Amióta a Fidesz jogi eszközökkel tudatosította a köz tudatában és a sajtómunkások fejében, hogy attól, hogy valamely jav (mondjuk, egy cég) valakinek, valaminek (mondjuk, egy pártnak) a hasznára van, attól az a jav még nem varrható annak a valakinek, valaminek a nyakába – és egyáltalán, kockázatos azt írni, hogy valami a Fideszé (MSZP-é, SZDSZ-é, MDF-é, STB-é), sőt, a kockázat még az olyan lazább szemantikájú szerkezeteknél sem elhanyagolható (hanyagolható el), mint a Fidesz-es (MSZP-s, STB-s) valami, de még a tömör Fidesz-valami (MSZP-, STB-valami) sem biztonságos –, azóta tudhatjuk, hogy aki a jogászok úgynevezett nyelvérzékére próbál hagyatkozni, az hülye. Egyrészt. Másrészt a közel határozószóból (és főnévből) az -i melléknévképzővel képzett valami úgy kivirágzott, mint a Sas-hegy oldalában az elvadult orgonás, amikor bedurran a tavasz.
Namost, a közel határozószó (meg a közeli melléknév) allativust, „külső közelitő esetet” (ez gyönyörű, nem?) vonz, a házhoz közel, a szívemhez közel. Illetve. A közeli melléknév szereti legrugdalni az előtte levő főnévről a „helyviszonyragot” (a -hoz, -hez, -höz-t), vagyis szívesen mondjuk a természethez közeli helyett azt, hogy természetközeli. Az ilyen szerkezeteket (amikor az első szóról lemarad a határozórag) nevezik „jelöletlen határozós” összetételeknek, ezeket a szabályzat (AkH. 125.c) egybeírni rendeli: energiagazdálkodás (energiával gazdálkodás), ökölvívás (ököllel vívás), munkatárs (munkában társ), áldozatkész (áldozatra kész), iskolaköteles (iskolára köteles), munkaképes (munkára képes), mélyhűtött (mélyen hűtött), szélvédett (széltől védett) stb.
A közeli produktívan termeli ezzel az eljárással az összetett szavakat: napközeli, földközeli (pálya), halálközeli (élmény), természetközeli, emberközeli, kormányközeli, pártközeli, államközeli stb. Mondhatnánk: van egy termékeny „képzőszerű utótag” (vö. -fajta, -féle, -nemű, -szerű, -rétű stb.), a -közeli.
Mégis, a sajtó tele van *Fidesz közeli-vel meg *MSZP közeli-vel. De olvastam már *Vegyépszer közeli-t (a Népszabadságban), *kampány közeli-t (a Magyar Hírlapban), *állam közeli-t meg *válság közeli-t az Ésben. Kovács főszerkesztő egész publicisztikát bírt megereszteni *Közszereplő közeli címmel, persze keményen *Fidesz közeli-zik benne.
A kedvencem az a kétlepedőnyi És-cikk volt (ippeg nem találom), ami egy egész irdatlan hosszú oldalon át *Fidesz közeli-zett, aztán beesett egy kormányközeli, és onnantól – mintha a szerző vagy a szerkesztő vagy a korrektor [megengedő vagy!] észbe kapott volna – szépen Fidesz-közeli-k vannak.
Vajon mitől bolondult meg a (-)közeli? A helyesírási szótárra gyanakszom. Az előző változatokban nincs utótag (-)közeli. 1977-es Helyesírási tanácsadó szótáramban (HTSz.) közeli, közeliek / közeli rokon van, a Helyesírási kéziszótár CD-változatában csak közeli rokon. Az 1999-ben kiadott Magyar helyesírási szótárban (MHSz.) viszont ezt találjuk: közeli: Pest közeli / közeli rokon. Sőt, ha a Fidesz-közeli-n tökölő korrektor belenéz a Szalay Kiadó Nagy magyar helyesírási szótárába (szép, pökhendi cím, harmincezerrel kevesebb tétel van benne, mint az MHSz.-ben, viszont helyenként kísértetiesen emlékeztet rá), abban ezt találja: közeli: Pécs közeli.
No, ez a Pest közeli (Pécs közeli), attól tartok, nem stimmel. Gyanítom, ha nem sajtóhiba, a szótárszerkesztő félreanalogizált. Vannak olyan földrajzi nevek, amelyekben birtokos személyjeles (személyragos, birtokviszonyjeles, mindegy), külön szóba írt köznévi utótag van: Duna mente, Duna–Tisza köze, Körös melléke, Szekszárd vidéke, Vác környéke stb. Az ezekből -i képzővel képzett mellékneveket így írjuk: Duna menti, Duna–Tisza közi, Körös melléki, Szekszárd vidéki, Vác környéki. Ez a közi, melléki stb. nem a köz, mellék stb., hanem köze, melléke stb. származéka, csak „kiesik belőlük az e” (ahogy a -falva, -laka is -falvi, -laki lesz).
Lehet, hogy a Pest közeli-re rá lehet húzni egy ilyen Pest közel(e)i magyarázatot, bár én még élő embertől nem hallottam, hogy Pest közelén lakik. *Fidesz közele, *MSZP közele, pláne *Vegyépszer közele, különösen mint a közeli alapja – hát, viszketős nagyon. Jobb az úgy, hogy Fidesz-közeli. Jobb, ha a szerző, szerkesztő, korrektor néha a fejét is használja, nemcsak a szótárat.
Hamarosan megjelenik az Osirisnél egy Helyesírás című könyv. Vastag, tartalmas, ígéretes. Annak a kétszázezer szavas példatárában így fog kinézni a közeli bokra: csődközeli helyzet, csúcsközeli, emberközeli, felszínközeli, Fidesz-közeli cég, halálközeli, kormányközeli, partközeli.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
