- Hallotta-e, hogy tegnap a tévé leleplezett egy reakciós szavazót? - kérdezte tőlem nagyszombaton hajnalban egy álombéli ember. Ébredési álmomban; kiderül ebből, tudatalattim hogyan látja a jelenlegi politikai helyzetet. Reakciós, amúgy, sohase voltam, reakciósnak a jelenlegi hatalom a reakciós. 1956-ban, a magyar forradalomban, a "se kommunizmust, se kapitalizmust" jelszavának intuíciójában élve, a szovjethatalom és a kádári ellenforradalom ellenében, mintegy valamely első antiglobalista mozgalomban, bámulva a munkástanácsok és forradalmi bizottságok zseniális tevékenykedését, egy éppen megszületni készülő új társadalmi valóság híve lettem.
- Most már guggolva is kibírjuk - mondta 1957. március 13-án egy kövér kolléga, rabtárs a Gyűjtőfogház udvarán (a nagy begyűjtés idején), félhangosan, de úgy, hogy mindenki hallja, reggeli torna közben - milyesmire a börtönökben többé nem került sor -, mintegy az egész óriási körnek; guggoltunk tényleg éppen. Azóta abban élek (jövőre ötven éve ennek), az állandósult pillanatban. "Guggolva bírjuk."
Az MSZMP sem magyar nem volt, sem szocialista, sem munkás, ezt akkor még, megalakulásakor, mindenki tudta. Szemernyivel sem lett jobb a helyzet, midőn a "munkás" szót kihagyták belőle; így lettek ők a komprádor kapitalista párt, korábbi üzelmeik lankadatlan folytatói. Jaj, ki vagy te, és merre van hazád, mily meghatározhatatlan magányba tévedsz? "A szavaknak", mondta Csuang-ce, "mégiscsak jelenteniük kéne valamit". Bűneink és hibáink ropogva égnek, földszint húzódó keserű füstben. Gyurcsány Ferenc maszk, a sötétség maszkja; mi tette alkalmassá erre a szerepre? - Azután, hogy a levert forradalmat, a megtorlás csapásai alatt görnyedve, megtagadtuk, elhiszünk bármit, csak igaz ne legyen.
A Föld és a nyelv ereje gyengül, ez tölt el rémülettel. Ha Gyurcsány Ferenc a sötétség maszkja, Orbán Viktor szükségképp fényvitéz. Így kellett ennek lennie, ha az időben fordítva jött is létre a dolog, Gyurcsány Ferenc lépett fel Orbán Viktor parodistájaként; az ellentétpár azonban szükségképp előállt, mint egy bábszínpadon vagy alkimista könyvben. Sehol sincs megírva, hogy a fényvitéz hibátlan volna, vagy hogy mindenképp győznie kellene; a lényeg - amely, ha tetszik, akár pusztán formálisnak is tekinthető - mindössze annyi, hogy előállt az archetipikus szituáció. Csuang-ce szerint persze "minden állítással szembeállítható egy másik állítás", a jin-jang teória pedig világosság és sötétség komplementaritásáról beszél. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy mi is egy ilyen emelkedett ponton tartanánk: a kínai filozófia különbséget tesz igaz sötétség (például a gyógyító éjszaka sötétje) és hamis sötétség (például a rossz cselekedeteké) között. Most pedig itt van ez a választási helyzet.
"Ha a Fidesz nem nyeri meg a választásokat, Magyarország elveszett", mondtam Orbán Viktornak egyszer, "és ha a Fidesz nem teszi magáévá az ökológiai gondolkodást, Magyarország akkor is elveszett". Az íróra azonban csak a nyelv tartozik, és nem is csak jobb híján talán, bölcsen teszi, ha a választópolgárok helyett közvetlenül a nyelv géniuszához fordul, a nemzet és az ország őrangyalához, arkangyali szinten. "A Föld azonban újra életre fog kelni, hiszen az Istenség Krisztusban újjászülte a maga teste által, és Istennek jobbjára emelte."
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
