se sem

Nincsen apám, se anyám
se istenem, se hazám
se bölcsőm, se szenfedőm
se csókom, se szeretőm

se pénz, se posztó;
se lát, se hall;
se híre, se hamva

A drága olvasó levelez, ezt nagyon szeretem, csak némelyek Édes anyanyelvünk rovatnak vélnek (az is egy történet, miért nem édesanyanyelvünk). Nem lévén Lőrincze Lajos, Grétsy László, pláne nem Balázs Géza, demegmég a nyelvművelést is aggályos tevékenységnek vélem, csak szőrmentén válaszolgatnék. Pl.:

Kádvás hallgatóim, ennyit a -pló, -plő képző választékos használatáról, és most annak a kedves levélírónak válaszolok, akit idegesít „a manapság igen széles körben elharapódzott »se«-zés oly hányaveti-faramuci” gyakorlata. Kedves olvasóm „döbbenten” veszi észre, hogy „még hivatott irodalmárok s publicisták is” „annullálják újabban” „a »sem« és a »se« szócskák közt fennálló, a merőben eltérő genezisre utaló különbözőséget”.

A merőben eltérő genézis abban leledzik, hogy „a »sem« szavunk az »is nem« (ismételten csak nem = ismételt tagadás: állítmány tagadása) speciális alakja, míg a »se« az »is ne« (ismét csak ne! = újfent kifejezésre juttatott, nyomatékosítottan tiltó-tagadó felhívás, felszólítás) összetételből származik”. Ettől aztán „teljességgel más értelemmel bírnak, s ekként gyökeresen eltér a nyelvi funkciójuk is”.

Mindebből az következnék, hogy a sem csak tagadásra, a se kizárólag tiltásra használható. Hasonló szabál volna érvényben a sohase, sose; sohasem, sosem határozószavakra is. A kedves olvasó példálózik is: „Én sem teszem meg, tehát te se tedd! Vagy: Én sem teszem meg, ne tedd tehát te se!”

Nakéremtisztelettel, ez akkora kövér téveszme, hogy még kedvenc nyelvoltalmi pörölyünk, a NyKk. is nyelvművelő babonának minősíti. Mi köze van egy szó keletkezéstörténetének a jelentéséhez? (Sok, de nem úgy.) A szó jelentését nem az etimológia dönti el, hanem a szokás. Ebben a jelentésben használják, pont. A sem-et valóban csak tagadásra, de a se-t tiltásra is, tagadásra is. De annyira ám, hogy az értelmező kéziszótárban két se címszó van.

A se¹ a se kötő- és határozószó hét „tiltó” jelentésárnyalatát taglalja. A se² nemes egyszerűséggel így szól: „Lásd: sem.” Dixi. (Na jó, a tisztesség kedvéért tegyük hozzá, a sem címszónál a se variánsra megjegyzi: kissé biz.)

Katonánál mondja Petur: „Csak csendesedj! neked semmit se' kell csinálni”. Ez meg Arany: „egy se volt nagyobb, mint a fél ökle”. Csokonai: „És nyúgalmam / Senkitől se' jő.”. Kazinczy: „utoljára is semmi se sűl- ki a' nagy teketoriából”. Petőfi: „Nincs egy bokor se', hol / Meghúzhatnók magunk.” Fazekas: „Egy kukk hang se felel. Most, most szeppen meg az ispán”.

Mielőtt valaki belekötne, hogy ezekben a példákban csak a versritmus miatt lett a sem-ből se', Jókai: „Azonfelül is se időm, se kedvem hozzá.” Mikszáth: „Pongrácznak ellenben az az egy feje se jó, ami van”. Eötvös József: „elfogadják a' pénzt, szeretik bátyádat, de be se mennek a' tisztújitásra”. Móricz: „és mi ott voltunk a hiányos hat krajczárunkkal, mintha egy se lett volna”.

Ennyit a manapság való elharapódzásról.

Na, megint jó hosszú lettem. Megígérem, legközelebb írok egy max. háromsorosat.

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]