A kommentelés a férfi dolga

A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE), a Mandiner és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) beszélgetésre hívta meg a kommentelés és annak jogi- társadalmi- és egyéb elfogadottsága iránt érdeklőket, gondolván, egy konstruktív beszélgetésből túl sok baj nem lehet, sőt, még a végén valami jó is kisülhet a dologból. A Magyar Telekom székházában a plafonra aggatott színes esernyők várták az embert, komolyan attól tartottam, valamelyik középvezető Mary Poppinsként száll alá majd az ajtó mellé kitett asztalon vigyorgó szendvicshalomhoz, de nem volt ilyen szerencsém.

A troll bajszos vidéki férfi

Ennél sokkal viccesebb és érdekesebb volt a konferenciát nyitó Ipsos-Origo közös felmérés ismertetése, amiben a kommenteléshez való hozzáállást vizsgálták a 18-49 évesek körében. A célcsoport kialakításakor menten egy bonyolult kérdéssel kezdtek: tetszett-e hallani a kommentről? Aki nem, kapott egy csokinyulat, és mehetett vissza read only üzemmódba, akik viszont igennel feleltek, nagyszerű adathalmazt szolgáltattak a felméréshez.

Én például soha nem gondoltam volna, hogy a budapesti nők leginkább csak olvassák a kommenteket, és nem szívesen szólnak hozzá a kialakult beszélgetéshez, de ha mégis, akkor nem fárasztják a többi olvasót trollkodással, lényegre törnek, és nem szoktak elsőzni. Ezek szerint a Szily Lacit a kismamafórumokról kiutáló anyukák vagy mind vidéken élnek, és akkor feleslegesen rettent meg egy bohó megjegyzése nyomán beígért retorzióktól, vagy mind női néven író férfi, és akkor sokkal nagyobb volt a baj, mint hitte.

Az igazi magyar trollok a megkérdezettek 16 százalékát adták ki, ami elég nagy szám ugye. Szinte mind vidéken élnek, mind férfiak, és csak azért kommentelnek, hogy felbosszantsák a diskurzust folytatókat, vagy a cikkek, posztok íróit. A trollkodás egyébként nem magyar találmány, miért is lenne az, az internet többi szegletében már akkor divat volt valakit csak a hecc kedvéért elküldeni a búsba, amikor a mi provokatőreink még a csattogós lepkét tologatták a játszótéren. Még érdekesebb volt, hogy arra a kérdésre, hogy ha megszűnne a névtelenséget garantáló kommentelési lehetőség, azaz csak rendes névvel lehetne acsarkodni, vajon hányan hagynának fel a tevékenységgel. Igen, a válaszadók pont 16 százaléka – bár az nem derült ki, milyen átfedés van az önjelölt trollok és a nevesítéstől rettegők csoportjai között.

Az átlag magyar kommentelő egyébként inkább olvas, és keveset ír, 56 százalékukat zavarja a fletózás, a trágárság 46 százalékukat, 37 százalékuk nem bírja, ha cigányoznak a kommentekben, de sokkal toleránsabbak a zsidózással szemben, amit csak 27 százalék jelölt meg zavaró tényezőként. A kommentelést viszont elsöprő többségük alanyi jognak tartja, és nem szereti, ha ebben korlátozzák, ezzel párhuzamosan azt szeretnék, ha valamiféle szűrő azért működne, és mondjuk a "sixx, a büdös kurva anyádat" néven ne lehessen felhasználót regisztrálni (ezt jómagam is lelkesen támogatom.)

A külső befolyást (moderálás, előmoderálás, kitiltás) sokan elfogadják, sőt, szükségesnek tartják, de sokkal szívesebben vennék, ha kommentek szűrésére a közösség bevonásával kerülne sor. Egyfajta pontrendszert vagy személyes szűrőt tartanának üdvözítőnek az autokrata, fentről jövő, „erős kéz lecsap" elv helyett, ami általában az olyan felületekre jellemző, ahol lehet kommentelni. Ez ugye azt jelenti, hogy ha valami olyasmi kerül ki az oldalra a kommentekben, amit a bloggazda vagy cikkíró nem tart odaillőnek, akkor töröl, az elkövetőt meg vagy kitiltja (egy napra, egy hétre, örökre), vagy nem.

A pontozásos rendszer lényege az lenne, hogy az olvasók egymás véleményét értékelnék, és aki nem kap elég piros pontot vagy napocskás matricát, az egy ideig nem kommentelhet. Ebből nőhet ki az önszabályozás is csodálatosan, azok ugyanis, akiknek a véleményét nagyra értékelik társaik, bizonyos szinteket elérve (hat napocska és két piros pont) már az adott szemétdomb véleményvezéreként meghatározhatják, kiről mikor kerül le a rontás. Ez persze a gyakorlatban nem biztos, hogy ilyen flottul működne, de abban a konferencia szinte  minden megszólalója egyetértett, hogy a jelenlegi helyzetre nemcsak a társadalom, de a jog sincs felkészülve, ami viszont egyre nagyobb problémát jelent a tartalomszolgáltatóknak.

A komment az olvasói levél?

A mit kezdjünk a kommentelőkkel kérdéskör az internet kialakulásával egyidős, ahogy voltak olyan felületek, ahol az ember véleményt nyilváníthatott, olyanok is akadtak, akik csak azért szóltak hozzá egy témához, hogy felidegesítsék a békésen beszélgetőket. Ha ebből indulunk ki, addig volt jó világ, amíg magunkra nem szabadítottuk a világhálót, amit egyszerre lehet ellenőrizni (hiszen megőriz mindent, amit egyszer leírtunk), és tátott szájjal bámulni szilaj ámokfutását – mondott valami hasonlót, de sokkalta viccesebbet Békés Márton történész, aki saját bevallása szerint egyszerre gyűlöli és imádja az internetet, talán pont ezért is.

Puzsér Róbert ennél sokkal, de sokkal messzebb ment, és vehemens szónoklatban hasonlította a trollokat az ókori városállamokra rontó barbárokhoz, akik ellen falat kellene emelni. Uj Péter közbevetése, miszerint a falat azért frankón bebukták eleink, nem nagyon érdekelte, és egyfajta IQ-cenzust javasolt,  egy internetigazolványt, amit csak azok érdemelnek ki, akiket egy bizottság (?) arra érdemesnek tart. Puzsér habitusából kiindulva nem kehet tudni, mennyire gondolta komolyan, amit mondott, csak remélni merjük, hogy nem teljesen.

A jog egyelőre nincs felkészülve arra a helyzetre, amivel a blogok és a kommentelhető cikkek szembesítik, mondta Dr. Bodolai László, az Index.hu jogásza, aki szerint a jogalkalmazók  a magyar internetezés hajnalán nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy mindenki mindenütt a vakvilágba üvölthette véleményét, ami a szóval ellentétben szépen meg is maradt. Csak idő kérdése volt, mikor perelnek be egy tartalomszolgáltatót jogsértő tartalmak miatt, amiket a jog nem tudott hová tenni, és a mai napig nem képes olyan kategóriába besorolni, amire világos, érthető jogszabályok vonatkoznak.

A komment nem szerkesztett tartalom, de megjelenhet szerkesztett felületen, amire a bíróság lecsaphat, mert felelőst muszáj találni minden olyan esetben, amikor személyhez fűződő jog megsértése miatt, illetve rágalmazás, becsületsértés  miatt indul eljárás. A hatályos jogszabályok az anonim felhasználót védik, a tartalomszolgáltatókat viszont büntetni igyekeznek azért, mert valaki az ő felületükön mondott valamit. A bíróság a legkisebb ellenállás irányába mozdul el, egy emailcím alapján beazonosítani valakit sokkal nehezebb, mint a szolgáltatót megtalálni. A rendőrség az ilyen feljelentések esetében korábban kikérte az ip-címeket, és amikor nem kapták meg (arra való hivatkozással, hogy az személyes adatnak minősül, így a szolgáltató nem őrzi meg), hagyták a fenébe a dolgot. Most már azonban kiokosodtak, és kiszállnak a szervertermekbe, ahol vissza lehet keresni, hogy melyik felhasználó milyen ip-címről jelentkezett be egy adott komment megírásához.

A bírósági szakaszban az ügyek nagy szórást mutatnak: egy közössögi szolgáltatásnál, mint például a blog.hu, még elfogadják az E-ker törvény szerinti mentesülést a felelősség alól. Ha a jogsértő tartalmat felszólításra eltávolítják, akkor nem felel a szolgáltató a tartalomért,  de az utóbbi bírósági ítéletek nem tesznek különbséget szerkesztett tartalom és komment között, ha az szerkesztett felületen jelenik meg – hiába nincs a kommentekre ráhatása a kiadónak. Az is előfordult, hogy a kérdéses kommentet a szolgáltató eltávolította, de a bíróság ezzel  nem foglalkozott, és mégis elmarasztalta. Ez a gyakorlat a Ptk. soron következő változtatásával együtt a tartalomszolgáltatókat tarthatatlan helyzetbe is sodorhatja. Ha ugyanis minden becsületsértési ügyben megítélik a sérelemdíjat, akkor a szolgáltatók hamar a csőd szélére kerülhetnek, vagy beszüntetik a kommentelést.

Ad abszurdum az is előfordulhat, hogy valaki regisztrál húsz anonim felhasználót, mocskolódó kommentekben gyalázza saját magát, majd szépen megteszi a feljelentést, a bíróságon felháborodott képpel ül pár napig, és bezsebeli a sérelemdíjat a tartalomszolgáltatótól. Nádori Péter, az Origo egykori főszerkesztője szerint addig nem lesz érdemi változás, míg egy olyan komment miatt hoznak elmarasztaló ítéletet a bíróságok, amiben egy cégről egy kommentelő azt írta, hogy szar. Ez ismerős motívum egyébként, Uj Péter, az Index.hu korábbi főszerkesztője egy borról írt egy blogposztot, amiben egy borról ugyanezt a véleményt fogalmazta meg, és egészen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig el kellett mennie, hogy a magyar bíróságok elmarasztaló ítéletét megváltoztassák.

Az NMHH is megszólalt a konferencián, hiszen a médiatörvény a nyomtatott sajtó, a rádió és a tévé mellett az internetes kiadványokra is vonatkozik. Dr. Koltay András előadásából viszont az derült ki, hogy a médiahatóság nem tud mit kezdeni a kommentekkel. A sajtótermék fogalma a médiatörvényben ugyanis nem egyértelmű, ha szó szerint vesszük (szerkesztett tartalom, ami ismeretterjesztésre és szórakozásra alkalmas), akár egy kétfős pornóblog is lehet, ahol az egyik tag posztol, a másik pedig átírja a címeket, és kijavítja az elütéseket.

A médiahatóságot igazán csak a gyűlöletbeszéd, a gyermekpornográfia és a kiskorúak védelme érdekli. Ezeket tudják besorolni a saját rendszerükbe, egy sima „Pista, te meg gyökér vagy baszdmeg" nem elég ahhoz, hogy foglalkozzanak vele. A médiatörvény ráadásul ismét nem a kommentelőt sújtja (már ha), hanem a tartalomszolgáltatót. Ők a közzététel miatt büntetnek, nem az előállításért, szóval a hozzáállás ennél a hatóságnál sem jobb, már ami a tartalomszolgáltatókat illeti, mint a bíróságoknál. Kommentelni pedig jó, és hasznos is, áll az Ipsos felmérésben, amiben a megkérdezettek 29 százaléka véleményt akar nyilvánítani ezzel az eszközzel, olvasásuk pedig szórakoztatja és kikapcsolja őket (ezt 53 százalék állította). Nem kéne elvenni tőlük a beszólás lehetőségét.