Maffiózók Középföldén

A Trónok harca 1996-ban jelent meg, azonnal világsiker lett, az azóta hétrészesre bővült-bővülő sorozat (amelyből egyelőre négy könyv jelent meg, de idén nyáron jön az ötödik) eddig hétmillió példányban fogyott. Ez persze meg sem közelíti a Gyűrük ura-trilógia eladási adatait (kb. 150 millió példány), de rajongótábora legalább annyira lelkes, mint a fantasyetalonként emlegetett Tolkien-műveké.

Amikor az HBO 2009-ben bejelentette, hogy megfilmesíti a regényfolyamot, ez a tábor egyrészt hálát rebegett, másrészt azonnal aggódni kezdett, mert első blikkre elképzelhetetlennek tartották, hogy egy ilyen összetett történetet úgy filmre (ebben az esetben tévére) lehessen vinni, hogy pont azok a kulcspontok ne sérüljenek, amiktől A Tűz és Jég dala ciklus az lett, ami lett.

Lovagok és társaik

A képzeletbeli Westeros (és Essos) nevű földrészen játszódó, a valós középkorra emlékeztető környezetbe helyezett dráma sztorija legalább annyira bonyolult, mint Tolkien regényei, csak itt a mitológiai lények helyett lovagokról van szó, egy belharcoktól tépett királyságról, intrikáról, árulásról, történelmi bűnökről és azok megtorlásáról és így tovább. Mintha a 12-13. század európai történelmét olvasnánk, csak a szereplők neve tűnik idegennek.

A Trónok harcának sztoriját nem könnyű összefoglalni pár mondatban, de nagyjából arról szól, hogy az északon hatalmas fallal, délen vékony tengerszorossal határolt Westerosban béke honol egy ideje, pontosan azóta, hogy Baratheon király és hű csatlósai magukhoz ragadták a hatalmat, és véget vetettek az előző király zsarnokságának.

A béke csak a felszínen az, a trónfosztott Targaryen dinasztia utolsó két leszármazottja nem adta fel a küzdelmet, a király politikai házassága romokban hever, minden rablólovag arra vár, hogy kiboruljon a bili, és a hatalmasok csak egy dolgot szeretnének megkaparintani: a trónt, amit évszázadokkal azelőtt kovácsoltak kardból. Ez így persze a felszín, kb. úgy, mintha a második világháborút úgy foglalnánk össze, hogy a németek megpróbálkoztak a világuralommal, de nem jött össze nekik.

Csak tiszta forrásból

A rajongók félelme, úgy tűnik, felesleges volt. Az HBO első dolga az volt, hogy George R. R. Martint felkérte executive producernek, és két olyan írót adott mellé, akik a könyveket alaposan ismerték és szerették. A ma 62 éves szerző könyveit korábban is szerették volna feldolgozni, de egy olyan tervezettel sem találkozott, ami elnyerte volna tetszését, ő pedig nem volt hajlandó kompromisszumot kötni.

Az HBO ajánlata viszont semmi ilyesmit nem tartalmazott, sőt: szabad kezet adott Martinnak a történet strukturálásában. A jelenlegi tervek szerint a sorozat első évada a Trónok harca című első kötetet öleli fel tíz részben, ha pedig a kábeladó elégedett lesz azzal, amit kap, jöhet a többi könyv is (Martin már jó előre jelezte, a harmadikat két évadban képzeli el), és az HBO-nak egy időre megint lesz a Maffiózók és a Drót vonalán mozgó, nagyregényre emlékeztető epikus sorozata.

Volt pénz mindenre

A sorozat első évadát Belfast mellett és Máltán forgatták, rengeteg külső helyszínt használtak, hatalmas belső és külső díszletet építettek, a forgatáson több száz helyi szakembert, iparost, kézművest alkalmaztak, hogy minden részlet a lehető legpontosabb legyen, de megfeleljen annak a világnak is, amit Martin a könyvekben elképzelt, és iszonyú részletesen leírt. A produkció minőségét a Rómáéhoz hasonlítják a szakmabeliek, ahhoz a sorozatéhoz, amelyben a legendák szerint még a háttérben egy másodpercre feltűnő statiszták bugyellárisaiban csörgő fémpénzek is pontos replikái voltak a korabeli érméknek.

A költségvetés is a Rómáét veri: előzetesen ötmillió dollárról volt szó epizódonként, de nem hivatalos források szerint a marketingköltségekkel és mindennel együtt leginkább a nyolcmillió tűnik valós büdzsének. Ilyen költségvetéssel csak fizetős kábelcsatornák dolgoznak, egy-egy Helyszínelők-epizód hárommillióból simán kijön. A minőségbeli különbséget azonban meg kell fizetni, a Trónok harca esetében nem fog senki felkiáltani, hogy ez csak egy makett, az illúzió tökéletes, valós, a Westerost északról határoló jégfal vagy a részletesen kidolgozott várak és kastélyok láttán tátva marad a száj.

A-lista helyett látvány

Először kicsit furcsa volt a szereplők névsorát böngészni, hiszen Sean Beanen kívül igazán nagy névvel nem találkozhatunk a sorozatban. Mark Addy, Lena Headey, Kit Harrington, Nikolaj Coster-Waldau vagy Jason Momoa nem számít A-listás színésznek. Ez csak elsőre tűnik furcsának (ilyen nagy költségvetésbe általában belefér egy-egy húzónév), de ha választani kell egy szegényesebb látványvilágú, de Brad Pittet lovagi páncélba öltöztető sorozat vagy egy lenyűgöző kulisszákkal operáló, a látványával magával ragadó széria között, amiben nem sok ismerős arc van, habozás nélkül az utóbbi mellett tesszük le a voksot.

A Trónok harca egy véres és kegyetlen kort bemutató, nagyívű sorozat lesz, amiben nincsenek csak jó és rossz karakterek, mindenkinek megvan a maga oka arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Több intrikával és szarkavarással találkozunk benne, mint egy 24-évadban, a történet legalább annyira szerteágazó és lebilincselő, mint a Drót bármelyik évadáé volt, a fantasyműfaj elemei pedig nem olyan tolakodók és idegesítően giccsesek, mint az ilyen filmekben szokásos. A sorozatot április 18-ától vetíti az HBO, amely hétfő este negyedórás prológusban mutatja be, mi is várható.