Quod licet Jókai

A Magyarulez beszólos topikjában az orrunkra húzta, sőt klasszikusnak (jellegzetes hibának) minősítette a kedves olvasó a „kínosan ügyeltek arra, hogy nehogy ideje korán kitudódjon, milyen színű lézerkardja lesz Obi-Wan Kenobinak” mondatot.

Lecsaptam a bejegyzésre – készségesen elismerve, hogy az idejekorán-t egybe kellett volna írnunk –, mert eszembe jutott, hogy én is milyen büszkén „tudtam” évtizedeken át – azóta, hogy az iskolában a tan'tó néni elmagyarázta Fazekas Mihály versének (A kellete korán jött csendes esőhöz) címét –, hogy az idejekorán nem azt jelenti 'korán', és műveletlenség ebben az értelemben használni. Amíg egyszer utána nem néztem, és el nem gondolkodtam a dolgon. Mert azt is jelenti. A kedves olvasó bizonyításra szólított, előhúztam hát a húszkilós nyelvoltalmi pörölyt, a Nyelvművelő kézikönyvet. Azt írja a 962. oldalon:

„idejekorán E választékos stílusértékű határozószavunknak a mai nyelvben ez a jelentése: 'még a kellő időben; idejében; jókor; még mielőtt valamely hátrányos helyzet bekövetkezett volna'. Régebben volt ilyen jelentése is: 'idő előtt, túlságosan korán'. Pl. Jókainál még ebben az értelemben találkozunk vele e kifejezésben: idejekorán megvénült ember. Ilyen jelentésben való használata azonban elavult, olyannyira, hogy egy mai olvasó a Jókaitól idézett példát akár szótévesztésnek is minősíthetné. Helyette ilyenkor a korán, idő előtt, esetleg a kissé régies, választékos időnek előtte forma kínálkozik. [...]”

Hozzácsaptam még az Értelmező kéziszótár szócikkét:

„idejekorán hsz 1. vál A kellő időben, nem késve, jókor. [...] 2. rég v. <pongyola haszn> Idő előtt, korán.”

Hozzáfűztem: Én úgy látom, a mai beszélők, a 25 éves NymKk. „ellenére” szépen és nagy tömegekben visszatértek Jókaihoz (gyanítom, a kettős jelentés folyamatosan meglehetett), de annyira, hogy a 'kellete korán' jelentést sokkal gyakrabban „minősítik szótévesztésnek”, és nemigen tudok mit kezdeni az ÉKsz. pongyola minősítésével, van az annyira vál, mint az 1. jelentés.

Simán el tudom fogadni, hogy az idejekorán eredeti jelentése – 'idejében' – valami „idejének a korában”-ból fakad, tehát még a kor + határozórag van benne, és felteszem, hogy a jelentésváltozást a korán határozószó kialakulása és 'vmely időszak elején; a szokásos v. átlagos időpontnál előbb' jelentése okozta (nyilván még jóval Jókai előtt), de azt jellegzetes nyelvoltalmi marhaságnak érzem, hogy quod licet Jókai, non licet mai átlagmagyar.

Eddig a fórumos okfejtés. Azért hoztam át a blogba, mert annyira jellegzetes nyelvvédő magatartást vélek mögötte. Egy kifejezésnek átlagos nyelvi folyamatok miatt (a szerkezet egyik elemének jelentésváltozása átsugárzik az egész kifejezésre) megváltozik a jelentése, vagy többjelentésűvé válik, de a nyelv oltalmazója – a kifejezés etimológiájának büszke ismeretében – ezt a változást romlásnak minősíti, és ráaggatja a műveletlen, pongyola, gondozatlan jelzőket. És büszke, hogy óvta a nyelvet. Aztán ha felbukkan egy általa (is) tisztelt szent tehén ajkán vagy pennáján a kifogásolt változat, bajban van. És – erőst gyanítom, ilyesmi történhetett – kínjában elavultnak, réginek minősíti az újabb változatot. Nehogy el kelljen ismernie, Jókai is pongyola.

(De azért arra kérem az indexes kollégákat, ne használják az idejekorán-t 'korán; idő előtt' értelemben!)

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]