evvel, avval

Azt kérdi tőlem (többedmagával) a nyájas olvasó: „melyik a helyes: »evvel« vagy »ezzel«? Szerintem a második, mert a -val[,] -vel-ben a »v« hasonul az alap szó [alapszó] utolsó betűjéhez. Szerintem az »evvel« magyartalan, és hülyén is hangzik, bár sok újságíró használja.”

Még keményebben gyapálja szegény avval-t lanina az egyik indexes fórumon: „Csak néhány éve elfogadott hivatalosan az »avval« és »evvel« szó használata. Ugyanis a teljes hasonuláskor a rag hasonul, nem a szó! Azonban mivel ezek a szavak megjelentek a hétköznapi beszédben, leginkább az ún. pesti nyelvjárásban, pár éve a magyar helyesírási szabályba is belevették[,] és elfogadottá tették, hogy úm. visszafelé hasonulhatnak. Azóta létezik az avval és evvel szó hivatalosan is.”

Az [Agora]-n Suze szerint is „terjed” szegény evvel, avval, és nagy baj, mert: „ugy tanitottak, hogy a -val -vel massalhangzoja mindig a szoto utolso massalhangzojahoz hasonul, elkerulendo a massalhangzo-torlodast. ezert pl. az ez+vel helyett teljes hasonulassal jon letre az »ezzel« helyes alak, az »evvel« pedig szamomra nemcsak egyszeruen nyulvitte [nyul vitte] puska, de olyan nyelvi pongyolasag, amit esetleg a legtalponallobb kocsmakban, a soknal pont eggyel tobb feles utan tudok elkepzelni, nem pedig az irott nyelvben... es megis, jon fol, latom, zavar, es nem tudom, hogy ez is az ujrairott helyesirasi szabalyzatok miatt van-e? ha igen, azt nagyon sajnalnam.”

Először csapjuk le gyorsan a nyilvánvaló hülyeségeket.

1.
Igen elterjedt téveszme hogy „folyton változik a helyesírás”. Látjuk, Suze egyenesen „újraírott helyesírási szabályzatok”-ról delirál. Nem tudom, ezt honnan veszik a népek. (Talán a helyesírási szótárak apró változásai hülyítik meg az embereket?) Szögezzük le: szentírásunk, Bibliánk, Koránunk, a szabályzat, A magyar helyesírás szabályai, az AkH. a 11. kiadás óta nem változott az égvilágon semmit. Egy jottányit se! 1984 óta. Kereken húsz éve.

2.
Erősen tanácsolnám mindenkinek, aki „új” nyelvi jelenséget vél felbukkanni, látogasson el a Nyelvtudományi Intézet webjére, és böngéssze kicsit a Magyar Történeti Korpuszt. Másfél ezer avval-t és evvel-t fog találni, mindjárt egy csomót az 1700-as évekből (Faludi, Dugonits stb.). „Mostanában terjed...”

Most nézzük, hogy tényleg muszáj-e a -val, -vel v-jének hasonulnia az ez, az z-jéhez. Legelőször a verstan jutott eszembe, amikor egy kedves ismerős megállított a folyosón az avval-lal. Hogy a régi magyar időmértékes versekben az a határozott névelő hosszú, kétmorás szótag. Merthogy az az mutató névmásból lett (valamikor az ómagyar korban, a 15. századra alakult ki rendesen, de ez most mellékszál). És „megnyújtja” a szókezdő mássalhangzót. Skandáljunk csak Csokonait:

„S a buta rézdobokon fabotok repedeztetik a bőrt”

Ebből bizony úgy lesz épkézláb hexamteter, hogy abbuta rézdobokon fabotok repedeztetik abbőrt. Tátiti tátiti tátiti tátiti tátiti tátá. (Azt azért tegyük hozzá, már Ráday Gedeon poetica licentiának – költői szabadságnak – minősítette az a névelő rövid, egymorás értelmezését – a hosszú mellett).

Arany kézzel-lábbal tiltakozott az a ki (szül. az ki) vonatkozó névmás egy szóba írása ellen. Mert úgy ejtette: akki.

Ez az egész verstanozás csak kéjteli eltekergés volt egyébként. Mindenki, aki megütközik az avval-ban a „visszafelé” hasonuláson, ugyan, kezdje el ragozni az az, ez névmást:

abba, ebbe, abban, abból, ahhoz, akként, annak, annál, arra, arról, attól,
sőt, képezheti is: abbeli, effajta, ekkora, afféle.

Vagyis az ez, az z-je hasonul, keményen, vastagon. Miért pont a -val, -vel v-jéhez ne hasonulna? Hasonul is. Aztán hol a z a keményebb legény, hol a v. Akár mondhatnánk azt is, hogy az avval, evvel a „normális”, az azzal, ezzel „rendhagyó”.

De inkább ne mondjuk, mert akkor meg szöget kéne üssön a fejünkbe, miért nincs *avvá, *evvé, miért csak azzá, ezzé van...

Csak azt tudnám, hogyan lesz az az, ez + -ig-ből addig, eddig?

evvel, avval 2. (addig, azzá)

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]