Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMPasztörizáció
Az előző pápa haláláról lemaradt királyi tévé ezúttal buzgón nyomta real time az új pápát bejelentő habemus papamot, de a zavar keményen remegtette a képernyőt. A fogalmi zavarodottság is (bár ha azt vesszük, ahogy az egész sajtó elvileg semleges része keményen szentatyázik mostanában – na, mindegy). A kálvinista Rómát zsigereiben hordó Pálfy szerkesztő is megátalkodottan atyázta – „Köszönöm, atya!” – a kommentátor tisztelendőt, talán félt, hogy tiszteletest mond. Meg is kérdezte, milyen pasztörizációs tevékenység várható az új pápától. Az atyának szeme se rebbent, de szelíden úgy kanyarította: ezt a tevékenységet pasztorációnak hívjuk. Így megy ez. A Rómába küldött tudósító is sajátosan tudta keverni a fogalmakat, olyan finomságokon csúszkálva, hogy a pápa misét fog celebrálni. (Bár jobb lenne tartani a pofánkat, az Index szerint pl. Szent Benedek Európa védőszentje volt.)