Vannak hibák, amelyeket többször

Vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni!
Vannak jó dolgok, amelyeket folytatnunk kell!
Vannak rossz dolgok, amelyeken változtatnunk kell!

Csócsáljuk kicsit ezeket a mondatokat! Kezdjük a harmadikkal! Szemmel láthatólag összetett mondat, méghozzá alárendelő. Főmondat: vannak rossz dolgok. Amelyeken változtatnunk kell: vonatkozó mellékmondat, azaz vonatkozó névmással kötött alárendelt mellékmondat. Miután a mellékmondat nem az állítmányt fejti ki (nem állítmányi mellékmondat), és nem is az állítmány (vannak) bővítménye (nem alany, nem tárgy, nem határozó), hanem az alanyé: jelzői mellékmondat. Nyilván nem birtokos jelző, és nem mennyiségjelző, mellékmondatunk tehát vonatkozó névmási kötőszavas minőségjelzői mellékmondat.

Egy jelzői mellékmondat lehet tartalomkifejtő – ennek kötőszava mindig a kitett vagy beleérthető aszemantikus hogy kötőszó, és a lényegi tartalmat mindig a mellékmondat közli, nem a főmondat (A kocsmában olyan hír járta, hogy a Hétdecis Józsi meghibbant, és absztinens lett.) –, és lehet részleges tartalomadó, az ilyenek kötőszava mindig vonatkozó névmás. Az utóbbi típus maga is kétféle lehet: korlátozó és nem korlátozó. A korlátozó jelzői mellékmondat szűkíti, behatárolja a főmondatbeli alaptag jelentéskörét, a korlátozást az esetek többségében a főmondatban megjelenő utalószó is jelöli: Ebben a kocsmában nem szeretik az olyan vendéget (azt a vendéget), aki lehányja a biliárdasztalt. Alaptag: vendéget, utalószó: olyan (azt), a kötőszó vonatkozó névmás: aki. Vegyük észre: ebben a mondatban benne rejlik az a jelentés is, hogy a biliárdasztalt megkímélő vendégeket viszont szeretik, vagy legalább is nem kizárt, hogy szeretik őket.

A nem korlátozó mellékmondat szintaktikai kapcsolata a főmondattal laza, a főmondatban soha sincs utalószó (legalábbis az alaptag előtt nincs), a mellékmondat az alaptag jelentésével nem csinál semmit (nem szűkíti), csak mintegy kiegészítő információt ad, „továbbviszi a cselekményt”. Kovács János, akit mindenki liberálbolseviknak hitt, váratlanul megjelent a Fidesz-kongresszuson. Napokig emlegettük a legutóbbi értekezletet, amelyen megverted a főszerkesztőt. Mint látható, a nem korlátozó mellékmondat alaptagjának jelentésköre eleve szűkíthetetlen, nem szorul pontosításra, mert vagy tulajdonnév, vagy grammatikai eszközökkel annyira determinált, hogy nem jelöl olyan halmazt, amiből a mellékmondat kiemelhetne egy elemet vagy részhalmazt. Legutóbbi értekezlet csak egyetlen egy értekezlet lehet, függetlenül attól, kit vertek meg rajta. Korlátozó változat: Napokig emlegettük azt (utalószó!) az értekezletet (még nem tudjuk, melyiket), amelyen megverted a főszerkesztőt.

Történetileg a minőségjelzői vonatkozó mellékmondat korlátozó jellegű – Ki ember szelíd, az embert szeretik. melÿ tagoknak mÿatta vetkezet vala, azon tagogba gevtretÿk vala es (MNyt. 265. o.) –, ezért a keményvonalas nyelvművelők jobbára nem kedvelik a nem korlátozó vonatkoztatást, sőt bizonyos előidejűséget is elvárnak. Add ide azt a könyvet, amelyet az asztalra tettem! – azaz előbb odatettem, és most kérem; kézbe vettem a lombikot, amelybe savat töltöttem = előbb töltöttem, aztán vettem kézbe, „helyesen”: és savat töltöttem bele (Bencédy József példái a Sajtónyelv c. könyvből). Bement a kocsmába, ahol lehányta a biliárdasztalt – eszerint azt jelenti, bement abba a kocsmába, ahol egyszer már járt, és akkor (előző látogatásakor) lehányta a biliárdasztalt.

Utóbbi példával újabb kategóriához érkeztünk: a nem korlátozó minőségjelzői mellékmondatok nagy hányada úgynevezett álvonatkozó mellékmondat. Ezekben a vonatkozó mellékmondat áljelző, valójában nem a (látszólagos) alaptag tartalmát részletezi, hanem az első tagmondat (a látszólagos főmondat) tartalmát viszi tovább, azzal – kapcsolatos, ellentétes, magyarázó, következtető stb. – mellérendelő viszonyban van. Bement a kocsmába, és lehányta a biliárdasztalt (kapcsolatos – következményes? – mellérendelés). A főszerkesztő kirúgta a verekedő munkatársat, akit a szakszervezeti bizottság visszavetetett. „Helyesen”: de a szakszervezeti bizottság visszavetette (ellentétes mellérendelés).

Vannak rossz dolgok, amelyeken változtatnunk kell! Na, persze. Jelentős tétekben mernék fogadni, hogy a szlogent kiagyaló agitprop.-brigád azt a – kapcsolatos vagy ellentétes – mellérendelt állításpárt szerette volna álvonatkozó mondatba szerkeszteni, hogy vannak rossz dolgok, de változtatnunk kell rajtuk, vagy vannak rossz dolgok, és ezeken változtatnunk kell.

Merthát a „hivatalos”, „szép”, „emelkedett” vagy „szakszerű” stílben fogalmazó szöveggyártó szinte kizárólag vonatkozó névmással – többnyire a költői mely-lyel – képes két tagmondat közös névszói elemét kapcsolni, nem barátja a mutató névmásoknak (ezeken), személyes névmásoknak (rajtuk), vagyis vonatkozó mellékmondatokat szarik, akkor is, ha tulajdonképpen mellérendeléseket szeretne összekalapálni, és nem veszi észre, hogy valójában azt írta, vannak olyan rossz dolgok, amelyeken változtatnunk kell, de vannak olyan rossz dolgok is, amelyeken nem kell változtatnunk. Hiszen a rossz dolog a kamu főmondatban teljességgel determinálatlan, a mezei halandó önkéntelenül odaképzeli az olyan utalószót, és azt olvassa, amit.

Vannak jó dolgok, amelyeket folytatnunk kell! Dettó. A túl tág értelmű jó dolgok alaptag utalószóért, korlátozó minőségjelzőért kiált, a mondat értelme: vannak ugyan olyan jó dolgok, amelyeket folytatnunk kell, de a többi jó dolgot úgy vágjuk ki a hóra, mint macskát szarni.

És akkor a csúcs. Vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni! Ebben nem csak az a szép, hogy vannak olyan hibák, amelyeket a Fidesz el akar követni. Van az a finom feszültség is a vannak folyamatos és az elkövet végpontjelölő aspektusa között. A hibák csak úgy vannak – nehogy kimondjuk: mi követtük el őket. Követtünk el hibákat, de nem akarjuk még egyszer elkövetni őket. Jajj! És hát, igen: még egyszer! Vagy újra! Megint, ismét. Vagy többet, többé. Van a többször-nek is ilyes jelentése, de akkor inkább az ige előtt volna a helye (többször nem akarjuk elkövetni).

Vagyis a Fidesz óriásplakátokon tolja a képünkbe minden utcasarkon, három felkiáltójellel, hogy vannak bizonyos hibák, amelyeket már csak egyszer óhajt elkövetni, másfajta hibáknak viszont újra és újra nekidurálja magát.

Vesszük észre.

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]