Gyurcsány arról szól

Azon már régen nem akadok ki, hogy az ezredforduló óta gyakorlatilag az összes közszereplő – pályaudvari hangosbemondó módjára – kettőezret mond kétezer helyett. (És hát, lássuk be, egy miniszterelnöknek – például – tényleg van valami pályaudvari hangosbemondó jellege.) De azért az még mindig felér egy durva gyomorszájba vágással, hogy „ma mintha a másiknak lett volna kettő vagy három olyan mondata, ami...”.

És ha már – hétrét görnyedve – fölkaptuk a fejünket arra a Gyurcsány-beszédre, ne hagyjuk annyiban, nézzük, miről szólt Gy. F. az ifjú baloldaliakhoz.

„Az a politika, amelyet a Száz lépés politikájának hívunk, arról szól, hogy hogyan lehet Magyarországból, ebből a fantasztikus országból egy igazságosabb országot csinálni.”

Szól a szellő, szól a víz... Meg a politika. Tizenötször. Egy három-négyezer szavas beszédben.

„De nem erről szól ez a történet! Nem arról szól egy demokratikus politikusnak az élete, hogy...”

„De nem arról szól egy demokratikus politikusnak az élete, hogy [...]. Hanem arról szól, hogy újra és újra meg kell azzal a gondolattal küzdeni[e], hogy...”

„Keressük annak az útját-módját, hogy a 15 év ne arról szóljon, hogy [...], hanem szóljon arról, hogy...”

„...amikor nem arról szól csak az egész 3,5, vagy majd 4 év, hogy várunk a revánsra, várunk a visszajövetelre, hanem szól arról is, hogy...”

„Előre kell menni! Tovább, és nem vissza. Erről szól a politikánk a következő hónapokra.”

„Van még dolgunk, hogy könnyebb legyen a kistelepüléseken élni, több lehetőséget kell nekik adni. Nem kétséges, pontosan tudjuk, hogy miről szól ez.”

„A következő évek nyilvánvalóan az oktatásról kell, hogy szóljanak 2006-ot követően.”

„Ezek nem létszámokról szólnak...”

„Erről szól a baloldal: nem tartani fenn a status quót...”

„Nem arról kell szólni[a] a történetnek, hogy mit gondolunk róluk.”

Elpirulsz ha megérted.

„Az újságnyelv és az értelmiségi zsargon újsütetű üdvöskéje ez a szókapcsolat. [...] Hihetőleg egy alkalmi ötlet sugallta valakinek kötetlen társalgás során vagy írás közben, holmi jópofaság gyanánt, hogy a kiszólást ilyen értelemben használja, aztán ez másoknak is megtetszett, és most már mondja, írja boldog és boldogtalan. Apró modorosság, remélhetőleg múló divatnak fog bizonyulni.” Ezt szegény Tótfalusi István írta a „demokrácia arról szól”-félékről a Kis magyar nyelvklinika című nyelvápoldában. Mint látjuk, hiába reménykedett.

Azt már régen sejtem, hogy a politikus nem arról szól, amiről beszél, de hogy egy egész politikai oldal szóljon (pláne a status quóról)! Rejtelmek ha zengenek.

Gyurcsánynak, kétség sem fér hozzá, kiváló retorikai képességei vannak, a magyar politikusok mezőnyéhez viszonyítva különösen, de egy amúgy rendesen összerakott szövegből szinte világítanak a stílustalanságok, a rosszul formált szerkezetek, az elcsépelt divatfordulatok. Meg a modor. Akárhogy is, valami rejtélyes okból azt gondolom, a politikus mégiscsak arról szól, ami a száján kijön. „Mert valahogyan csak el kell jutni[a] a 8 millió választópolgárhoz annak a mondanivalónak.”

„Az a politika, amelyet a Száz lépés politikájának hívunk, arról szól, hogy hogyan lehet Magyarországból, ebből a fantasztikus országból egy igazságosabb országot csinálni. Egy olyan országot, amely a XXI. század elején kellően büszke a saját teljesítményére, kellő bátorsággal, nyílt sisakkal megküzd a maga igazáért, a teljesítményével itt, Európában, ebben a világban, ebben a régióban képes egy olyan országot teremteni, amely lakható.”

Hogy van ez? Jön a politika, és elmagyarázza – legalábbis szól róla –, hogyan lehetne csinálni egy országot. Ennek az országnak az lenne a tevékenysége, hogy nyílt sisakkal küzd, és két tulajdonsággal bírna: egyrészt büszke lenne, másrészt rendelkezne az országteremtés képességével. Az nem derül ki, hogy ez az országszaporodás ivaros vagy ivartalan volna. Reménykedem, hogy miközben a politika ilyen érdekeseket szól, csinálni azalatt – mondjuk – költségvetést csinál.

És milyen jó lenne, ha az a politika gondosabban bánna azzal a költségvetéssel, mint Gyurcsány a személyragokkal:

„Legyen bátorsága [bátorságuk] a lányoknak nem lebiggyesztett szájjal járni a bevásárlóközpontokban!”
„...nektek is meg kell fogalmazni [fogalmaznotok] a magatok álláspontját.”
„Én is megszenvedek a magam igazságaiért, a magam kompromisszumaiért is. Ti is szenvedjetek meg érte [értük]! Küzdjetek meg érte [értük]!”

(Mellesleg: miért is kéne az ifjú baloldaliaknak megszenvedniük a Gyurcsány igazságaiért, kompromisszumaiért? Ti is küzdjetek meg a tieitekért! Bizony.)

Na, meg a határozatlan névelővel: „A diktatúra egy egyszerű képlet.” „Ez egy ilyen ország.” „Ez egy nagyszerű ország.”

És ott vannak a kihívások is, naná.

„A parlamentbe azért járunk, mert szeretnénk magunkat picikét rosszul érezni, azok között a kihívások között, amelyek között az ország él. És pontosan értjük, hogy ezeket a kihívásokat abban a vitában lehet jobban megérteni, amely a parlamentben, a nemzet házában zajlik.” Meg: „Magyarország ennél sokszínűbb, sokfélébb. A kihívásai összetettebbek.”

Szegény ország, mindenfelől kihíjják a hóra, egészen összetetten ráadásul. Csoda-e, ha csak kapkodja a fejét, és az urna előtt állva nem biztos, hogy észreveszi, hogy egy politikai párt – „ha, és amennyiben szabályszerűen elindult a választásokon” – „keveset és nem eleget változott”.

Én szóltam.

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]