Tekla
9 °C
16 °C

Összevonták a közmédiákat, létrejöhet az új ORTT

2010.07.22. 22:59
Elfogadták a médiaalkotmány azon részét, amely a Nemzeti Hírközlési Hatóság és az Országos Rádió és Televízió Testület összevonásáról, illetve a közmédiát felügyelő kuratóriumok összevonásáról szóló. Még nem tudni mekkora hatalma lesz az új médiahatóságnak.

Az Országgyűlés hétfőn 260 igen és 86 nem szavazattal fogadta el a médiát és hírközlést szabályozó egyes törvények minősített többséget  igénylő részeit a név szerinti szavazás során, amelyen nemmel szavazott az MSZP-, a Jobbik- és az LMP-frakció, de az ellenzéki politikusok egy része nem is volt jelen a voksoláson.

A fideszes Cser-Palkovics András és Rogán Antal öt elemes médiacsomagjának részeként parlement elé kerülő javaslat egyszerű többséget igénylő részeit 244 igen és 72 nem szavazat mellett fogadták el. A törvény szerint - amely kihirdetése napján lép hatályba - a hatóság a frekvenciagazdálkodásban és a hírközlésben részt vesz a kormány politikájának végrehajtásában, önálló hatáskörrel rendelkező szervei az elnök, a médiatanács, illetve a hivatal.

Sólyom után

A vélhetően Sólyom László megkerülése miatt csak most elfogadott médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvény legfontosabb döntése, hogy összevonja a hírközlési piacot, így a telefontársaságokat és a kábelszolgáltatókat is felügyelő Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az elektronikus médiát, a rádiókat és a televíziókat felügyelő Országos Rádió és Televízió Testületet. Az így létrejövő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak van egy médiatanácsa, amely tulajdonképpen a mostani ORTT-re bízott médiaszabályozási ügyekért felel.

Ha az államfő nem, akkor az MSZP fordul az Ab-hez

Az MSZP az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul a médiát érintő törvénymódosítás miatt, ha az "államfő nem teszi meg, ami a kötelessége" és nem kér előzetes normakontrollt, mondta Mandur László, az MSZP országgyűlési képviselője. Véleménye szerint a Fidesz azért húzta eddig az időt, hogy az utolsó pillanatban, a zárószavazás előtt nagy mértékben átírja a javaslatot, és ehhez kilenc indítványt nyújtott be.

Úgy látja, a zárószavazás előtti módosító indítványok tovább szűkítik a média mozgásterét. Példaként említette, hogy az etikai kódexet (közszolgálati kódexet) nem az Országgyűlés fogadná el kétharmados többséggel, hanem a médiatanács. Szanyi Tibor szocialista országgyűlési képviselő a sajtótájékoztatón - ahogy egy korábbi alkalommal is - ismét felmutatott egy szájkosarat, ezzel illusztrálva, hogy szerinte a törvény szájkosarat rak a médiára.

Az NMHH elnökét a miniszterelnök nevezi ki, méghozzá az ellenzék, egyes fideszes politikusok, illetve hazai- és külföldi szakmai szervezetek tiltakozása ellenére szokatlanul hosszú időre, kilenc évre. A törvény ezen pontját az LMP mellett a fideszes Révész Máriusz is igyekezett egy módosító indítvánnyal megváltoztatni, mondván célszerűbb lenne, ha egy 9 éves kinevezésről a parlament, és nem a kormányfő határozna, de javaslatát már a kulturális- és sajtóbizottságban leszavazták párttársai.

A médiatanács négy tagját és a hatóság elnökét a tervezet szerint az Országgyűlés választja, méghozzá szokatlanul hosszú időre, kilenc évre, a parlamenti pártok képviselőiből álló jelölőbizottság jelölése alapján.

A Washington Postban héten megjelent cikke szerint a médiatanács elnökét a miniszterelnök nevezné ki, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár szerint azonban ez egyszerűen nem igaz. A valóság mindkét állításnál bonyolultabb. Az amerikai liberális lap vélhetően összekeverte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöki címét és a Hatóság részeként működő Médiatanács elnöki posztját. A keveredés azonban nem véletlen: az NMHH elnökét a miniszterelnök nevezi ki a most elfogadott törvény szerint, és ő rögtön a Médiatanács elnöki címének jelöltjei is lesz, bár kinevezésére még rá kell bólintania az országgyűlésnek is.

Ha a kétharmados kormánytöbbség ellenére nem szavaznák meg mégse Orbán Viktor jelöltjét, az NMHH elnöke akkor is részt vesz a Médiatanács munkájában, bár nem szavazhat, de például ő hívhatja össze a médiát felügyelő testületet.

A hatóság elnökének címére a legesélyesebb egyébként Szalai Annamáira, az ORTT fideszes delegáltja, aki egyébként aktívan részt vett a törvényszöveg megalkotásában is.

Közös vagyon

Az eredeti tervekkel ellentétben nem négy, hanem nyolc fős lesz viszont az MTV-t, a Magyar Rádiót, a Duna Televíziót és az MTI-t is felügyelő Közszolgálati Kuratórium, amibe a módosítás szerint három tagot az ellenzék delegálhat, hármat a kormánypártok, kettőt pedig az Országgyűlés által kilenc évre választott, vagyis a jelenleg parlamenti erőviszonyok mellett a Fidesz jelöltjeivel feltöltött Médiatanács.

Erre azért volt szükség, mert az eredeti törvény alapján a Jobbiknak, az LMP-nek és az MSZP-nek meg kellett volna egyeznie két jelölt nevéről, és vélhetően nem találtak volna olyan médiajogban jártas szakembereket, akik mindhárom párt álláspontját megfelelően tudták volna képviselni.

A nemsokára létrejövő, összevont kuratórium a törvény szerint egyszerre felügyelné az összes közmédiát, bár a törvény szerint megmaradna a Duna Tv, az MTV, a Magyar Rádió és az MTI függetlensége is. Ez azonban erős túlzásnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a a közös kuratóriumon és felügyelőbizottságon túl a törvény visszaállamosítja a közmédiák vagyonának jelentős részét, és azt ezentúl a Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap kezeli, ahogy ez az alap kapja az éves állami támogatást is.

Vagyis az alap dönt bizonyos korlátozások mellett arról, hogy mely média mekkora költségvetésből gazdálkodhat az adott évben, sőt a műsorkészítéshez szükséges eszközök jelentős részét is az alaptól kell beszereznie a közmédiáknak.

Kihagyták a szakmai szervezeteket

A törvény rendelkezik még a 12 tagú Közszolgálati Tanács felállításáról is, amely legfontosabb feladata, hogy kidolgozza, és évről vére felülvizsgálja az összes közszolgálati intézmény számára kötelezően betartandó Közszolgálati Kódexet.

A kötelező szabályokat tartalmazó kódexet a történelmi egyházak, a kisebbségek és a határon túli magyarok, illetve tudományos szervezetek képviselői dolgozzák majd ki. A testületbe egy-egy tagot delegálhat a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Olimpiai Bizottság, az Országos Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Köztársaság települési önkormányzatainak szövetségei, illetve szervezetei, a Magyar Köztársaság által elismert nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzati szervezetei, a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban bejegyzett magyar kulturális szervezetek, valamint a családok érdekeit védő, illetve a fogyatékosokat képviselő, Magyarországon bejegyzett érdekvédelmi szervezetek. Ezen szervezetek jelentős része egyébként a Fideszhez, illetve a jobboldalhoz köthető.

Nem vesznek részt viszont a kódex kidolgozásában az újságírókat, a tévéseket vagy a közmédiában dolgozókat tömörítő szakmai szervezetek, vagy éppen a szakszervezetek.

Még ősszel visszatérnek rá

Az országgyűlés eddig a médiaalkotmánynak nevezett törvénycsomag két részét, az Alkotmány 61. paragrafusának módosítását, és a most elfogadott, a hírközlésről és a médiáról szóló törvények módosítását fogadta el. A sajtószabadsággal foglalkozó törvénytervezet általános vitáját szerdán tartották, de erről, a legnagyobb felzúdulást kiváltó részről már csak az új ülésszakban, ősszel szavaznak majd.

Így egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogköre kiterjed-e a nyomtatott sajtóra és az internetre is, hiszen ezeket a rendelkezéseket az a törvény tartalmazza. A szeptemberre halasztott törvénytervezet miatt nem csak az ellenzék, de az EBESZ és több külföldi szakmai szervezet is tiltakozott, mivel az véleményük szerint korlátozza a sajtószabadságot.

Az NMHH jogkörének esetleges kiterjesztése egyébként ellentmond az uniós irányelveknek is, mivel a médiahatóságok működését éppen a frekvenciaszűkösség, illetve az állami tulajdonban lévő frekvenciák használata indokolja, az internet vagy éppen a nyomtatott sajtó esetében azonban nincs olyan a véleménynyilvánítás szabadságát vagy éppen a szabad versenyt korlátozó tényezők, amelyeket állami szerepvállalással kéne jó irányba terelni.