság (’nyelvbénulás’), fürjfolt (’májfolt’), szőrféreg (’mitesszer’), torokgyík (sőt disznószaka, ’diftéria’), bárányhimlő-disznóhimlő, szamárköhögés. Szegény farkas a legnyomorultabb: farkashályog, farkasvakság, farkastorok, farkasseb, farkasvar, bőrfarkas, farkasfene.

Az állatos betegségnevekben van valami sötét, nyomasztó, misztikus, nem e világi.

Mondhatjuk, persze, hogy a sertésinfluenza nem ilyenféle névadás, itt a név nem a betegség undokságára utal, hanem a megbetegülő állatra, mint a sertésorbánc vagy a kergemarhakór, a sertéspestis, a marhatuberkolózis. Ebből a szempontból azonban a név lehet, hogy jogtalan. Még nem tudjuk, hogy ez a vírus megfertőz-e disznókat. De ha igen, legfeljebb kerülni kell a disznók általi cseppfertőzést, a karaj nem bánt, az influenzavírusok nem bírják a sütést-főzést.

De az emberek tudják, hogy van zoonózis, az ebdüh (veszettség), a majomhimlő, a papagájkór nem vicc. Lehet betegséget állatoktól elkapni. Sült oldalas vagy raguleves útján is.

szívem, vegyél inkább csirkét vasárnapra

A tenyésztőktől a húsüzemekig az egész sertésvertikum a fejéhez kapott. Joggal. Noha az új vírust nem mutatták ki sertésekben, a vevők tudatáig nem ér el, hogy a rántott karaj nem fertőz, a világon mindenhol a fejekbe vert sertés-influenza szópár azt az üzenetet eredményezi, hogy „szívem, vegyél inkább csirkét vasárnapra” (ha tudnák, hogy az új vírus madárinfluenza is).

Thaiföld, a világ egyik legnagyobb húsexportőre kormányzati szinten tette le a garast a mexikói influenza elnevezés mellett. (Izrael szintén – hogy ne kelljen zsidóknak kiejteniük a sertés szót.)

Az állategészségügyi világszervezet egyenesen közleményt adott ki: legyen észak-amerikai influenza.

A mexikói vagy az észak-amerikai influenza elnevezés egyébként megfelel annak az orvosi hagyománynak, hogy a nagy járványokat okozó kórokozókat a járvány kitörési helyéről nevezik el: spanyolnátha (1918–1920), orosz (1889–1890), ázsiai (1957–1958), hongkongi (1968–1969) influenza.

Az a baj, hogy a helynevekkel-népnevekkel kapcsolatos betegségneveknek, az állatnevesekhez hasonlóan, vannak konnotációik. A legjobb példa a francnyavalya (szifilisz, luesz, bujakór). Nemcsak magyarul, németül és olaszul is francia betegség, morbus gallicus, a franciáknak bezzeg olasz vagy nápolyi kórság. A kór nevei mutatják elterjedésének útvonalát, Németországba francia zsoldosok hurcolták be, ők viszont Olaszországban szedhették föl; és tovább, a lengyeleknek német nyavalya, az oroszoknak lengyel. A spanyoloknak portugál (vagy karibi), a portugáloknak és a hollandoknak spanyol. A skótoknak angol kór, a tahitieknek brit. A törökök frank, vagy bölcs általánosítással keresztény betegségnek hívták. A perzsák viszont török nyavalyának.

Nem csoda hát, hogy Mexikó nem örült, Pekingbe akkreditált nagykövetük pl. kijelentette, hogy az új virus nem mexikói, hanem eurázsiai eredetű. (Az tény, hogy a vírus neuraminidáz szekvenciája, az a bizonyos N1, egy eurázsiai sertésinfluenza-törzsből való.) Kína legnagyobb sertéshús-előállítója sietett közölni, hogy mostanában egyáltalán nem észleltek Kínában újfajta influenzás megbetegedéseket sem a disznók, sem a sertéstenyésztők között. Kína mindenesetre gyorsan betiltotta a sertésbehozatalt Mexikóból és az USA-ból.

Az amerikai mezőgazdasági miniszter azt javasolta, nevezzék tudományosan, H1N1 vírusnak.

Az Európai Bizottság – miközben felkészül egy világméretű járvány kitörésére – úgy határozott, hogy ezentúl új influenzának (novel flu) hívják.

Az egészségügyi világszervezet (WHO) sietett kijelenteni, elege van a név körüli kavarásból, ezt a vírust már sertésinfluenzának hívják, és ez így is marad, ha a fene fenét eszik is.

Egyébként meg nem kell betojni. Az új vírus eddig nem bizonyult nagyon durvának. Ágynyugalom, gyógytea, priznic, aszpirin.

Korrektorblog
[Ortográf Cirkusz – Tartalom]