Izland lesz a médiamennyország

Az izlandi parlament tavaly egyhangúlag elfogadta az IMMI-t, most a kormány dolgozik a törvényen. Mikor készül el vele?

Smári McCarthy

Legalább egy évig tart a törvények előkészítése, mert sok tényezőt kell figyelembe venni. De hogy mikortól számít az egy év, azt nehéz megmondani. A kormány egyetlen félállású alkalmazottat állított a feladatra, mert a költségvetésben nincs meg  a szükséges anyagi fedezet. De a kutatás, amit még el kell végezni, nem olyan hatalmas, én nyolcmillió koronás költségről (8 millió forint) hallottam, ennyi hiányzik a törvény elfogadásához. Időközben én Európát járom körbe, próbálok kutatási partnereket találni, terjeszteni az igét, próbálok támogatást szerezni az Európai Parlamenttől. Mert azt gondoljuk, hogy az egészet globális kontextusba tudjuk helyezni.

Tényleg azt gondolja, hogy egy Izlandhoz hasonló kis ország globális hatást tud kifejteni? Hogy befolyása lehet arra, hogyan gondolkodnak az USA- vagy Németország-méretű nagyhatalmak?

Teljes mértékben. És még csak azt sem gondolom, hogy ebben bármi arrogancia lenne. A gyakorlatban azt látjuk, hogy a nagy országok lassan mozdulnak, ott nehezebb elfogadtatni az új ötleteket. Azok a rendszerek a lassú, megfontolt mozgásra épülnek. A kis országok viszont gyors mozgásra képesek, már ha úgy döntenek. Hogyha egy olyan kis országot, mint Izland, gyakorlótérként használunk, nagyon gyorsan kideríthető, hogy mi működik, és mi nem, és a gyakorlat más országokban is bevezethető.

Van hivatalos visszajelzés azokból az országokból, ahová eddig ellátogatott?

Az Európai Parlament több tagja is támogat minket. Kaptunk kérdéseket a szlovén parlamenttől, az olasz parlamentben is van, aki mögénk állt, és az egyetemi szférában is, főleg Németországban. Az még nagy kérdés, és részben azt szeretném kitalálni, hogy ez a támogatás milyen mértékben fordítható át cselekvésre egy olyan országban, mint például Magyarország, ahol jelenleg elég aggasztó a helyzet.

Ne is mondja.

Jó, akkor mondom. Magyarország rengeteg érdekes dolgot vitt véghez a kilencvenes évek elején. Totalitáriánus rendszerből viszonylag modern demokráciává vált, és ez emberi jogi szempontból csodálatos. De most az a helyzet, hogy Észak-Afrika van a csúcson, miközben Magyarország visszafordul a felszabadulás útján. Amióta itt vagyok, azóta próbálom megérteni, milyen motiváció állhat e mögött. Miért békültek ki hirtelen az emberek a polgári jogok korlátozásával? És nekem úgy tűnik, bár lehet, hogy tévedek, hogy arra számítottak, hogy a civil jogok megteremtésével a gazdasági fejlődés is eljön. De ez nem történt meg, ők meg valószínűleg azt mondják, rendben van, ez a szabadságosdi nem is olyan fontos.

Azért ez még mindig demokrácia.

Mégis azt hiszem, Magyarországnak most vissza kellene fordítania ezt az egészet. Meg kellene őrülnie, bizonyos értelemben.

Az izlandi kezdeményezés különböző elemeit különböző országok jogi rendszereiből szedték össze. Lehet ebből koherens, használható, gyakorlatias törvényt alkotni?

Természetesen szükség van változtatásokra. De az alapötlet az volt, hogy megnéztük, mik a legnagyobb problémák, amelyekkel a médiának szembe kell néznie. Aztán szemezgetni kezdtünk, melyik ország hogyan oldotta meg ezeket a gondokat. Persze vannak köztük még megoldatlanok is, de amelyikkel sikerült megbirkózni, ott léteznek egészen elegáns megoldások is.

Mondana példát?

Például a forrásvédelem kérdése, ami nagyon fontos, ha szeretnénk olyan információhoz jutni, amit az emberek egyébként félnének nyilvánosságra hozni. Svédországban például háromszáz éve kitűnő forrásvédelmi törvények vannak életben. Aztán időben hozzánk közelebb ott egy belga törvény, ami a kommunikáció védelmét szabályozza. Az is hasznos, ha például a lehallgatást jogilag is szabályozzák. A kommunikáció védelme alapvetően az újságíró joga arra, hogy ne hallgassák le a beszélgetéseit. Szóval vannak egész jó törvények, és a kérdés persze az, hogy összeilleszthetők-e egymással. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a javaslataink összhangban legyenek az uniós szabályozással – ez azért fontos, mert Európába szeretnénk exportálni az ötletet. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy Izland valószínűleg csatlakozik majd az EU-hoz, akár tetszik, akár nem, így mindenképpen harmonizálnunk kell a törvényeket. A másik szempont, hogy itt nem egyetlen törvényről van szó. Izlandon például arra számítunk, hogy [az IMMI életbe léptetéséhez] tizennégy törvényt kell majd megváltoztatni. Ez érdekes feladat lesz.

Ha másvalaki akarja adaptálni, talán még több változtatásra lesz majd szükség.

Nem is feltétlenül az implementáció a fontos, hanem a filozófia. A mostani, szólásszabadságot védő garanciák a francia és az amerikai forradalmak után léptek életbe, és azóta egy fikarcnyit sem változtak. Azóta lezajlott az ipari forradalom, néhány világháború, most itt az internet, és az egész felállás megváltozott. Ha nem változtatunk a szabad szólásról alkotott álláspontunkon, akkor elveszítjük azt. Ha más miatt nem, hát a technológiai változások miatt.

Hogy működik majd a dolog a gyakorlatban? Ha életbe lép Izlandon az IMMI, hogyan tud megvédeni engem?

Különböző helyzetekben különböző hozzáállás szükséges. Ahogy tudom, az Index teljes egészében online üzemel, nincs nyomtatott kiadása. Ez azt jelenti, hogy vannak webszerverei valahol, valószínűleg Magyarországon. Így ha Orbán Viktor úgy dönt, hogy ön mondott valamit, ami neki nem tetszik, igazán semmi nem állíthatja meg a kormányzatot abban, hogy elkobozza a szervereket, és eltüntesse az újságot.

Azért vannak jogi akadályok egy ilyen lépés előtt.

Igen, de létezik sokféle mechanizmus, amivel ezt el lehet érni. Ha viszont a webszerverek Izlandon vannak, már magasabb a belépési küszöb.

Ennyi? A webszerverek hosztolásán múlik minden?

Egy másik szempont: ha egy céget Izlandon jegyeznének be, az a cég az ottani törvények szerint működne. Ami azt jelenti, hogy ott van a védelmi bázisa, és ha valamiért beperlik, az ügyet izlandi bíróság tárgyalná. Ez előnyös, ha az izlandi törvények olyan módon változnak, hogy a szólásszabadságot jobban védik.

Miután az izlandi törvényt elfogadják, és én oda költöztetem a szerveremet, ott közlök valamilyen tartalmat, amit magyaroknak szánok, a mostani magyar törvények alapján Magyarországon ugyanúgy felelősségre vonható vagyok érte, mint korábban, igaz?

Igen, ez igaz. Minden lehetséges esetet nem tudunk megoldani. Nincs varázslat. De legalább a megoldhatók egy részét igyekszünk megoldani. Még ha megvalósítjuk is az összes álmunkat, és a világ legjobb médiatörvényét alkotjuk meg, mindig lesznek a világnak olyan része, ahol például újságírókat ölnek meg. Nem lesz egyszerű. Mi csak annyit tehetünk, hogy megemeljük a lécet. De a magyar médiatörvényben nagyon sok rész van, ami ellenében megy az európai direktíváknak. Könnyű azzal érvelni, hogy ez nyilvánvaló  veszélyt jelent a demokráciára.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!