A villamosbérlet nyugdíjba megy

Orosz doktor január első napjaiban is kicserélte a bérletszelvényt a BKV-bérletében, és felfedezett egy spáciumnyi különbséget – a 450 forintnyi mellett – a decemberi és a januári cetli között. Amiből legalább három következtetésre juthatunk. Először is, hogy Orosz kolléga talpig becsületes honfi, nem az a bliccelős típus. Másodszor, hogy sasszemű munkatársat tisztelhetünk benne, vagyis rendelkezik legalább egy fontos újságírói erénnyel. Harmadszor, hogy a BKV tavaly még a normatív helyesírási úzusnak megfelelően nyomtatta a bérletszelvényekre a havibérlet szót (vö. Magyar helyesírási szótár, Akad., 1999., 214. o.; Helyesírás, Osiris, 2004., 797. o.), de idén ez ügyben fittyet hány neki.

A szerkesztői ösztön első ránézésre azt mondaná, milyen jó kis glossza- vagy blogposzttéma, kenjük el pár sorban a BKV száját, hogy ni, milyen gyagyák, nemcsak vezért és tarifát váltottak, egy füst alatt helyesírási normát is. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Marhára nem. Helyesírási szótárainkban ilyen havi-k vannak:

Havibaj (= menstruáció), havibér (= havonta esedékes bér); de: január havi bér, havibéres, havibérlet, havi díj, havi díjas, havi ellátmány, havi előfizetési díj, havi fix, havi fizetés, havijegy, havilap, havi középhőmérséklet, havi részlet, havi rovancs, havi számla, havi törlesztés, havi törlesztőrészlet, havivakság, havivérzés.

Világos, nem? Tegyük hozzá, hogy az egyhavi bármi mindig két szó. Meg a hónapos izé is: hónapos futamidejű, hónapos jegy, hónapos késés, hónapos retek, hónapos szoba.

Nézzük a heti-t: hetibérlet, hetijegy, heti jelentés, heti kimutatás, hetilap, heti műsor, hetipiac, heti részlet, hetivásár. Azt mondja az MHSz.: hetibér; de: kétheti bér, ráment a heti (= egyheti) bére; az OH. meg így: hetibér 'hetente fizetett munkabér'; heti bér 'egyheti munkabér vagy bérleti díj'. Érthető? Józsi hetibéres ágyrajáró, és mindig hétfőn fizeti a heti bért.

Belejöttem, napi: napi adag, napibér, napi bevétel, napidíj, napidíjas, napi elfoglaltság, napi esemény, napi étkezés, napihír, napijegy, napi jelentés, napi kiadás, napi költség, napi középhőmérséklet, napilap, napilap-szerkesztőség, napi munka, napiparancs, napi politika, napirend, napi rendszeresség, napisajtó, napi újdonság, napi záró árfolyam. Napos: naposcsibe, naposszolgálat, napos tizedes.

Viszont évi- meg éves- előtagú összetételt nem találunk: évi átlag, évi díj, évi fizetés, évi jelentés, évi költségvetés, évi középhőmérséklet, évi közgyűlés; éves árbevétel, éves beszámoló, éves forgalom, éves futamidejű, éves költségvetés, éves szinten.

A Magyar helyesírás szabályainak példaszótárában az idevágó szavak – havibaj, havibér, hetijegy, hetilap, hetivásár, napidíj, napilap, napirend – mellett az utalás a 107. szabály b) pontjához utasít minket. Ami pedig szóla imígyen:

„b) A minőségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: gyorsvonat (vonatfajta), hidegvérű (= nyugodt), melegágy (a kertészetben), kispárna (párnafajta), söröspohár (= sörnek való pohár), forgószél (szélfajta), holtág (folyóé) stb.”

Vagyis havibérletünk (és e havi bérletünk) a minőségjelzős szószerkezetek és a minőségjelzős szóösszetételek között táncol az Ortográf Cirkusz kupolájában a jelentésváltozás nevű, kábé pengeél vastagságú kötélen. Közben alulról döfködi egy hegyes szerszámmal a Hagyomány nevű hopmester. Az OH. így mondja:

„A minőségjelzői viszonyjelentés mindig jelöletlen, azaz soha sincs a jelzőnek ragja. Ebből következően a minőségjelzős összetételek létrejöttében a jelentésváltozás (melegágy) és a hagyomány (jókedv) játszik szerepet.”

A jelentésváltozás-ról, mint láttuk, az AkH. annyit mond, hogy az összetétel „tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. Csak tudnám, mi a fene két szó jelentésének összege. Az OH. se rossz: „Ha a minőségjelzős szókapcsolat egésze más jelent, mint az előtag és az utótag külön-külön, az összetétellé válást az egybeírás jelöli: [...].” Namost, két szó együttes jelentése – akár szószerkezetet alkotnak, akár összetett szót – mindig más, mint a két szóé külön-külön...

„A minőségjelzős szószerkezetek és összetételek között nem húzható éles határ – vallja be az OH. – Ennek az az oka, hogy jó néhány hagyományos írásmódú minőségjelzős összetett szó is létezik. Ezekben nincsen jelentésváltozás az alkotótagok egészét tekintve, mégis egybe kell őket írni: nagyfokú, fiatalkorú, haditerv, útitárs, vízinövény, jótett. [...] Ugyanakkor léteznek minőségjelzős állandósult szókapcsolatok is. Ezekben végbemegy a jelentésváltozás – tehát a szerkezet sajátos jelentéstöbbletet hordoz –, hagyományosan mégis külön kell írni őket: kis testvér (fiatalabb testvér), fekete doboz (repülőgépé).”

A hagyomány egyik sunyi alesete, hogy „különösen erős a különírási tendencia akkor, ha a kapcsolat valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó”. Vagyis a boros pohár egy akármilyen pohár, amiben éppen bor van, a borospohár meg 'borivásra való pohár'; viszont a vörösboros pohár lehet ez is, az is, és utóbbi jelentésben sem írjuk egybe, mert csak. Illetve mert a vörösboros összetett szó. (Leesett, miért két szó mindig a hónapos izé?)

Az én lassú járású (vagy lassújárású?) eszemnek van egy nagyobb bökkenő annál a szadizmusnál, hogy van egy rakás jelentésváltozatlan minőségjelzős szószerkezet, amit juszt is egybe kell írni, meg egy másik rakás jelentésváltozott, amit viszont mégse. A jelentésváltozás maga. Mert, például, a havi szónak az Értelmező kéziszótárban van egy olyan jelentése, hogy „havonként megjelenő, ismétlődő v. esedékes”. És hát egy havibérlet aztán havonként megjelenő, ismétlődő és esedékes. Tényleg változott itt a jelentés?

Kell ez egyáltalán? Mert addig rendben van, hogy e havi bérlet, múlt havi bérlet meg december havi bérlet, de ezekben nem a havi a jelző, hanem az e havi, a múlt havi, a december havi. Havi bérlet-et azonban ebben a jelentésben nem mondunk soha. Vagy szinte soha.

Az OH. segít: nem számít, hogy van-e egyáltalán havi bérlet. „A jelentésváltozásos összetételek és a szószerkezetek egymással párhuzamba állíthatók, így érzékelhető a szóösszetétel jelentéstöbblete: kis asszony = 'kis növésű asszony', kisasszony = 'leány'. Ez a párhuzamba állítás formálisan akkor is végrehajtható, ha a nyelvhasználatban a szószerkezet vagy az összetétel nem realizálódik. Például a sétálóutca egybeírását az indokolja, hogy szembeállítható a sétáló utca szókapcsolattal, amely a valóságban nem létezik.”

Szóval mindegy, van-e havi bérlet, tessék észrevenni azt a nüánszot, hogy a havibérlet az egy bérletfajta (vö. borospohár), a havi bérlet meg egy konkrét hónapban érvényes bérlet (vö. boros pohár). Kábé itt hagytam volna abba ezt a regénnyé dagadt néhány soros odasózást valami olyan buksisimogatással, hogy, hát, drága BKV, nem valami nagy gáz, de ha már tavaly megvolt jól, minek kellett elrontani. Bár ha a függőleges alumíniumfeliratot nézzük (tessenek a fejet balra hajtani), a kétezer-hetedik (azért se *kettőezer) havi bérletet tényleg külön kell írni.

Csak aztán megnéztem a bkv.hu-n az aktuális tarifákat. És meglett az anyázhatnék. Van mindenféle vonaljegy, napijegy, hetijegy, gyűjtőjegy, turistajegy, családi jegy. Eddig rendben van. A kétheti bérlet meg a 30 napos bérlet is (vö. vörösboros pohár). Az éves bérlet-re mondhatjuk, hogy nincs éves- előtagú összetett szó a helyesírási szótárakban (de a párhuzam a havibérlet-tel, ugye, elég viszketős).

Na de *nyugdíjas bérlet meg *tanuló bérlet? (Utóbbi ráadásul hol egybe, hol külön.) Ezek még csak nem is problémás minőségjelzős szókapcsolatok, hanem jelöletlen birtokos jelzősek – nyugdíjasok, tanulók bérlete –, kőkemény összetett szavak. Ez a bérlet így nyugállományba vonult, meg iskolába jár. Nyugdíjasbérlet, tanulóbérlet. Bizony. A *tanuló havi bérlet meg a *nyugdíjas havi bérlet aztán dupla csúcs. Az arra a hónapra érvényes bérlet, amelyik hónap iskolába jár. A nyugdíjasbérlet-et, tanulóbérlet-et nem lehet szétrúgni, vagyis (a vörösboros pohár miatt) havi nyugdíjasbérlet, havi tanulóbérlet.

Attól tartok, az árakat jól írták le.

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]