A legkisebb értelmes izé

From: olvasó
To: zsadon
subject: /tech/tudomany/nagyszotar/
„Mi az, hogy szó?”
A szó a beszéd legkisebb értelmes része.

From: zsadon
To: olvasó
szegény

From: olvasó
To: zsadon
Szegény? A szó?

From: zsadon
To: olvasó
Mondja meg, kérem, mit akart ezzel a levéllel? A beszéd „legkisebb értelmes része” – pontosabban: jelentéssel bíró eleme – nem a szó, hanem a morféma.
ZsB

From: olvasó
To: zsadon
Tisztelt Uram!
Idézem a cikkét:
„A Nyelvtudományi Intézet szótári osztályának vezetője, a Nagyszótár főszerkesztője, Ittzés Nóra arról beszélt, mit csinál a szótáríró, hogyan készül a Nagyszótár, és mire való. És egyáltalán, mitől nagyszótár a Nagyszótár, sőt mi az, hogy szó, és mi az, hogy tár.”
„Hogy mi a szó, meglehetősen nehéz kérdés. Megközelíthetjük grammatikai oldalról, szemantikai oldalról, pragmatikai oldalról vagy a szöveg felől is; a szótárírónak inkább azt a kifejezést kell használnia, hogy lexéma. Lexémának, úgynevezett szótári szónak a nyelvnek azokat a legkisebb, önállóan is használt egységeit tekintjük, amelyek jelentése vagy a használata valamilyen módon már társadalmi érvényűvé vált.”

Hogy mi a szó, az egyáltalán nem nehéz kérdés:
A szó nem más, mint a beszéd legisebb értelmes része.

Ez a meghatározása a szónak, ezt így tanították, nem pedig lexéma, vagy valami latin(os) kriksz-kraksz... meg „társadalmi konszenzus”, és a többi túlbonyolított meghatározás...
A mondat pedig szavakból áll.
A szavakat osztályozhatjuk alakjuk (egyszerű és összetett) és nyelvállásuk (magas, mély, vegyes hangrendű) szerint.
Valószínűleg Ittzés Nóra még sohasem gondolkodott el ezen a kérdésen, hogy mi az a „szó”, ezért jut eszébe ilyen nyakatekert – vagy inkább kitérő? – magyarázat.
De én nem vagyok magyarnyelv-tanár, és szótárszerkesztő sem.
üdv.
O.

From: zsadon
To: olvasó
Hogy mi a szó, a nyelvtudomány egyik legnehezebb kérdése. Más a szó hangtanilag (fonológiailag), szószerkezettanilag (morfológiailag), mondattanilag (szintaktikailag), szótártanilag (lexikológiailag), jelentéstanilag (szemantikailag), helyesírásilag. Függetlenül attól, hogy mit tanítottak az iskolában. Egy rag vagy képző nyilvánvalóan jelentéssel bír, azaz „értelmes”, egyértelműen a beszéd része, többnyire „kicsi” is, mégsem szó. A vízvezetékszerelő-tanfolyam nyilvánvalóan szó, de egészen biztosan nem a „beszéd legkisebb [tovább nem szegmentálható] értelmes része”. (Ittzés Nóra pedig minden bizonnyal évtizedek óta gondolkodik ezen a kérdésen. Ez a szakmája.)
ZsB

From: olvasó
To: zsadon
Szegény szavak! ...-tanilag: akár valami újat is ki lehet találni, pl. „hány betűből áll a szó-tanilag”. A rag vagy a képző nem szó, hanem toldalék, és egyiknek sincs önálló jelentése, csak a szóval együtt kap értelmet. Önállóan egyik rag vagy képző sem értelmes. Attól, hogy a beszéd része, még nem szó. A „vízvezetékszerelő-tanfolyam” is egy szó, egy többszörösen összetett szó. Adott szövegkörnyezetben ez „csak egy” szó lesz, ami a beszéd legkisebb értelmes része.

From: zsadon
To: olvasó
Miért csinálja ezt? Cukkol, vagy ennyire fafejű?

From: olvasó
To: zsadon
Nem cukkolom, dehogyis! De ezt én is kérdezhetném Öntől! Azért az is érdekes lehet, hogy Ittzés Nóra mit írt a Nagyszótárába a „szó” címszó alá értelmezésként. Ehhez nem kell a tudományos tanulmány (...tanilag, ...lógiailag), csak magyarázat. Ön sem úgy kérdezte tőle, hogy morfológiailag mondja meg, hogy mi az a szó, vagy fonológiailag. Hanem csak úgy EGYSZERŰEN: mi az a szó? Amikor megkérdezünk valakit, hogy hány óra van, akkor nyilván abban az időpillanatban szeretnénk tudni „általános” idő szerint, és nem pedig egy atomfizikus vagy egy csillagász meghatározásával.

From: zsadon
To: olvasó
Nem! Úgy kérdeztem tőle, hogy „a lexikográfusnak mi az, hogy szó”, vagyis arra kértem, mondja el, mi az a szótári egység, szakszóval lexéma. I.N. még nem írta meg a szó lexéma jelentését, még csak a c betűnél tartanak. De ha megnézi az Értelmező kéziszótárban, ott a szó hét jelentéséből az idevágó az, hogy „a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége”. Egy büdös hang sincs legkisebbségről. És értse meg: nem lehet csak úgy megmondani, mi a szó. Mert attól függ, honnan nézem. És amikor olyanokat ír, hogy egy toldaléknak „nincs önálló jelentése”, akkor mit gondol, mi az a „nem önálló” jelentés? Egy toldaléknak minimum viszonyalkotó (nyelvtani) jelentése van, méghozzá önállóan (magában létezően), és az is jelentés, nagyon is.

From: olvasó
To: zsadon
Ön valóban erre módosította a bevezetőjében feltett egyszerű kérdést („mi az, hogy szó, és mi az, hogy tár”): „a lexikográfusnak mi az, hogy szó”. Persze erre ő sem a legegyszerűbben felelt, hanem inkább tudományosan, mert tudományoskodni akart.
Egy gyereknek is másképpen magyarázunk, és másképpen egy szakmabeli tudományos munkatársnak. Két orvos pedig nem azt mondja egymásnak, hogy vakbél, hanem appendix. De miért? Ma már miért nem beszélünk pl. így: Explicite apprehendálok, hogy negligálod instaciámat?

A „Toldalékok” nyelvtanilag az alábbiak:
1. KÉPZŐ: Megváltoztatja a szó jelentését, gyakran szófaját is. Hal -> hallgat (ige -> ige), hang -> hangos (főnév -> melléknév). Magánhangzó a toldalék előtt: előhangzó (vagy kötőhangzó) A szótővel együtt már új szót alkot.
2. JEL: A szó jelentését módosítják, utalnak a szavak kapcsolatára a mondatban. A szó mondatbeli szerepét nem jelölik. Példa: egyes szám jele, múlt idő jele stb. A szótővel együtt nem alkot új szót.
3. RAG: A szó jelentését nem változtatja meg, csak mondatbeli szerepét jelöli. Példa: könyv -> -et, -ről, -nek stb. A szótővel együtt nem alkot új szót.
Ezek közül egyiknek sincs önálló jelentése – a magyar nyelvben. Önálló jelentés: ami önmagában, tehát más szó nélkül is még értelmes.

From: zsadon
To: olvasó
Szóval az Indexen csak gyerekeknek szóló cikkek jelenhetnek meg?
Azt mondja, van szó, annak önálló jelentése van, és van toldalék, annak nincs. Mondja meg, szó-e az igekötő? A nyelvtanok többsége annak veszi. Mi az „önálló jelentése” annak, hogy meg? Ha nem szó, miért viselkedik mégis folyton úgy, mint a szavak (pl. hogy tud elválni attól, amit módosít)? Szó-e a névutó? A nyelvtanok többsége annak veszi. Mi az „önálló jelentése” a házhoz és a ház felé izékben a felé-nek a hoz-hoz képest? Mi az „önálló jelentése” annak, hogy hogy? (Miért nevezik a nyelvtanok aszemantikus – jelentés nélküli – kötőszónak?) Szavak-e a következő izék, és ha szavak, van-e bármivel „önálóbb” jelentésük, mint bármelyik toldaléknak: ő, az, ami, és, pedig, nem, féle, úgy, bár, viszont, csak, bizony stb.
ZsB

A titokzatos olvasó ezen a ponton feladhatta, mert nyomtalanul leblendézett a virtuális térből. Kár, szívesen a fejéhez vágtam volna még egy rakás -éma végű varázsigét (fonéma, glosszéma, graféma, gramméma, lexéma, monéma, morféma, morfonéma, noméma, réma, széma, szeméma, tagméma, téma – viri a varázslat, piri a parádé); meg hát könyvek vannak teleírva olyan valamikről, hogy fogalomszó, grammatikai szó, viszonyjelentés, anyámtyúkja.

És azt sem tudtam javasolni neki, hogy mielőtt általános iskolai definíciószurrogátumoknak vetve a hátát megszól egy tudóst, előbb talán olvashatna kicsit. Például a kolozsvári kognitív nyelvész, Szilágyi N. Sándor pompás kis könyvét (Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára). Megmutatja, hogy mennyi gondolkodni valót találhatni abban a problémadágványban, amit mindközönségesen nyelvnek hívunk. És nemhogy hallatlanul körülményes megmondani, mi az, hogy szó, meg mi az, hogy jelentés, az sem biztos, hogy ezek az izék egyáltalán vannak. Az értelemről nem is beszélve.

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]