Natália
-3 °C
7 °C

Szentek és vizek

2006.04.20. 07:47
A litera Nemzeti tizenegy, avagy két választás Magyarországon című sorozatába felkért tizenegy írót, hogy a 2006. április 10-től 20-ig tartó időszak egy-egy napján rövid jegyzetben számoljon be köz-érzetéről, különös tekintettel a polisz ügyeire és állapotára. Mindez egyben nemes versengés is - az ország öt bölcsészkaráról delegált diákzsűri dönt majd arról, melyik jegyzetet találja a litera díjára érdemesnek.

Azt mondja a Nikola, hogy húsz évre megoldják a dolgokat.

Sveti Nikola nevét jól ismerem, vannak barátaim, kiknek családi védszentjük. Dalmáciában pedig Szent Miklós, Sveti Nikola a viharba jutottak megmentője.

Közben azért kijavítottam a dédikét, aki nem hall túl jól, hogy Mikola, de ő annyit élt Szabadkán, hogy ilyen nevet már nem is ismer, Nikolát meg annál többet. A gázóra-leolvasót is így hívják.

Most nem tudom pontosan, hogyan is lesz, mert bár továbbra is van szerepe annak a szép orvosnak, lehet, hogy nem fogja tudni papírral garantálni összetartozásunk. Amit azért el bírok képzelni, mert valami miatt 1998-tól sem sikerült.

A gázóra leolvasók is megbízható és pontos emberek, vetette közbe dédike, aki annyit azért megjegyzett, hogy olyan fehér csíkos fekete öltönyt piros nyakkendővel ő csak cigányprímáson látott a Mátyás pincében, de magára hagytam, mert ezt már nagyon unom.

Viszont ráakadtam Csoóri Sándornak a hetvenöt éves Sütő Andráshoz írt Az utolsó remény című szövegére, ami ekképpen kezdődik - a teljes szöveget az élet rövidsége miatt nem tudtam végigolvasni: ,,Márai 1946-os naplójában olvasom a következő sorokat: 'Számomra Trianon trauma volt, fél életen át kínlódtam vele. Már nem az. Az igazi trauma számomra nem az a Magyarország, amely elveszett - a történelmi -, hanem az, amely megmaradt.'"

Engem is érnek traumák, abból is látszik, amiket hirtelen összetalálok.

Honnan tudom, hogy melyik remény az utolsó?

*

Szolnokra helikopterrel viszik a homokot, alig négyméternyi hely jut manőverezésre, mert a villanypóznák hat méter magasak. Így mondták a híradóban, és láttam is, akár a JAG egyik része, de nem viccelek: segítségnyújtás, noha kicsit kampányillatú.

Ugyanakkor Szerbiában, Romániában és Bulgáriában a helyzet tragikus, az emberek magukra hagyatva küzdenek, lovas kocsikon menekülnek, teheneket próbálnak kihúzni az árból, a kutyákkal senki nem törődik, vacogva nézik a távolodó csónakokat.

Belgrád utcáin dzsipekhez erősítve vízisíztek.

Mert nincsenek útban tehenek, kutyák és csónakos emberek.

Lovas Ildikó
litera

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!