Judit
-2 °C
8 °C

A Maszat-hegyen innen

2003.12.02. 10:54
Varró Dani könyve megint szellemes, bájos és letehetetlen. A Túl a Maszat-hegyen csak tíz napja jelent meg, de már elkapkodták a könyvesboltokból. Az előhangból ugyan sok minden kiderül arra vonatkozóan, hogyan születik meg egy ilyen meseregény - a költő és múzsája, a szőke bombanő "Mint óvodások és mamáik, / Úgy mennek együtt kézbe kéz, / Kis szűk utcákon át, egész / A költemény bejáratáig", aholis a múzsa homlokon csókolja a költőt, aki ettől hipp-hopp megihletődik -, Varró Dani a literának adott interjújában azt is elmeséli, miért éppen gyerekkönyvet írt, hogyan talált rá a verses meseregény formára, és hogyan lett a maszatosság a könyv központi témája.
Első kötetednek, a Bögre azúrnak jelentős kritikai visszhangja volt. Jelentett neked valamit a kritikai fogadtatás? Miben érezted találónak a kritikákat? Hatottak a későbbi munkáidra?

Örültem a jó kritikáknak, a rossz kritikáknak nem annyira örültem, de fő, hogy sokat írjanak az ember könyvéről, és az én könyvemről szerencsére elég sokat írtak. Volt amit nagyon találónak éreztem, és persze volt amit nem annyira. Leginkább talán abban segítettek, hogy jobban el tudjam helyezni magam, meg amit csinálok, mert én nem vagyok egy igazán tudatos alkotó. Jó volt, hogy foglalkoztak a könyvvel, hogy többen szerették, mint ahányan nem, de hogy olyan borzasztóan hatottak volna a későbbi munkáimra, azt azért nem hiszem.

Négy év telt el az első könyv óta, nagy várakozás előzte meg a másodikat, a kiadód két éve folyamatosan ígérte a megjelenését. Mért tartott ilyen sokáig?

Varró Dani Mindig mentegetőzni szoktam, hogy hát én ilyen lassú vagyok, pepecselős, határidőből kicsúszós, és ez igaz is, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagy munka megírni egy ilyen könyvet. Közel 6000 verssorból áll, van benne kábé 2500 rím, húszféle versforma. Sokat dolgoztam vele, na. És mellette lefordítottam tíz színdarabot, egy mesekönyvet, egy operát, írtam bábjátékot, operalibrettót, egy csomó alkalmi verset, jártam egyetemre... Szóval nem csak a lábamat lógáztam.

Ritkaság, hogy valaki ilyen fiatalon gyerekkönyvet ír. Miért gyerekkönyvet írtál? Vannak gyerekek a környezetedben? És miért a verses meseregény formát választottad?

Jogos a kérdés. Nem, nincs sok gyerek a környezetemben, egyszerűen szeretem a meséket, a gyerekverseket. És a verseskönyvem megjelenése után nem éreztem, hogy váltani tudnék komolyabb irányba (talán ennyiben mégis hatottak rám a kritikák, amik általában több mélységet kértem számon rajtam). Azt gondoltam, jó pihenés lesz gyerekkönyvet írni, amíg gyűlnek bennem a súlyosabb mondanivalók.

Ami a formát illeti, először úgy képzeltem, hogy különálló gyerekversekből fog állni a könyv, amik között van valami kevés átjárás. Tehát mondjuk több versben felbukkan ugyanaz a helyszín (például a Maszat-hegy), ugyanaz a mesebeli szél fúj itt is, ott is, szóval hogy lesz valamiféle közös mitológia, de nem ad ki mondjuk egy történetet.

Aztán a kiadó nógatott, hogy mégis inkább összefüggő mesét írjak. Akkor kitaláltam, hogy lesz valami mese prózában, és lesznek benne betétként ezek a versek. El is kezdtem, de sehogy se ment a próza, vagy nagyon Lázár Ervin-es lett, vagy túl Mosonyi Alíz-os, vagy Hervay Gizellá-s, szóval rájöttem, hogy csak akkor fogok tudni valami igazán sajátot írni, hogyha versben írom. És pont akkor olvastam egy vizsgára az Anyegint, ami iszonyúan tetszett, és arra gondoltam, de jó műfaj ez a verses regény, milyen jó lenne valami ilyesmit írni. És akkor jött az ötlet, hogy talán ezt a mesekönyvet is meg lehetne ilyen verses regény formában írni. Persze akkor nem gondoltam bele, hogy mekkora munka lesz ez. Először különben is csak hat fejezetre terveztem, aztán lett belőle nyolc, tíz, tizenkettő, így nyúlt egyre a dolog.

Honnan jött a "maszat-tematika"?

Igazából véletlenül jött. Még amikor csak néhány vers volt meg, kellett írni valami szinopszisfélét, hogy miről fog szólni a könyv. Nézegettem a verseket, az egyik vers egy elfeledett, koszos vödörről szólt, a másik az élelmiszerek romlandóságáról, a harmadik egy kisfiúról, aki túl sokat prüszköl, a negyedik a gonosz Paca cárról. Szóval a legtöbben érintve volt valami maszatosság, és mivel az egyik versben szerepelt maga a Maszat-hegy, hirtelenjében azt találtam ki, hogy ezek a különböző alakok mind a Maszat-hegyen túl laknak, és ott prüszkölgetnek, romladoznak meg folytatják maszatos életüket. Úgyhogy először ez inkább csak egy ilyen blöff volt, aztán kezdtem kibontogatni, és végül a maszatosság maradt a könyv központi problematikája.

Milyen költőket olvasol, szeretsz, kik azok a kortársak, akiknek figyeled a munkásságát?

Általában azokat olvasom szívesebben, akik kötött formákban írnak, de ez sem kizárólagos, nagyon szeretem Petrit vagy Peer Krisztiánt. Legnagyobb kedvencem a kortárs költők közül Parti Nagy Lajos, nagyon szeretem Kovács András Ferencet, a fiatalabbak közül Tóth Krisztinát, Szabó T. Annát, Jónás Tamást, Karafiáth Orsolyát.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy komolyabban foglalkozol fordítással, mint versírással, inkább fordítói hivatástudatod van, mint költői. Ez a mai napig így van?

Igen is meg nem is. Én akkor elsősorban versfordításra gondoltam, de azóta ez kicsit háttérbe szorult. Ma már inkább gondolom magamat költőnek, mint fordítónak, de sokkal többet fordítok, mint költök.

Mit fordítasz mostanában?

Színdarabot, mesét, verset, van többféle dolog is.

Korábban szerettél volna összeállítani egy angol "light", non-sense versekből álló fordításkötetet is. Hogy áll ez a terved?

Nem tettem le róla, csak más dolgokat csináltam eddig. Szívesen megcsinálnám, de nem csak rajtam múlik, hogy összejön-e. Az angoloknál sokkal nagyobb hagyománya van a "vicces" költészetnek, mint nálunk, nagyon sok komoly költő is írt ilyen komolytalanabb verseket, és ezekből nagyon érdemes szerintem mazsolázni. És vannak ezek a tényleg nagyon angol, nonszensznek nevezett versek, amikből ugyan viszonylag sok le van fordítva, de általában gyerekversként értelmezték őket a fordítók, és pont a szigorú forma meg ez az angol karótnyeltségük vész el, ami pedig a bájukat adja. Ahogy mondjuk egy kacsa udvariaskodva az időjárásról beszélget egy kenguruval kötött antik mértékben.

Mennyit írsz, fordítasz, dolgozol?

Sokat. Ezt csinálom naphosszat. Persze van amikor több munka van, van amikor kevesebb, de szerencsére mindig akad, sőt néha kicsit több is a kelleténél.

Verseid többsége szinte kínálja magát a megzenésítésre. Próbálkoztál már dalszövegírással? Kértek fel ilyesmire?

Előfordult már, de csak elvétve. Ilyesmiből is többet fordítottam, mint írtam, főleg musical dalokat. Nagyon más műfaj, mint a versírás, én legalábbis úgy érzem. Amíg egy versben általában minél áttételesebben, finomabban fogalmaz az ember, minél rafináltabbak a rímek, minél izgalmasabb mondjuk a beszédhangsúlyok és a verslábak viszonya, annál jobb, addig egy jó dalszövegnél ez pont fordítva van. Akkor működik jól, ha minden nagyon direkt. Ez nekem furcsa és idegen volt eleinte, át kellett rá állnom, meg kellett szoknom.

Indulásod a bölcsészkar Sárkányfű folyóiratához kötődik. Ma tartozol valamilyen körhöz, műhelyhez, folyóirathoz?

Nem mondanám.

Mi az, ami az utóbbi időben leginkább felbosszantott, és aminek a legjobban örültél?

Hát, volt valami, ami nagyon felbosszantott, de inkább nem mondom el, mert csak fölhúznám rajta magam megint fölöslegesen. Aminek nagyon örültem, az meg túl személyes, azért nem beszélnék róla inkább.

Faludi Laura

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!