Gyöngyi
9 °C
9 °C

Ma este utoljára folyik a vér a Vészhelyzetben

2009.04.02. 19:42
A Vészhelyzet igen különleges helyet foglal el a kórházas sorozatok között, hiszen messze nem az első ilyen témájú sorozat, de hogy a műfajra ez gyakorolta a legnagyobb hatást, az vitathatatlan. 15 évadot élt meg a Chicago-i közkórház története, ezalatt készült 331 epizód, amit 34 000 órányi munkával készítettek el, szerepelt benne 5453 színész, akik közül néhányból ez a sorozat csinált sztárt, és olyan rendezők fordultak meg a sorozat mellett, mint Quentin Tarantino, David Nutter, Mimi Leder, vagy Jonathan Kaplan.

Az egész úgy kezdődött, hogy Michael Crichton, későbbi bestselleríró 1974-ben még azt hitte, az orvoslás lesz számára az üdvözítő út, és orvostanhallgatóként töltötte napjait. Valami eltörhetett benne, mert megírta a Vészhelyzet (Emergency Room) forgatókönyvét, és otthagyta a pályát, hogy olyan könyveket írjon, mint a Jurrasic Park vagy az Androméda-törzs. A sorozat ötlete ismét 1993-ban merült fel, amikor Crichton már túlvolt a dínós filmen, és olyan hollywoodi haverjai voltak, mint Steven Spielberg, akivel karöltve inkább nem filmet, hanem tévésorozatot készítettek a régi forgatókönyvből (amit mellesleg majdnem szó szerint úgy forgattak le, ahogy 19 évvel korábban Crichton megírta, csak a helyszín Bostonból átkerült Chicagoba).

vh03

Érdekességek a sorozatból

A jeleneteket nem részletekben, hanem több kamera előtt, hosszabb lélegzetvételű snittekben veszik fel, ami azt jelenti, hogy a színészeknek egyszerre a szokásosnál jóval több sort kell betanulniuk a dialógusokból.

A sorozatban játszó színészek közül jó néhányan (Eriq LaSalle, Anthony Edwards, Noah Wyle, Paul McCrane és Laura Innes) rendezőként is szerepeltek a 15 évad során.

A sorozatot, a készítőket és a színészeket összesen 123 Emmy-díjra jelölték eddig, ez rekord az amerikai tévé történetében. 2004 kivételével ezek közül évente legalább egyet meg is kaptak, összesen 22 szobrot vittek el eddig.

A duplarészes pilotot az NBC 1994 szeptember 19-én, hétfő este kilenckor mutatta be az Egyesült Államokban, majd a második részt még azon a héten levetítették a csütörtök este kilencórás sávban, ahonnan aztán 15 éven át el sem mozdult a sorozat. Spielberg egy évad után felállt a produceri székből, de két nagyon fontos személyt maga után hagyott: az egyik Carol Hathaway nővér karaktere, aki az első verzió szerint a pilot végén meghalt volna, a másik pedig John Wells producer/rendező, aki innentől kezdve a sorozat irányításáért felelt. Érdekesség, hogy a Vészhelyzetet már az első epizódtól kezdve 16:9-es képarányban vették fel, miközben az NBC szélesvásznú adása csak a hetedik évadtól volt elérhető.

Az első évad végére a sorozat az éves nézettségi lista második helyére küzdötte fel magát, ami újonctól nem kis teljesítmény: átlagosan hetente 28,9 millió amerikait érdekelt a kórház orvosainak története. A második évadban aztán csúcsra értek, a 32 milliós átlagnézettséget azóta sem tudta túlszárnyalni a sorozat, bár a harmadik és negyedik évad is kicsivel 30 millió felett teljesített. George Clooney az ötödik évadban unta meg Dr. Doug Ross szerepét, és vele együtt jó ötmillió néző is távozott. A nézettség ettől fogva folyamatosan csökkent, és a tizenharmadik évadra már csak 11,5 millliós számot regisztrált a Nielsen. A most futó, tizenötödik évad átlagosan 8 millió nézőt érdekel.

vh02

A sorozat sikerének titka a hihető környezet és a valóban lebilincselően izgalmas orvosi esetek mellett a karaktereknek köszönhető: a korábbi kórházas sorozatokkal és pályatársával, a hamar leköszönő Chichago Hope-pal ellentétben az ER nemcsak a kórház alkalmazottainak magánéletére fektetett nagy hangsúlyt, hanem az esetek realisztkus bemutatására, a fröcskölő vérre és az orvosi műszavak használatára is.

Persze azért a karakterek vitték előre a cselekményt, a közönség hamar megkedvelte a sármos Ross dokit, akit George Clooney kissé szegényes, de nagyon hatásos eszköztárral keltett életre (értsd: állandó félmosoly a száj sarkában, plusz félrebillentett fej), vagy a nyeretlen kétévesből igazi tökös orvossá avanzsáló Carter dokit, de feltétlen meg kell emlékezni az űberrohadék Dr. Romanóról, az öntudatos néger orvost hozó Bentonról, a leszbikus-mozgáskorlátozott Laura Innes-ről és a nyolcadik évad végén elbúcsúztatott Dr. Greene-ről is.

Az állandó szereplők mellett kismillió ismert filmes arc tűnt fel kisebb-nagyobb mellékszerepben: játszott a sorozatban Bradley Whitford (Az elnök emberei), Lucy Liu (Charlie angyalai), Ray Liotta (Nagymenők), Sally Field (Testvérek), Ron Rifkin (Alias), Mariska Hargitay (Esküdt ellenségek), Ewan McGregor (Trainspotting), Thandie Newton (Spíler), Cynthia Nixon (Szex és New York), Danny Glover (Halálos fegyver), James Woods (Shark), Hal Holbrook (Az elnök emberei), Steve Buscemi (Maffiózók) vagy William H. Macy (Fargo) is.

vh01

Ahogy teltek az évek, egyre több veterán szereplő szállt ki a cirkuszból, és érkeztek helyükre újoncok, akiket vagy megkedveltek a nézők (Dr. Luka Kovac) vagy annyira nem (Abby, a nővérből orvossá váló alkoholista szerepében). Egy idő után a sorozat repetitívvé vált, nem tudta már annyira felkelteni a nézők érdeklődését a karakterek iránt, mint korábban, ilyenkor egy-egy régi távozó visszahozatalával kísérleteztek az írók, vagy például Carter Afrikába zavarásával, de ezek a húzások sem tudták feltámasztani a sorozat korábbi presztízsét.

A sorozat történetében számos emlékezetes epizódot láthattunk (gondoljunk csak a dr. Romano fejére zuhanó helikopterre, Greene távozására vagy a Quentin Tarantino rendezte Anyák napja című, a szokásosnál is véresebb részre), de negyedik évadot nyitó Ambush című epizódja még ezeken is túltett. John Wells ugyanis azt találta ki, hogy ezt a részt élőben adják majd le, mintha egy tévéstáb végigkövetné a sürgősségi osztály egy óráját. A keleti parti sugárzás után három órával a színészeknek meg kellett ismételniük a produkciót, hogy a nyugati parti nézők is részesei lehessenek az élménynek. A DVD-kiadáson ez utóbbi verzió szerepel, a keleti parti verzió kuriózumnak számít, csak egy amerikai hipermarket-lánc csomagolta bónuszlemezként a díszdoboz mellé. Ez az epizód 42,5 millió nézőjével a negyedik évad legnézettebb Vészhelyzet-része volt.

Mi jelenleg a tizennegyedik évadot fogyasztjuk az RTL Klub jóvoltából, (az évad a csatorna ígérete szerint még idén folytatódik), így az USA-ban ma este bemutatásra kerülő záróepizódot is csak majd valamikor 2010 környékén láthatjuk. A távozás oka egyébként prózai: a nézettség annyira lecsökkent, hogy egyszerűen nem éri már meg újabb részeket gyártani a sorozatból. A világ szinte minden országába eladott, és az amerikai tévés piacon is állandóan vetített sorozat egyes epizódjai 2-3 millió dollárból forognak, de a reklámbevétel a csökkenő nézőszám miatt alatta marad az elvásároknak. John Wells készítő szerint nem várható, hogy lesz spinoff, azaz az eredeti sorozat egyik karaktere köré épített testvérsorozat, mégpedig azért nem, mert a tavaly elhunyt Michael Crichton ezt nem akarta, és tiszteletben tartják a kívánságát.

vh04

A kisrutint és fizsóoldatot hétköznapi szavakká tevő dráma érdemei vitathatatlanok: emberközelbe hozott egy olyan szakmát, amit csak messziről, ámulattal szemléltünk addig, betekintést engedett az orvosok zárt világába (még akkor is, ha a sorozatban bemutatott esetek kezelése láttán jónéhány ovos kitért a hitéből az évek során), és számos olyan kényes témát is előszeretettel feszegetett, amiket az amerikai tévében előtte nem nagyon mertek, mint például az AIDS, a mai napig tapasztalható faji ellentétek, a közegészségügy aggasztó helyzete, a biztosítótársaságok kapzsisága, vagy az orvosi műhibaperek kettős megítélése. A jelenlegi mezőnyben egyelőre nincs hozzá hasonló hatású kórházsorozat, de az NBC máris forgat egy Trauma című orvosos szériát, ami realizmusában állítólag még egy lapáttal rátesz majd a nagy elődre.