Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA tévénézők észre sem fogják venni, hogy a Marslakók június 29-én nyári szünetre ment, a Nielsen elektronikus nézettségmérési adatati szerint ugyanis alig mérhető azok száma, akik még mindig figyelemmel kísérik a fiktív szerkesztőség mindennapjait. Ahogy arról már a múltkor írtunk, az M1-nek igen jól jött a foci Eb, mert így az esti főműsoridőben sikerült végre a 15 százalék fölé tornásznia a nézettségét – ami háromszorosa volt a 18-49 éves korosztályban megszokottnak.
A távkapcsolók korában azonban a futball nem jelentett megváltást a Marslakóknak. Jáksó László félnél is amatőrebb szappanoperája ugyanis nem csak a főműsoridőből csúszott le a híradó előtti műsorsávba, hanem a nézettsége is az alig mérhető kategóriába került. A Marslakók esti adásai heti átlagban 1,1 százalékos közönségarányt tudtak összehozni a 18-49-es korosztályban, ami átlagosan 12 ezer nézőt jelentett – de volt olyan nap, amikor mindössze 0,5 százalékos közönségarányt volt képes produkálni, ami 4977 nézőt jelentett. Korábban azért a Marslakók ebben a kereskedelmileg fontos célcsoportban 28-48 ezer nézőt össze tudott gerebélyzni.
Ezen az országos adónál megdöbbentően alacsony eredményen a teljes lakosságban mért nézettség sem sokat segített. A Marslakók heti átlagban 92 ezres nézettséget ért el, ezen belül a keddi napon csak 75 ezret – azaz az átlagos közönségarány is a három százalék alatt maradt, miközben a tavaszi mérések még azért kimutattak 150-180 ezer nézőt. Az adófizetőknek adásonként 5,9 millió forint plusz áfába kerülő sorozat botrányosan alacsony nézettsége annál is kínosabb, mivel annak indulásakor tíz százalék körüli közönségarány volt a – szerződésben persze nem, csak a PR-anyagokban rögzített – elvárás.