Csak egy kör maradt a közmédiából

Mintha egy mlm-rendszerű kisegyház ifjúsági tagozata a Star Trekből akarna random jeleneteket bemutatni: minden ultraviolában vibrál, fehér kezeslábasba bújt fiatalok mosolyogva Ipadeket osztogatnak, és közben patakcsörgedezéssel és elektronikus széllel kevert pánsíp szól. Sokáig nem tudom, mit is gondoljak, de aztán eszembe jut, hogy a rémület a legmegfelelőbb kifejezés.

A sötétben elszórt fehér kanapékon újságírók, a közszolgálati média felsővezetői, meg persze magasrangú állami vendégek ücsörögnek, pont olyan kíváncsian, ahogy a Bed Beachen szokás este tíz előtt, amikor még nem tudni, hogy Tequila Sunrise akció lesz aznap este, vagy inkább egyet fizet kettőt kap Cuba Libre promóció.

Az első sokkon már túlvagyok. A Pirx kapitány statisztáinak, vagy inkább vágóhídi segédmunkásnak öltözött hoszteszlányok pár perce arra próbálták rávenni a vendégeket, hogy egy vázányi vizet töltsenek bele a stúdió szélén felállított akváriumba. Csak úgy performansz jelleggel, hogy a természet mesterséges újrateremtését szimbolizálják. Vagy csak bealgásodott a programigazgató akváriuma, nem tudom.

A stúdió közepén nem lehet nem észrevenni azt a hatalmas kockát. Fehér. Egyszerű. Áttetsző. Talán a mumifikált Steve Jobsot rejti? Vagy nemsokára beeresztenek fél tucat bevadult australopithecust, hogy előadjanak pár élőképet a 2001 Űrodüsszeiából? Megannyi kérdés cikázik az UV-fényben, de végül csak egyetlen egy marad, amit ki is mer mondani valaki, pár fehér kanapéval arrébb: vajon van még abból az isteni káposztás párnácskából a büféasztalon?

Az emberi értelem határait feszegető kérdés örökre megválaszolatlan marad, mert hirtelen elhallgat a pánsíp, csak valami ezoterikus alapzörej marad. Az ütemes koccanás és a vibráló csikorgás zenéje. Nagyon mély, és sokat sejtető. Pont, mint a mikró, amiben túl nagy tányér levest akarnak melegíteni.

Egy fényalak ereszkedik a fehér kockára, a középvezetők már eksztázisban mantrázzák a közszolgálatiság és a megújulás szavakat, én pedig azon gondolkozom, hogy ez most egy újabb Cirque de Soleil-hakni, vagy tényleg azt a hoszteszlányt lógatták fel a doboz fölé, aki a legkésőbb érkezett. Nem látszik ugyanis pontosan a robotlámpák fényében.

De persze ez egy amolyan interaktív performansz, ahol a közönséget is bevonják a művészet születésébe, ezért fémhuzalok ereszkednek alá, hogy mindenki együtt, egyszerre húzhassa fel a nagy fehér dobozt. Hogy kiderüljön, mi van alatta. És húzzuk, együtt, pánsípkisérettel, mintha mindannyian a Vidám Vasárnap legrémisztőbb pillanatába dermedtünk volna. Most már érzem, sőt tudom, hogy a doboz alatt Németh Sándor kuporog ugrásra készen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bőrkiadásával. A robotlámpák az ég felé ágaskodnak. A közszolgálati média szemében kigyúl a teleshopos áhítat.

De nem, végül csak egy fénykört rejt a doboz. Az újságírók nem értik, mintha valaki nem messze hangot is adna a csalódottságának, hogy bassza meg, ha legalább egy kosár káposztás párnácska lett volna alatta. Pedig a kör az maga a természet. A tökéletesség. Ami mégis mesterséges. Vagy legalábbis valami ilyesmiről van szó, de az újból erőre kapó jóga cd miatt nem értem pontosan.

Az azért kiderül, hogy a köztévé új arculatának megtervezésekor a négy őselem volt a kiindulási pont. Előbbről nem is kezdhették volna a történetet, az biztos. Szó esik a prezentációban aranymetszésről, Da Vinciről, a Fibonacci-számsorról, ja és misztériumról, meg szakralitásról. Egy ideig arra gyanakszom, hogy ennyi emelkedett hülyeség után eljutunk Dan Brownig is, és Tom Hanks üzeni majd a Da Vinci-kód forgatásáról, hogy Hi, I'm Robert Langdon, and You are watching MTVA.

De inkább még érkezik pár színes ruhás háttérénekes, aztán a közönségnek csettinteni kell, hogy megtörténjen a csoda. Persze csupa nagy betűvel, de azért sem írom úgy. A csoda azt hiszem az, hogy a háttérénekesek kitartják a tercettet, ráadásul mindannyiukon ugyanolyan fehér sapka is van.

És persze ott van még az MTVA új arculata is, ami ugyebár a körön alapul, meg a négy őselemen, de nem digitális ámulat csak, hanem meg is építették pvc-ből, mert az olyan természetes. És végül az egészet leejtették a landmarkba, így lett ez igazi landart, hogy olyan szavakat is használjak, amiket csak azok ismernek, akik legalább egyszer eltévedtek már részegen a Velencei Biennálén. Amúgy ez az egész azt jelenti, hogy a bazi nagy logókat elvitték a pusztába, és ott fotózták le őket, ahelyett, hogy képeslapokra photoshoppolták volna digitálisan.

És ahogy véget ér a performansz, sőt mint megtudtam pörformansz, elkezdődik a sajtótájékoztató: Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója szalad fel a frissen leleplezett színpadra, az M1, a Kossuth Rádió, a Duna Televízió és az MTI hatalmas poliuretán logója elé, hogy összegezze mindazt, amit az új vizuális elemek kifejeznek. Meg szimbolizálnak.

Kiderül, hogy a közszolgálati média most már tényleg egy vallás, sőt szekta: egy család annak, aki családra vágyik. Közösség a közösségi oldalak virtuális világában.  Webkettes tartalomszolgáltató, aki nem tolakszik, és nem könyököl a közönségarányért. Csak ott van, ha informálni, tanítani, szórakoztatni kell. Magyarország legnagyobb tartalomszolgáltatói porfóliója. Köszöntjük az elnök asszonyt.

És ahogy az új logók szimbólumrendszere is mutatja az MTVA ezentúl egy tiszta, manipulációmentes forrás lesz a mindennapokban. És akkor kigyulladnak a fények, és még hallom, hogy valaki azt mondja, hogy azért a töpörtyűs pogácsa sem volt ám olyan rossz.