Amerikai gótika
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További LIFE cikkek
A Life magazin első fekete fotósa, Hollywood első fekete rendezője. Se fotózni, se filmezni nem tanult, mégis ő készítette a fekete polgárjogi mozgalom legjelentősebb műveit: American Gothic című fotója és Shaft című filmje aktívan alakította a feketékről szóló közbeszédet. A Life fotósait bemutató sorozatban Gordon Parks.
“Nagy volt bennem a kíváncsiság és a tettvágy. Egyszerűen nem vettem tudomást arról, hogy fekete vagyok, csak besétáltam és jelentkeztem a munkára, amire igyekeztem legjobb tudásom szerint felkészülni.” Gordon Parks szegregált környezetben nőtt fel, Kansasben a feketék nem sportolhattak, nem vehettek részt társas eseményeken, és a továbbtanulástól is igyekeztek elvenni a kedvüket.
A szegény családban élő, korán elárvult Parks ugyan sosem fejezte be a középiskolát, az utcán csövezett és zenélésből próbált megélni, mégis a fekete polgárjogi mozgalom leghíresebb fotósa lett, akiből később a Life első fekete munkatársa, és Hollywood első fekete filmrendezője lett.
Sosem tanulta a fotózást, ahogyan a filmkészítést, az írást és a zenélést sem - mégis mindegyikben ösztönösen alkotott valami olyat, amire a kortársai közül senki más nem lett volna képes. American Gothic című fotója, Shaft című filmje, The Learning Tree című önéletírása, Martin Luther King életéről szóló zenés műve mind-mind maradandóak lettek. Három könyvet írt az életéről, háromszor nősült, háromszor vált, 93 évesen halt meg.
Gordon Parks talán legismertebb fényképe az American Gothic címet viseli – egyértelmű utalásként erre a képre, Grant Wood legendás festményére. A felvételen egy Ella Watson nevű fekete takarítónő látható. Egyik kezében seprű, a másikban felmosó, a háttérben pedig egy amerikai zászló. A fotós állítólag meglehetősen rossz hangulatban készítette el a képet, mert saját bőrén kellett tapasztalnia a mindennapi rasszizmust: egy ruhaüzletben, egy moziban és egy étteremben. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Parks, aki a Farm Security Administration első afro-amerikai fotósa volt, mentora tanácsára egy teljes hónapon át fotózta a munkahelyét takarító Ella Watsont. Az első képet ugyanis túlságosan harciasnak tartották, ami többet árthat, mint használhat a fotós karrierjének, és később Parks sem tartotta jónak a seprűs portrét. Az American Gothic főszereplőjét otthonában és a templomban is megörökítette, de fő műve mégis az eredeti kép maradt. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Noha Parks szakterülete mindig a szegénység és a rasszizmus maradt, ugyanolyan otthonosan mozgott a divat, a politika vagy akár tánc világában is. "Senki sem szabhat határokat, a fantáziát szabadjára kell engedni, és új horizontokat kell kijelölni" - foglalta össze a küldetését. Félig felöltözött fellépők sakkoznak a Latin Quarter nevű New York-i szórakozóhely színfalai mögött, 1958-ban. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Parks 1945-ös Drugstore Cowboys című képén öt fehér, kanadai fiatalember álldogál egy Blind River-i gyógyszertárral szemben. Egyedül a jobb szélső alak nem néz a lencsébe, ő épp köpni készül. (Fotó:
Gordon Parks)
"Bizonyos értelemben különlegesnek számítok, de szerintem azon az elhatározásomon múlt minden, hogy nem engedtem, hogy a diszkrimináció bármiben is hátráltasson." - elmélkedett egy interjúban. Egy nagycsalád kora reggeli készülődése a fürdőszobában. A kép 1953. február 2-án jelent meg először a Life oldalain. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Parks divatfotózással is foglalkozott, hogy eltartsa családját, rendszeresen készített képeket a Vogue-nak. "Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy egy szép nőt még szebbnek láttassak azáltal, hogy vonzón örökítem meg őket" – mondta erről. Első felesége, Sally Alvis is gyakran állt neki modellt. Divatfotóira a nehézsúlyú bokszoló, John Louis felesége figyelt fel, ő biztatta, hogy vegye komolyabban a fotózást. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Parks képein rendszeresen visszaköszönnek a társadalmi egyenlőtlenségek. A Life-nak készített talán legfontosabb fotósorozatában egy Rio de Janeiro gettójában élő, beteg kisfiúra fókuszált. A tizenkét éves Flavio da Silva, apja leépülése miatt, a család nyolc gyermekének legidősebbikeként volt kénytelen gondoskodni szüleiről és testvéreiről. (Fotó:
Gordon Parks)
Flavio egyik testvére, a csupán hároméves Isabel a végkimerülés szélén álló apja, José felett sír sötét otthonukban. (Fotó:
Gordon Parks)
1961-ben, miután publikálták a Flavio életéről szóló képeket, a Life olvasói mintegy 30 ezer dollárt gyűjtöttek össze a család számára. A magazin Denverbe repítette a fiút, hogy asztmáját kezeljék, majd új, rendezett otthonhoz juttatták a testvéreket és a szülőket is. (Fotó:
Gordon Parks)
Sally Alvis, Elizabeth Campbell és Genevieve Young. Három feleség, három válás. Idős korában Gloria Vanderbilttel már nem is házasodtak össze, de kapcsolatuk életük végig nagyon szoros maradt. Négy gyereke, öt unokája és öt dédunokája született. A képen három másik lány fejkendőben a manhattani Central Park felett, 1952-ben. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Ingrid Bergman az 1950-es Stromboli című olasz-amerikai film forgatásán, egy itáliai faluban. A helyi asszonyok ámulva bámulják a Casablanca svéd sztárját. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Parks életét már a gyerekkorától végigkísérte a feketéket érő hátrányos megkülönböztetés. Mindössze tizenegy éves volt például, amikor három fehér fiú egy folyóba dobta őt, pontosan tudva, hogy nem tud úszni. Fotós is éppen azért lett, mert látta, hogy a kamerát fegyverként lehet használni a szegénység és a rasszizmus ellen. Egy bizományi boltban 12 dollárért vette meg az első fényképezőgépét, egy Voigtländer Brillantot. (Fotó:
Gordon Parks)
1948-ban, szintén a Life hasábjain, jelent meg egy harlemi fiatalokról szóló anyaga. A Midtowners nevű banda mindennapjait bemutató képek szinte sokkolták a magazin túlnyomóan fehér olvasótáborát. (Fotó:
Gordon Parks)
Miközben a Life-nál – ahol szintén Parks volt az első fekete fotós – a harlemi bandaháborúkat dokumentálta, képben kellett lennie a legfrissebb párizsi divattal is. (Fotó:
Gordon Parks)
"Nagyon nehéz volt visszatérni az utcára, ahol előző este láttam, ahogy megölnek egy fiút" – emlékezett vissza Parks a harlemi fotózásokra. A Life fotósa, Carl Mydans tanácsára kezdte megírni a kalandos élettörténetét, az életrajzi regényéből film is készült, így nemcsak a Life első fekete fotósa, de Hollywood első fekete rendezője is ő lett. Az 1971-ben készült Shaft című filmje nemcsak óriási siker volt, de ez indította el az azóta blaxploitation néven ismert filmes mozgalmat. (Fotó:
Gordon Parks)
Geraldine Page és Paul Newman fej fej mellett dohányzik Az ifjúság édes madara egyik jelenetében. Az 1959-es színdarab után három évvel elkészült a történet filmváltozata is, ugyanezekkel a főszereplőkkel. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Anya és lánya egy alabamai áruház előtt, 1956-ban. Parks mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja meghalt. Az utolsó éjszakán, amit a szülői házban töltött, az anyja koporsója mellett aludt. Rokonokhoz került, de rövidesen az utcán találta magát, zenélésből keresett pénzt, a középiskolát sosem fejezte be. Egy interjújában visszaemlékezett arra, hogy egy tanára határozottan lebeszélte a továbbtanulásról: ablakon kidobott pénz feketék esetében, akikből úgyis csak portás vagy bejárónő lesz. Parks élete során több mint 40 tiszteletbeli diplomát kapott a világ minden tájáról, egyiket ennek a tanárának ajánlotta: egész életében azt próbálta bizonyítani, mekkorát tévedett. (Fotó:
Gordon Parks / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon