Uj Péter nem követett el bűncselekményt

Hétfőn végképp lezárult a szarbor-botrány: a Kúria felülvizsgálati eljárásának végén bűncselekmény hiányában felmentették Uj Pétert. Az Index egykori főszerkesztőjének ügye apróságnak indult, de a végén akkorára nőtt, hogy segített kirajzolni a sajtó- és véleményszabadság európai határait.

Uj Péter egy Népszabadságban megjelent Szerdájában szarnak nevezte az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház aszúját. A Kereskedőház feljelentette, aztán jött a persorozat, amit így foglal össze az Uj Pétert képviselő TASZ blogja:

Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a bor leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót, majd a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet. Az Uj Péter jogi képviseletét ellátó TASZ az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitte. Álláspontunk szerint véleményét, és annak stílusát bárki, az újságíró is, szabadon választhatja meg. A tokaji borra vonatkozó vélemény ráadásul fontos közügy: egy államilag finanszírozott kereskedőház termékéről és tevékenységéről szólt.

A strasbourgi bíróság 2011 nyarán hozott ítéletében azt mondta ki, hogy mivel a jogi személyeknek nem is létezhet becsületük, ebben az értelmezésben becsületsértés nem is valósulhatott meg. Az indoklás szerint valaki becsületének, emberi méltóságának védelme jogszerű korlátja lehet a szólás szabadságának, de egy gazdasági vállalkozásnak nincs becsülete, csak legitim gazdasági érdekei. Egy cégnek nincs morális énje, így méltósága se.

Ezt a sort zárta le a hétfői Kúria-döntés.

Aki lusta rákkatintani és elolvasni az egész Szerdát, annak itt van a szarozós szakasz:

(...) a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar!

Tízből kilencszer a Tokaj Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzeti Büszkeséget és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális elvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék.

Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit (alattvalóit) a görénykurzus fél liter alkoholtartalmú italon keresztül.