Jól fogytak az amerikai sorozatok Európában

2010.10.12. 11:14
A MIPCOM ötnapos programja 12 000 eladót, vevőt, újságírót, producert és más szakmabelit érdekel, számos kísérőrendezvénye van, bemutatókat, vitafórumokat tartanak, de a lényeg az utolsó két napra koncentrálódik – ekkor vásárolnak a (főleg) európai vevők (leginkább) amerikai sorozatokat.

Cannes-ban nemcsak nemzetközi filmfesztivált, hanem tévés vásárt is rendeznek évről évre – az egyik ilyenen vásárolta meg Friderikusz Sándor annak idején az Izaurát, és adta el a magyar tévének később, legalábbis ezt állítja könyvében.

TRPar3506098

A Hollywood Reporter kiküldött tudósítója szerint 2007-ig szinte csak mosolygós arcokkal lehetett találkozni a vásáron, az európai programigazgatók szórták a pénzt, a tengerentúli gyártók meg alig bírták összegereblyézni a bankjegyeket. A gazdasági válság ennek az iparnak is alaposan betett, az utóbbi három évben egyre csökkenő eladásokról és sokkal keményebben alkudozó tévés főnökökről lehetett beszámolni, ráadásul a piac is egyre inkább átalakult, mert megjelentek az országfüggetlen gyártók.

Három év alatt jelentős átalakuláson ment át a tévéipar, az amerikai stúdiók egyre több sorozatot forgatnak európai partnerekkel, egyrészt anyagi megfontolásból, másrészt pedig azért, mert egy-egy hazai színész szerepeltetése az adott sorozatot sokkal könnyebben adja el mondjuk a német piacon. A Spartacus – Vér és homok című sorozattal a piacra berobbanó Starz nevű amerikai kábeles adó például kifejezetten előszeretettel vásárol Európából.

Ők vetítették a nálunk forgatott Katedrális című minisorozatot és annak ellenére rendeltek egy a Borgiákról szóló szériát, hogy a nagyágyúnak számító, fizetős mozicsatorna, a Showtime is ugyanezt a témát dolgozza fel (szintén Budapesten) Jeremy Ironsszal a főszerepben. A Katedrálist nemzetközi stábbal forgatták, de európai pénzből, ráadásul anélkül, hogy bármilyen szerződést is aláírtak volna a tengerentúli vetítésekre – a Scott films (Sir Ridley Scott és öccse, Tony cége) ugyanis biztos volt abban, hogy lábon is el tudják adni a Ken Follett bestselleréből készült minisorozatot. Igazuk lett.

Az idei MIPCOM-on az európai produkciók iránt az elmúlt három évben tapasztalt erősödő érdeklődés kissé alábbhagyott, ezt nagyjából annak lehet betudni, hogy itt inkább rövidebb, 4-8 epizódos minisorozatokban gondolkodnak a gyártók, nem az USA-ban hagyományos 13-22 részes évadokban.

Az amerikai stúdiók viszont erőtejesebb marketinggel vezették fel idei kínálatukat, mint a korábbi években, szinte minden nagy stúdió fel tudott vezetni egy-egy olyan szériát, amit a nagy európai piacok (Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország) azonnal megvásároltak. Ilyen például a véletlen szuperhőssé váló átlagcsaládról szóló No Ordinary Family, a hetvenes évek egyik klasszikus rendőrsorozatának újrája, a Hawaii Five-0 (ez nemsokára a Tv2 műsorán nálunk is látható lesz) vagy az NBC idei nagy durranásának szánt The Event című scifi.